2008. szeptember 29., hétfő

Paprika tévé

Időnként új csatornákat fedezünk fel a tévében, most éppen a szerintem kissé muris nevet viselő Paprika tévét. Először azt hittem, folyamatosan főzőműsorokat adnak, aztán kiderült, hogy a csúcséttermek épp úgy szóba kerülnek, mint a jó borok vagy a koktélkeverés. Csak az az egy bajom van vele: pár perc alatt szörnyen megéhezek.

Összeesküvés, mi más?

Egyszer már elkezdtem egy hasonló tárgyú bejegyzést, akkor is ugyanaz a személy, ugyanazon az oldalon mondta kb. ugyanezt, hogy:

"Vannak olyan honlapok például, amelyek sportot űznek abból, hogy gyak. mindenről negatív írnak, és nekik tetsző nyelvi leleménnyel igyekeznek a sárba tiporni mindent (kivéve a főszponzor termékeit)."

Unalmas, szánalmas hiszti.

És most lehet köpppködni.


2008. szeptember 25., csütörtök

Az ott nem szpem, tényleg Jo Walton kommentezett!

Álmomban sem gondoltam volna, hogy a kanadai írónő eltalál a blogomra, sőt mi több, nyomot is hagy egy hozzászólás formájában. Nagyon jól esett, ahogy a blogján olvasható vélemények is (még ha valaki ágytálnak is nézte a csészét. :D)

Íme a borító tipóval (Csigás Gábor, Kovács Mária és Ádám Krisztina munkája):

Cukiságok

Kb. 20 fotót küldtem nem rég a cukisag.blog.hu-nak a Caminón fotózott állatkákról, kettőt ki is tettek. Hogy ne maradjatok ki a többiből, íme még pár kép:






És a végére egy érdekesség, egy albínó páva:

2008. szeptember 24., szerda

Jo Walton: Farthing

Az írónő regényének magyar kiadása "családi vállalkozásban" készült: woof fordította, én pedig a borítót rajzoltam hozzá, íme:

Részlet a könyvből itt.

Egyszerű dolgok

Tegnap elolvastam a kötet első novelláját. És itt, azt hiszem, le is teszem. Sajnálom. Tényleg. És bár azt mondhatnám, csak az a bajom vele, hogy "nem nekem íródott." De nem.


Továbbra is az a bizonyos, magányos Rádiumember a szint, ha urban fantasyról van szó. Ez ilyen egyszerű.

2008. szeptember 23., kedd

Miért írni, ha nem is olvassák?

Jó érzés volt a hétvégén monitorra vetni egy 60.000 leütéses elbeszélés utolsó mondatát. Annyi sok befejezetlen, újraírásra és elölről kezdésre váró iromány mellett végre ismét felmutathatok egy - már csak a terjedelme miatt is - megjelenésre esélytelen írásművet. Ráadásul az idén összeírogatott rövid novelláimmal ellentétben ezt tényleg nem tudom majd kitenni még a netre sem.

Ma még átnézem újra, aztán elraktározom jobb időkre. (Ezt is.)

2008. szeptember 17., szerda

Csak úgy, erről, arról

Ma besurrantam az Alexandrába, mivel húsz, 2 m x 2 m-es vakító, magenta színű tábla hirdette, hogy 500 könyv kapható féláron. Piramisokba rendezték őket, és mikor a Kis sajtlexikonért nyúltam, levertem egy fél polcnyi Kis borlexikont és három-négy szakácskönyvet is, de azokat szerencsére a mögöttem álló úriember elkapott. Úgyhogy nem lett nagyobb tragédia a Jud a könyvesboltban c. történet végén.

Aztán persze nem vettem semmit, mert csupa olyan könyvet áraztak le, ami még huszadáron sem érdekelt soha. Viszont csodálkoztam, hogy az összes Danielle Steel regények is ott figyeltek az egyik piramisban. Már a női olvasókban sem lehet bízni?

A minap szó volt az RTL Klub reggeli műsorában a funkcionális analfabétizmusról, meg felmérésről, amit bv-ben, tanárképző főiskolán meg még valami műintézményben készítettek. Az elítéltek átlagán nem csodálkoztam, én inkább a főiskolásokéra lettem volna kíváncsi. De azt nem mondták be. A szakértő szerint az a szép a funkcionális analfabétizmusban, hogy akik ebben "szenvednek", nem tudják, hogy azok. Ekkor megnyugodtam, mivel legutóbb erős szövegértési problémáim támadtak egy, az APEH által küldött levél láttán, és elég hamar beláttam magamtól, hogy nem értem. Egy funkcionális analfabéta ugyanis nem tudta volna, hogy nem tudja, mi áll a papíron. Vagy mi.

Sebaj, ma elballagtam az adóhivatalba, ahol már sík ideg embertömeg várakozott, hogy sorra kerüljön. Egy bácsi panaszkodott, hogy már másfél órája tátja a száját. Nem is értem, miért nem hoznak könyvet az emberek, rajtam kívül csak egy férfi olvasott valamit. Mindenki csak kapkodta a fejét a hívószámjelző tábla irányába. Egy csajszi mondta is, hogy "én jártam jól," mert hoztam könyvet. Naná, mondom, anélkül nem teszem ki a lábam a lakásból...

Szóval több, mint egy órát olvastam Joanne Harris Szederborát, majd kiderült, hogy egyetlen nyomtatványt kell kitöltenem (a feladat megoldása nem tart tovább fél percnél.) Azt az illetéket akarják amúgy bevasalni, amit ki sem szabtak, tekintve, hogy kedvezményre voltam jogosult. Kérdi(!) az ügyintéző, hogy akkor a felrótt késedelmi pótlékkal sem ért egyet? Majdnem mondtam neki, hogy kettőt találgathat.

Aztán mint a megasztár válogatáson a béna énekest, majd értesítenek.


Ja, új dizájn, örüljetek.

2008. szeptember 16., kedd

Caminós fotóelőzetes, csak most, csak itt


Varázsföldek (Asturia)



Playa



Elhagyatva



A San Juan nevű városkák egyike (Baszkföld)



Lovak aranyszínű délutánban (Leces)



Béke (Baszkföld)

Amúgy elkezdtem begépelni a naplót. Á, dehogy idegölő. A harmadik napnál járok...

2008. szeptember 15., hétfő

Postaládák

Utcai tereptárgyak, melyek mellett általában elmegyünk. Levelezésünket elektronikusan intézzük, ha meg nem, rendszerint a számlák befizetésekor feladjuk a többi küldeményt is "házon belül". Úgyhogy ritkán kerülünk kontaktusba egy postaládával...

Régi vágyam volt egy fotóblog (mely kis kitérő után végül megtalálta a helyét), ahol csak és kizárólag postaládákat ábrázoló képek láthatók. Mert minden láda más.

Mostanra elég fotó gyűlt össze (köszönhetően a spanyolországi útnak is), hogy elindítsam. A blog azonban nem kizárólagos, fotózzatok ti is, küldjétek el, és közzéteszem. (Jelöljétek meg az országot, ha hazai, akkor a várost.)

"Itt van az ősz, itt van ujra,/ S szép, mint mindig, énnekem..."

Emlékszem, milyen emelkedett hangulatú órán tanították nekünk Petőfi versét, de nekem már akkor is az volt az érzésem, hogy ez irónia...


Hétfő reggel, avagy bérből és fizetésből élők egymás közt II.

Bürokrata: neheheeeem akarok most dolgozni...
én: ne is mondd, én se
Bürokrata: Délig kellett volna aludni, akkor megenni egy szalonnás-kolbászos rántottát friss kenyérrel és paradicsommal, utána békésen emészteni háromig, majd este elmenni egy sörre...
:forgatja a kést a sebben:
én: uuh, most hagyd abba
Bürokrata: ...egy jól fűtött, kivilágított teraszon üldögélve nézegetni, hogy odakint hogy anyáznak és csoszognak a bérből és fizetésből élő zombik... mialatt időnként absztrakt mintákat rajzolgatunk a korsó oldalán kiülő finom párába...
:felvon:
én: ááááááááááááááááááááááááááááá

2008. szeptember 14., vasárnap

Jaj, de jó könyvet olvastam


Amint sikerül összeszedni róla a gondolataim, az rpg.hu-ra küldök ismertetőt. Addig is olvassátok! :D

Update: összeszedtem. Mármint a gondolataim.

2008. szeptember 8., hétfő

Én, a divatdrukker

Ó, anyám, hát nem kiesett Tom Brady az idei NFL szezonból? Ami épp, hogy elkezdődött? (Áááááá!)


2008. szeptember 2., kedd

Az modern művészetrűl

Megjártuk a pécsi modern, akarom mondani, kortárs (magyar) képtárat (is). Meg az idén száz éve született Shaár Erzsébet Utcáját.* Előbbiről előbb.

Egyszer azt olvastam, Vallejo sosem fog bekerülni semmilyen modern művészeti galériába, persze azt már nem tette hozzá - elegánsan - ez a bizonyos, albumba íródott cikk, hogy azért nem, mert giccses, jobb esetben alkalmazott művészet, amit a híres festő produkál.

Na de, hogy is jön ez ide? Hát úgy, hogy ez is kortárs. Mármint itthon is vannak "Vallejo"-k, meglehetős rajzi tudással (képzőművészeti egyetemen szerzett diplomával), ám nem túl meglepő módon, ők sem szerepelnek honi modern képtáraink gyűjteményeiben. WC-csempével burkolt izék (a művész ajándéka a képfelirat tanúsága szerint), asztalterítő-tervek, "Vízszintes kompozíció IV"-ek (ez egy cím, és a mű szintén a művész ajándéka), "Fraktálok" (ez is, ez is) viszont igen.


Nem, nem azt akarom mondani, hogy nem láttam igen jó absztrakt képeket, elvont szobrokat, és az erőkarok elvén alapuló, óvatosan működésbe hozható "perpetuum mobile"-k is tetszettek. Komolyan. Azonban az enyhe obszcén tartalmat sugárzó, nem véletlenül az efZámbó föstmény szomszédságában lógó, nylonszatyorba ragasztott kotonok nyújtotta élményen még rágódom, ahogy ezt a mellékelt ábra is mutatja. (No, csak a mondat végére értem.) Tudnillik, mitől is művészet ez? Mert ha ez már - úgy tűnik -, nem kritérium, akkor lehetne némi igénnyel elkészített, "alkalmazott művészeti", kortárs alkotásokat is kiaggatni, nem? A soha el nem ismerten tényleg művészi igénnyel készültekről nem beszélve. Ja, hogy sci-fi, fantasy? Bocs, nem szóltam. Van helyette koton a falon, meg fakarikára feszített női harisnya.

Utóbbiról utóbb.

A legzseniálisabb, legeredetibb (ez volt az a szó, amit kerestem!) ötletek a legegyszerűbbek. Miért nem tudtam én eddig semmit Schaár Erzsébetről és az ő Utcájáról? Igen, tudom, műveletlen vagyok, de ez a csoda eddig itt bújt Pécsett, és én nem is hallottam róla, nem verte senki nagydobra... Síremlék, panoptikum, szoborkert egyben; kissé morbid, bizarr, szürreális "kiállítás" ez, ismerős és ismeretlen arcok, melyek távolról színpadon álló színészeknek, majd közelebb érve, egészen addig, míg szemükbe nézel, szobroknak, s mikor elmész mellettük, már csak elhagyott, mezítelen próbababáknak tűnnek. Csodálatos, szomorú ábrázolása az életnek. Schaár Erzsébet Utcáját látni kell.




*A belépő, mely kemény 460 Ft felnőtteknek, feljogosít a modern magyar képtár megtekintésére (kb. '50-es évekig), a kortársra, plussz láttunk időszakos, naiv festők kiállítását (bájosan egyszerű, nagyon mókás és ugyanakkor elgondolkodtató képekkel), és Schaár Erzsébet Utcáját.

2008. szeptember 1., hétfő

"Nem vagyok Éva"

Talán emlékeztek, mikor egy furcsa öregúr levelét idéztem, aki iwiwen írt nekem. És Évának szólított. Hát, egy idő után visszavonta a jelölést, hogy aztán most, hónapokkal később ismét bejelöljön (nyilván elfeledte, hogy velem már futott egy kört. Pedig tán vannak jegyzetei is.)

Gondoltam, megosztom veletek a bemutatkozás részt, hiszen már a levél nyilvánossá tételét illetően sem voltak aggályaim:

"Én hivtam meg Lőrinczy-Lőrincz-Lőrinci-ek családjába-klubjába.Ugyanis egy Nagy család voltúnk valamikór és kell maradjúnk.Azért jelőltűnk be mert neved útán ,Lorin-Loren tőrzs leszérmezótja vagy ,mint sokan másók.(nézd a képpeket)Családfa-Czimerűnk van.Könyvet irtúnk őseinkről,Nagyjainkról,gyökereink felkútatását is beleértve.Ha van jó őtleted gondolatód,irjál ,hiszen rokkonság valamelyik fokkán rokkonók vagyúnk döntés te nálad, de a siker is. Boldogan élem szerető családom körében nyugdijas napjaimat nagyon sokat olvasok a családom ösi történetét kutatom és probálok könyvet irni dokumentáltan az unokáim és gyermekeim számára hiszen akinek nincsenek gyökereik sajnos elöbb utobb nehéz lessz számukra az élet"