2008. július 29., kedd

Kozlemeny (es kis camino, ha mar itt vagyok)

Kedves ismeroseim, barataim, akik kulonfele kozossegi oldalakra hivtok meg:

1. nagyon koszonom, hogy gondoltatok ram (de tenyleg! :D)
2. elore is bocsanat, nem holmi sertettseg okan nem jelzek vissza es fogadom el rogton a meghivast, mert
3. boven eleg nekem az iwiw, aki akar, ugyis megtalal, akar ott, akar masutt.

Camino:
San Vicente de la Barquera - kb. igy kell irni, remelem, a varos nevet, ahol eppen vagyunk, nem reg erkeztunk, ma is csak kb. 20-on egynehany km-t mentunk, de hamarosan jonnek megint a hosszabb szakaszok. Kicsit kezdenek egybefolyni a napok, meg jo, hogy irom a naplot, es vissza tudom keresni, mettol meddig mentunk az utobbi bo ket hetben.

Pont ma gondoltam ra, milyen hihetetlenul nagy tavolsagot tettunk meg, es meg persze milyen sok van hatra, de valahogy felgyorsult az egesz, huszonkilometert betonon, viszonylag sik terepen meglepoen gyorsan lezavarunk, 5-6 km tavolsagot szinte bemelegitesnek tekintek. Remelem, igy is marad, foleg, hogy nem lesz mindig ilyen baratsagosan vizszintes az ut...

Magyarokkal eddig sehol nem talalkoztunk, rengeteg nemet es persze spanyol jarja az utat. Ismeros arcok jonnek, mennek, szinte mindenki mas ritmusban osztja fel a tavot.

Altamira, legnagyobb banatomra, kimaradt, mivel zarva volt... Eggyel tobb ok, hogy majd egyszer visszajojjunk a kornyekre :D

No, most csak ennyi, nem akarom sokaig foglalni a gepet, raadasul mar igen megeheztem.

2008. július 26., szombat

Santander

Tul nemi lelki megrazkodtatason - alighanem sok volt a kornyezetvaltozas -, a napokban orommel eszleltem, hogy mar nem fajnak a vizholyagok a kis labujjaimon, es a vallam tureshatara is kitolodott a rendkivul kemeny 3 km-rol 9 km-re! Mar olyan is elfordult, hogy mi voltunk az elsok a szallason! (Rovid volt a tav es koran indultunk, de pszt!).

A cimben szereplo varosbol irok, gondoltam, ideje, par sort idevetni, ha mar van ez a blog.

Kar, hogy semmi erdemleges nem jut eszembe, de no para, mindent szepen leirtam a naplocskamba, ami lehet, be fog telni. ugyhogy feltavnal vehetek es cipelhetek ujabb fuzetet. Most kicsit punnyadt vagyok, mert iment ebedeztunk. Eleg sokat. Ezert nem birok gondolkodni.

Az mar biztos, a spanyolokat - ellentetben az olaszokkal - egeszen megkedveltem, de kepesek ok is olyasmikre, mint pl. kiirjak egy tablara, hogy "Ferry 400 m" es nyil jobbra, na ehhez kepest az a komp ugy 800 m-rrel masutt, leginkabb balfele/egyenest vart. Lama peregrino, talald meg a kikotot a nyaralok kozott :D Elkenyelmesedtem Baszkfoldon, ahol erdekes modon meg a caminos jelzesek is egymast ertek. Cantabria, eh! Volt olyan etap, ami Woof guide-ja szerint 29 km. A szallason latott info szerint viszont 34. Egy tabla szerint a varosban 37... Vegul ebbol lett olyan 26 korul, legalabbis a talpam (es a kevesbe megbizhato orszaguti jelzesek) alapjan.

A kajara nincs panasz, valosagos gasztrocaminot rendeztunk, ettem rakot, polipot ( ebbol csak egy falatot: igen fincsi, kicsit ragos, nyulos, "tengerizu", es olyan morbid latni a tapadokorongokat, szegeny allat), lepenyhalat, kagylot - tok jo, hogy ezek itt frissen kaphatok, nem pedig konzervalva. De persze konnyu nekik, javaslom is, szerezzunk tengert valahogy, de gyorsan. :D
Tudtatok, hogy rose is kaphato itt olyan tetrapackos dobozban? :D :S
Ja, es valami elelmes vallalkozo remelem, mire hazaerunk, feltalalja otthon a tejes-gyumolcsos italkakat, mert az valami zsenialis.

(Azert figyelitek, eddig nem tevesztettem el a z-t az y-al! Az irasjelek okoznak gondot...)

Kb. ma kuszott eloszor 30 fokra a homero, szoval ahhoz kepest, hogy csomoan azon aggodtak, mi majd megsulunk itten LYOL, hat nem, amig a tenger mellett megyunk, nincs ilyen problemank.

Tegnap iszonyatosan jo albergueben aludtunk (Guemes), jo volna meg par ilyen. Ha veletlen olyan is olvassa jelen bejegyzest, aki caminozik, es az eszakin megy, ki ne hagyja!!! (Santander elott van, kb. 12 km-rel.)
Majd meselek errol is amugy, fotokkal.:) Holnap elvileg nehez szakasz var rank, 30 km korul vagy folott, de lehet, megbontjuk feluton, mivel idonk eleg sok van.

2008. július 14., hétfő

Helyzetjelentes

"Udvoylet San Sebastianbol, nagzon durva eZ a spanYol billentzuet, gyerekek, keZdve azzal, hogz az Y az itt meg van cserelve a z-vel, syoval bocsi, majd adjatok ossze! Varnak a gepre es csak 15 perc van netre, ugyhogy rovid leszek, koszi a kommenteket, eskuszom, nem akartam vadaszni oket!



Tomoren: elvezem az utat, ma mentunk 28 km-t, kepek, reszletes beszamolo kesobb,"

- es akkor most folytatas Gernikabol, mivel most lattam, hogy a fentebb elkezdett blogbejegyzes nem lett elkuldve. :D (A korolmenyek is nyugodtabbak, egy netkavezoban ulunk.)

Ma atleptuk a 100. km-unket is. Meg a 300. fotot is elkeszitettem (vissza kell fognom magam :D). Izomlaz nincs, talpfajas van betonon. Meg allandoan izgek-mozgok a zsak alatt, a vallam szokott fajni. Kenem ra a Ben-Gayt eleg rendszeresen, bar nem tudom, hasznal-e azon kivul, hogy rettenetesen csip. Az utobbi ket napban kozel 60 km-t gyalogoltunk (28, 29), ugyhogy ma visszavettunk, es 16 km-nel megalltunk Gernikaban. Varosnezunk, kezelem heveny netfuggosegem (ahogy a mellekelt abra mutatja), fotozok, eszunk, alszunk. Holnap 22 km van eloiranyozva, aztan 16 Bilbaoig. Hoho, egeszen pihentetoen hangzanak, foleg, hogy elvileg nem varnak rank nagy emelkedok. Vicces amugy, sokkal jobb folfele kapaszkodni, mint lefele ereszkedni. Elobbi csak faraszto, utobbi viszont betesz a terdnek, talpnak.

Ami negativum, hogy sokan nem igazi peregrinok, kivaltjak a credentialt, amibe, ugye, a pecsetet kapjuk, hogy hol haladtunk at (leginkabb szallasokon adjak), de ezek az emberek valojaban nem gyalogoljak le a tavot, hanem csak megszallnak, vagy a haver viszi kocsival a zsakot stb. Ennek koszonhetoen hamarabb a szallasra ernek, es tegnap is ugy jartunk, hogy egy nagyon hangulatos kolostorban nem jutott hely, mehettunk egy fizetos, dragabb albergue-be... Ja, ha nem emlitettem volna, aznap gyalogoltunk 29 km-t... Harom spanyol valodi zarandok is igy jart, az egyikuk mondta, h ezek nem is akarnak caminozni, ok a "cheap tourist".

Ezt leszamitva minden szep es jo, meg az idojaras is kegyes volt hozzank, egyaltalan nem fottunk meg. Majd holnap :D :D

2008. július 11., péntek

Holnap utazunk

A héten képzeletbeli táblácskámra kanyarítottam-színeztem a V A K Á C I Ó betűit, szépen, egymás után. És végre eljött a nap, amit már annyira vártam, mint egy kisiskolás. Persze nem biztos, hogy jövő héten ilyenkor is ennyire lelkes leszek kb. 8 kilóval a hátamon, több mint száz kilométerrel a lábamban, de majd arra gondolok a különösen meredek kaptatókon, hogy mennyivel jobb, mintha az irodában ülnék...

Sajna egy rossz pillanatomban megígértem woofnak, hogy nem fogok nyafogni, úgyhogy még csak nem is nyíghatok, ha valami bajom van. Bár amikor az ember már a fülén is szeretne levegőt venni, nem jut ereje vinnyogni, az is biztos.

Nem tudom, mikor fogok jelentkezni legközelebb, azért igyekszem majd nem elhanyagolni a blogot.:)

2008. július 10., csütörtök

Manipuláció

Azt eddig is tudtam, hogy a Tv2 Tények c. fenomenális műsora nem épp hű a nevéhez (höhö), de ezek után most már tényleg nem fogom nézni. Elképesztő. (Ja, amúgy több okból érdemes elolvasni a cikket.)

2008. július 8., kedd

Mi teszi a magyart?

Na most ezt a posztot úgy kéne megírni, hogy ne politizáljak. Nem is áll szándékomban, bár nyilván akad olyan, aki elolvasva politikai felhangot lát majd bele, annak üzenem, hogy téved, nem viselek semmilyen színű pólót. Amúgy meg, azt gondol mindenki, amit akar. Vagy mégsem?

Kezdhetném az egészet a melegfelvonulással, mert a honi sajtó legnagyobb örömére van miről tudósítani két héten keresztül, ostoba vitaműsorokban foglalkozni vele, vajon ez most mennyire fájt globálisan a világnak, vagy csak mi csinálunk bolhából elefántot? Egy azonban biztos: a melegfelvonulás kapcsán történtek - még ha számítani is lehetett minderre -, volt az utolsó csepp a pohárban, hogy megírjam ezt a - bevallom, "kissé" csapongó - bejegyzést.

Szóval mi teszi a magyart?

Dögöljön meg a szomszéd tehene - mondja a közismert mondás, miszerint ilyenek vagyunk mi, magyarok. Közben minden reggel elhaladok egy foszló "Új Magyarország" plakát mellett, amit gondolom, valami uniós pénzből állítottak, hogy feldobja a lakosság béka segge alatt leledző hangulatát. Amúgy az üzenet, még ha nyilván sokba került is a kampány, világos és fontos: ne csak a saját kertedben takaríts ki, hanem legalább azon az utcaszakaszon, ami a házad előtt van; engedd át a zebrán a gyalogost, ne vágd át a külföldi túristát, és ha rendőr vagy, ne azzal kezd, hogy "Forgalmit, jogosítványt", hanem tégy hozzá egy "Jó napot kívánok"-ot, és egy "kérnék szépen"-t. Ja, és ne dobáld meg a melegeket tojással, kővel, akármivel. Ne vonulj fel és alá nyilas-fasiszta-életérzést sugalló egyenruhában főként romák lakta településen. Mert az, hogy is mondjam, nem túl elegáns... Kár, hogy minderre plakátokkal, kampányokkal kell emlékeztetni az embereket.

Ebben az országban mindenkinek csak jogai vannak, kötelességeik nem.
Tudtátok, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság Alkotmányában az alkotmányos alapkötelezettségeket is megfogalmazzák, közvetlenül az alkotmányos alapjogok után? De tudom, senki ne várjon közel húsz év elteltével új, szebb, ropogósan friss Alkotmányt, amitől szem nem marad szárazon, olyan szép. De ahhoz, hogy átengedd a gyalogost a zebrán, ne szemetelj az utcán, rászólj az idegen gyerekre a BKV járaton*, hogy talán ne firkálja össze a hátsó ülést, ahhoz nem kell a politikusok emberi lénnyé válására várni, sem pedig új Alkotmányra. Senkinek. Ők túl régóta elfordultak tőlünk, tegyük mi is azt. Tudom, demagóg vagyok. Csak vannak dolgok, amiket anélkül meg lehetne oldani, hogy folyton azt lesnénk, mikor kapunk érte pénzt, uniós támogatást, sült galambot a pofánkba. Meg új, szélesvásznú alaptörvényt, mert az mindent megold, ugye.

Ha tíz-tizenöt év múlva jobbra fordul az ország helyzete, akkor kevesebb lesz a szélsőséges is. De jó lenne, ha nem azért, mert a középosztály kellőképp megtömte a bendőjét, s egyszerűen nem érdekli semmi, hanem mert megtanult együttélni másokkal. Tolerancia, liberális gondolkodás, meg hasonló badarságok, ja. Az igaz magyar már akkor kockakövet kap a markába, ha meghallja őket.

Csakhogy ezek nem ártalmas és nem is politikai dolgok ám. És tényleg nem értem, kit, miért zavar, ha pl. a melegek állam által is elismert élettársi kapcsolatban élhetnek egymással? Jó, ne hívjuk házasságnak, mert az jogilag mindig is egy nő és egy férfi életközösségét jelentette (és egyébként sem lesz egyik meleg a másik felesége/férje - már csak megszólítás szintjén sem), de legyen egy ennél semmivel sem kevesebb, csupán nevében eltérő polgári jogi intézmény az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolata.

Minél több buzi mutogatja magát, annál több lesz az igaz magyarok közt is a buzi!
Van, aki szerint a homoszexualitás fertőző. Tehát ha a társaságodban van egy meleg, akkor te is azzá válsz. Jáj.
De képzeljétek, nem lesz meleg az sem, akit melegek nevelnek fel. Pontosabban azért még nem lesz meleg, mert melegek nevelték fel. Szerető, gondoskodó, elfogadó családi közegben. Amit heteró párok sem biztosítanak feltétlen (emlékszünk ugyebár: családon belüli erőszak, NANE meg a Morvai Krisztina?), a csonka családokról nem is beszélve.
Ja, hogy a buzik pávatollal a seggükben riszálják magukat a felvonulásokon? Hmm, heterók nem csinálnak hasonlókat? Hazai (höhö, celeb! celeb! jaj, de jó szó ez, hogy celeb!) pornósztár nevelhet gyereket minden további nélkül? Meg a Terriblekk?
Szerinted melegek közt nincs olyan, akit megbotránkoztat más meleg viselkedése - éppen ugyanúgy, ahogy heterót is megbotránkoztat más heteró viselkedése? Jé, ők valójában tök ugyanolyan emberek lennének, mint mi, csak a saját nemükhöz vonzódnak?

Nekem nincs velük bajom, csak ne mutogassák magukat az utcán.
Tudod, ezzel elismered, hogy valójában nem tolerálod őket. Bezárnád őket a négy fal közé, mert úgy gondolod, a hétköznapokban annak megjelenése, hogy két férfi/nő szereti egymást, és kézenfogva szeretnének menni a nyílt utcán... ártalmas. De kire? Kire? A gyerekedre? Azt hiszed, nem fintorog/röhögcsél/bámul a parkban egymást faló, heteró tini párok láttán? Ugyanúgy nem érti, vagy csak homályos elképzelései vannak arról, mit csinál ott az a két ember. Meddig tart elmagyarázni neki, hogy ők heterók, de vannak, akik meg homók. Mindig voltak, mindig lesznek. És bármily hihetetlen, nem lesz a gyerekből azért homokos, mert ezt elmondtad neki.

Isten szemében bűn a homoszexualitás.
Ja, jön itten mindgyá' Szodoma és Gomora. Isten elfordítja orcáját az igaz Magyarországtul, mert sok benne a buzi. Na, nem nevetni, van aki szentül hisz ebben, és egyik kezében transzparensre írt, különféle bibliai idézetekkel, a másik kezében a Szent Írással felszerelkezve ácsorgott a kordon mögött, miközben azt mondta a felvonulóknak: "Térjetek meg! Térjetek meg!"
De hát én inkább nem pofázok bele, tekintve hogy már a lövői katolikus pap is megmondta, bűnös kapcsolatban élek, mint mindenki, aki a Katolikus Anyaszentegyház előtt, ja, bocsánat, szóval az ő szervezésükben Isten színe előtt nem kötött házasságot, és úgy él együtt más személlyel.

Miután az Egyesült Államok függetlenedett a Brit Birodalomtól, egyes államok úgy gondolták, nem kell semmiféle törvénykönyv, mindent elintéznek a Biblia útmutatásai szerint. Találd ki, mi sült ki belőle.

Változik a világ, az emberek felfogása, és eddig senki, de senki nem győzött meg róla, hogy ez csak és kizárólag rossz lehet, és vissza kell térnünk nagyanyáink felfogásához. Sőt.
A XX. század legelején a férfiak csapatostul ácsorogtak az omnibuszok megállóiban arra várva, hogy a lépcsőn lelépő nők felhúzzák a bokájukról a hosszú, földet seprő szoknyát. Micsoda perverz disznók, mi? Régen büntették a házasságtörést, a fajtalanságot (csak így, erőszak nélkül, értsd: a homoszexuálisok kölcsönösen akart szexuális együttlétét); nem is oly régen még nem számított bűncselekménynek a házasságon belül elkövetett nemi erőszak.

Meg kell védeni ezt az országot az idegenszívűektől, a homokosoktól, a cigányoktól és mindenkitől, aki... aki? Aki nem dobál kockakövet meg Molotov-koktélt a rendőrökre? Aki szerint ez bűncselekmény, és nincs mit szépíteni rajta? Aki szerint a melegek házasodhatnak? Mi teszi a magyart?


Unom,
hogy folyton másokban keressük a hibát, és még mindig '56-on meg Trianonon kesergünk. Mintha mi lennénk az egyetlen szerencsétlen sorsú nemzet a világon, akiknek ráadásul még a hosszú, enyhén depressziós himnuszát is felgyorsítják pár taktussal illetve nem játsszák végig a sportversenyeken. Ha végre nyer egy magyar, ugyebár. Mert mi ott is mindig olyan szerencsétlenek vagyunk.

Szerintem azt sem tudjuk, milyen jó dolgunk van itt, Európa köldökében.**

Unom azt a mérhetetlen pesszimizmust, amit most oly közkedvelt hangoztatni, miszerint a magyar nem összetartó, nincs önbizalma, senkikből áll, akik nem mérhetők a nagy elődökhöz, meg egyébként is, mi mindig csak megszívtuk. Ja lehet, de miért nem változtatunk ezen? Talán nagyban is az megy, ami kicsiben: ha egy hihetetlenül negatív ember megérzi a másikból áradó pozitív kisugárzást, rögtön szükségét érzi leszívni azt? Lehangolni a másikat, hogy itt semmi se jó, semmi se lesz jobb, és jaj, jaj, jaj de szar nekünk!
Helyes. Mondd el még magadnak úgy háromszor, és tényleg, de szar lesz neked. Főleg azoktól öröm ezt hallani, akiknek aztán tényleg, de tényleg rohadtul semmi okuk ilyeneket hangoztatni.***

Nem értem, honnan az a zsigeri, elmebetegséggel határos gyűlölet, ami arra késztet embereket, hogy a kordon mögött állva magukon kívül üvöltözzék: "Mocskos buzik! Mocskos buzik!" Konszolidált kinézetű nyuggerekről meg fiatal apukáról van szó, gyerekkel a nyakában. Nem, nem a csuklyás futballhuligánokról, akiktől tulajdonképp nem is vár mást az ember. Ennyire sok idejük van? Erre nevelik a gyereket?

Szerintem ez ugyanolyan szégyentelen és szánalmas, mint a "pávatollas buzi" vagy a piadesztára emelt, és színésznőnek kikiáltott celeb (jajj, alig vártam, hogy leírjam ezt a szót, hogy celeb!) pornósztár. Meg a Győzike, mert a kép csak így lesz teljes. Na jó, csak majdnem.



*Tudom, veszélyes, mert visszaüt.
**Hobo Blues Band: Hely a térképen
***Legutóbbi klassz élményem egy kisboltban volt, Szegeden, ahol a korombéli eladó csaj minden átmenet nélkül rákezdte, hogy mekkora szar az egész élet, nem lesz nyugdíjunk, nem lesz semmi az országból, pár hónap, és 400 Ft. lesz egy kenyér, és jaj, és jaj, és jaj és csak jaj, én meg egy liter tejjel a kezemben egyre csak hátráltam kifelé, arcomra fagyott mosollyal, és valami egészen mélyről éreztem a felém áradó móriai hideget. Annyit mondtam a csajnak, hogy igen, elhiszem, de nem vagyok hajlandó idegesíteni magam olyan dolgokon, amik 1. évtizedek múlva következnek be, ha bekövetkeznek, 2. és/vagy nem is tudok rajtuk változtatni, bármit is teszek. Azt nem tettem hozzá, hogy "anyád, lehet, hogy erre vevők a nyuggerek, de én utálom, ha vadidegenek a lelki szemetesládájuknak használnak."

2008. július 6., vasárnap

Korrekció

2008. július 4., péntek

Megint csalódás

Olvasom a kínai Metát, tényleg olyan szépséges belül is, mint kívül, a készítők pedig tényleg minden elismerést megérdemelnek, borzasztó nagy meló lehetett ezt összehozni.

Ugyanakkor...

Szóval vannak benne csudálatos illusztrációk - amik egyáltalán nem kötődnek a szövegekhez, de nem baj; az ismertető cikkben viszont vártam volna némi képaláírást -; sajnos az alakokat ábrázoló Hong Kuang föstmények önmagukat ismétlik: enyhe mangás beütéssel "cyber" felszerelésben pózoló nőcik bámulnak vissza semmitmondóan. De hát, ez is kínai, ott a helye a tematikus Metában, és mivel szerencsére én is megkapom a nekem tetszőt, ám legyen, ez az alap SF-F képzőművészet, az meg már az én egyéni ízlésproblémám, hogy éppenséggel nem jön be.

Novellák. Néha elgondolkodom, biztos kell-e nekem fantasztikus, sci-fi írásokat olvasni? Én vagyok túl igényes? Miért csak egy nagyon szűk (vagy inkább egyre szűkülő?) része jön be az e stílusban íródott regényeknek, novelláknak. Amit eddig olvastam a Metából, nem hogy nem fogott meg, de néha kifejezetten fájdalmasan sóhajtottam. Annyian* mondják rájuk, hogy magas/jó színvonalú művek, eredetiek, kínai fíling meg minden, hogy nem is merném azt mondani, szerintem közepes/átlag alattiak ezek az amúgy Tejút-** és IlyenolyankínaiSF-díjas alkotások. Helyette talán okosabb úgy fogalmaznom: nem nekem íródtak?

Nincs meg bennük az a valami, amitől egy pillanatra felnézek a könyvből, aztán újraolvasok egy-egy bekezdést, mert... annyira megragad a történet és a megfogalmazás.

Böcsülettel végigolvasom azért, mert még van belőle hátra, de már nem várok nagy dolgokat. Ha mégis találok olyat, amiről tudom, évek múlva is emlékezni fogok rá, töprengeni, rágódni rajta - mint ahogy egyes Bradbury vagy Martin novellákon is teszem -, arról ígérem, külön bejegyzést fogok írni.



*Olyanok, akiknek az értékítéletében alapvetően bízom.
**Sajnos nem tudunk meg semmit, vajon ez most az ottani Zsoldos-díj, vagy esetleg tényleg egy rangosabb dolog? (Mindegy, a solaria fórumon már rákérdeztem, esetleges update később.)

2008. július 2., szerda

Ööö

Akartam ma létrehozni egy másik gmail fiókot, de feladtam, egyfajta égi jelnek tekintve ezt a számomra tökéletesen kiolvashatatlan szpemszűrő szöveget:

"Kérjük, írja be a betűket, ahogy a fenti új képen látszanak."