2008. augusztus 30., szombat

Másfél hónap után újra itthon

Hazaértünk, most már múlik az utolsó napon rám tört megfázás: újra kapok levegőt az orromon és az ételek ízét is megint érzem. Megszakításokkal végignéztem azt a bő 2500 fotót, amit készítettünk, a neheze viszont ezután jön: ki kell válogatni. A naplót pedig begépelni, pontosabban megfogalmazni, megszerkeszteni, mert sokszor csak címszavakat firkantottam le, emlékeztetőnek.

Ezer teendőm lesz a következő két hónapban, munkahelyen, szabadidőben egyaránt, de nem bánom.

Tudom, tudom, fotókat szeretnétek látni, meg is ígértem, szóval afféle előzetesként itt egy reggeli látkép, mely néhány kilométerrel Gernika után készült:



2008. augusztus 25., hétfő

A vilag legvegen...

...jartunk, leneztunk a sziklak tetejerol a melybe, a tuzgyujtasi tilalom ellenere elegettunk nemi ruhat a sok-sok tuzrakohely egyiken.
Egy olasz pap miset celebralt a parton egy szervezett zarandokcsoportnak. Idegen peregrinok is csatlakoztak hozzajuk. Olyan volt, akar egy pogany szertartas, a szabad eg alatt allva, csak az emberek, nehany kellek es a hit, semmi mas. Halaadas Istennek az ut vegen.

Miutan eltunt a nap a horizont mogott, es visszaindultak a varosba az emberek - hangos turistak es csondes peregrinok -, fust szaga erzodott a levegoben: nem csak mi tettunk eleget a hagyomanynak.

2008. augusztus 18., hétfő

Santiago

Peregrinok ulnek a katedralis elott, nehanyan olelkeznek, fotoznak, masok csak merednek felfele. Zoknijuk, cipojuk levetve.

Utcai arusok kagylokat, autentikus "szentjakabzarandokbotokat" arulnak a szuk utcakban. Turistak furakodnak a katedralisban, a deli misere igyekeznek, mindenki azt filmezi, hogy lengetik a szertartas vegen a fustolot, a kamerak fenylo LCD szeme koveti fel-le, fel-e.

A szallason magyar az hospitalero.

Ma es holnap pihenunk, fotozunk, varosnezunk, ugy teszunk, mintha csak turistak volnank mi is, aztan indulunk tovabb a Vilag Vegere, az oceanhoz. Negy nap gyaloglas. Holnap mar - a szettaposott talpambol sugarzo fajdalom ellenere is - varni fogom.

2008. augusztus 13., szerda

104 km Santiago

Tobb szaz km gyaloglas utan a peregrinokon lassan furcsa izgalom lesz urra.

2008. augusztus 7., csütörtök

Szeleburdi bejegyzes a Primitivorol

na, tul vagyunk a primitivo harmadik szakaszan is, es az a dobbenet ert minket, hogy minden szallasra mi ertunk oda elsokent... ami mar csak azert is igen jo, mert megeloztuk a peregrino hordakat. hogy ertsetek az aranyokat: mondjuk van egymastol ket varos 30 km-re, mindkettoben van egy-egy 12-16 helyes albergue (szallas), es esetleg a ket varos kozt is van egy 6 helyes. na most erre az utszakaszra mondjuk jut kozel 50 ember (akinek nem jut hely, az a foldon alszik, vagy keres maganak valami hostelt. ha van).mindenki mas tempoban halad, es rengeteg a serult. igen sokan nulla azaz 0 turazo tapasztalattal vagnak neki a hegyeknek. az eredmeny: csunya izuleti gyulladas, santikalas, harom nap utan csokolom, megyek haza. vagy busszal a legkozelebbi albergue-ig (csak tudnam, minek).tobben Oviedoban kezdik, tehat nem mennek a hegyek elott jo 500 km-t "bemelegiteskent", hanem rogton a kozepebe vagnak. latszik, hogy azt gondoljak, "elviszem a gyereket egy kis erdei setara, mert a hegyek olyan szepek", aztan kiderul, hogy milyen gonosz dolog is ez a gravitacio. en most meg konnyen beszelek, mivel csak egy vizholyagom van, es a fajdalmat is ki tudom masszirozni a labambol. izomlazam sincs, remeltem is, hogy tobb szaz km-rel a labamban azert egesz jol elleszek a hegyekben, de lattam olyat, aki Bilbaobol indult, eddig sik terepen haladt, es most az elso szakasz betett a labanak.

szoval eddig szerencsenk volt a szallassal: ha ugyanis tul hosszu a tav, amit terveztunk, nem tudjuk beelozni a "mazsolakat", akik 8-10 km gyaloglas utan megallnak, elfoglaljak a szallast. eddig jo ritmusban alakult a dolog, ezert usztuk meg. na de majd holnap! elvileg egy harmincas var rank, szoval lehet, hogy a foldon alszunk egy pajtaban :D

a videk egyre szebb, ma reggel olyan koran indultunk, hogy elo kellett venni a fejlampat. mindig is vagytam egy kis ejszakai turara.


olyan kajakat ettem!:D mivel nem tudunk spanyolul, az etlap akar kinaiul is lehetne, vakon rendelunk a menubol. ma peldaul sikerult tintahalat ennem, rettento morbid, ahogy neznek ram a kis sotet szemeikkel a tanyerrol. raadasul epp a feje a legfinomabb :D tegnap elott meg betertunk egy faluban egy barba, es kertunk egy bocadillot (szendvics), erre a neni kihozott egy oriasi pant (a spanyol kenyer kicsit masmilyen alaku, mint nalunk, kisebb, hosszukas, de nem annyira, mint a francia valtozat), benne ujjnyi vastag hazi kolbasszal es helyi sajtkulonlegesseggel. a sajtot is hasonlo meretekben szelte... a menuhoz egyebkent siman kihoznak egy uveg vorosbort (igen jok), akkor is, ha egy ember rendel maganak, es nem szamoljak fel kulon.

2008. augusztus 4., hétfő

Oviedo, in medias res

azt hiszem, beindult a Camino, ugy ertem, eddig viszonylag rovidebb tavokat mentunk (husz, huszonot km), most viszont az utobbi par napban ket harminc folottit is sikerult abszolvalni (es ez egyre tobbet fog elfordulni). az egyiket raadasul nem terveztuk: betelt az albergue, mire megerkeztunk (megjegyzem, 2-kor mar ott voltunk), es ra kellett tenni az addigi 29 km-re tovabbi 6-ot... raadasul ugy indultunk neki, hogy nem tudtuk, hol fogunk aludni, ha leerunk a falubol a varosba (Villaviciosa).
am alighogy nekivagtunk, utanunk futott egy csajszi, akit mar ismertunk, es mondta, hogy most beszelt telefonon masik ket zarandokkal, akik talaltak szallast (egy surf uzletben :D), es ott varnak minket. ilyen szempontbol is azt hiszem, elkezdodott az igazi Camino (feltavnal, hehe), amikor az ember neha egeszen ugy erzi, csak a Gondviselesre kell biznia magat, minden megoldodik, nincs miert izgulni.
(pedig lett volna aggodnivalonk, ha nem talalunk megfizetheto helyre a varosban, aludhattunk volna pl. a parkban, mikozben hallottuk, hogy Laredoban kiraboltak ket peregrinot a strandon, ahol szunyokaltak...)
mokas az is, ahogy mi hatunk masokra. egy nemet no, aki eredetileg az eszakin akart vegigmenni, azert dontott a primitivo mellett (ez az ut megy keresztul a hegyeken a delen levo un. francia ut fele), mert mi beszeltunk rola. csakhogy neki nem volt guide-ja (ismerteto fuzete) a primitivohoz, es par napig nem is talalkoztunk, hogy a mienket megnezze. szoval meselte, hogy csak ult egy templom toveben, es azon imadkozott, barcsak feltunnenk az uton, erre mit ad Isten, fel perc mulva megjelentunk :D mondtam neki, Ulrike, this is a sign, you really have to go on the primitivo!

itt, Oviedoban amugy eleg durva a zarandokletszam helyzet, mi harmadiknak erkeztunk, mostanra kb. negyven ember all sorban, mig mi itt netezunk. nekik itt nem jut szallas, mehetnek hotelba vagy a templomba, ha beengedik oket. nem tudom, a kovetkezo utszakaszon ez var-e rank is (jobb esetben a foldon alszunk, polifoamon), asszem megeri hatkor kelni reggel es gyors, egyenletes tempot diktalni, hogy idoben odaerjunk a szallasra. szoval izgi lesz :D
sajnos mindez azt is jelenti, hogy par ev, es az eszaki ut is ugy fog festeni, mint a francia, a zarandokhordak egymast fogjak erni, es amig nincsenek tobbszaz fos szallasok, mint delen, addig hasznot huznak a helyiek a peregrinokbol. ez pedig valahol elveszi az ut hangulatat is.

nagyon sok fele fajta ember gyulik ossze, nem csak franciak, olaszok, spanyolok vannak, de japanok is, nemetorszagban elo koreai srac meg egy magyar lany (az egyetlen, akivel eddig talalkoztunk az uton).

no, szoval holnaptol ismet kezdodnek a hegyek, remelhetoleg ez megtizedeli kisse a mezonyt :D
erdekes, hogy nem feltetlen a fiatalok birjak jol a tavot, talalkoztunk egy olasz, hatvan koruli fickoval, Luigival, aki fajos labbal is ugy ment az uton, mint akit puskabol lottek ki: egyeztette velunk az utat, mikor utolert minket, aztan aszonta, Ciao!, es zsumm, allva hagyott minket :D

nem tudom, mikor fogok tudni ujra jelentkezni, a hegyek kozt nem biztos, hogy lesz alkalmunk ra, csak ha nagyobb varosba erunk. sok, felig kihalt falun at (templom, kocsma meg harom tehen) vezet inkabb az ut, ugy nez ki.