2008. október 30., csütörtök

Muzikalitás

Olyan megható a gyerekek zene iránti érdeklődése.


Szeged, Kárász utca

2008. október 29., szerda

Nem is mutattam még, mit kaptam a nyáron

Klassz kis rendezvény lehetett ez az I. Balaton Szalon, csak sajna nem tudtam ott lenni. De hát vagy ez, vagy a Camino... (:D)

Azért jól esett, mikor kibontottam a levelet, és ezt találtam benne, ráadásul később voltak olyan kedvesek, és visszaküldték a festményeket is (igaz, utánvéttel...):


És még a nevemet sem írták el

Lehet, jövőre is küldök föstményt, másmilyent.


Öböl



Napernyők


Dizájnváltás...

Mi volt a baj a korábbi külcsínnel? De most komolyan.



:eeek:

Gatyába rázás, episode I.

Éééés eljött a nap, wooffal végre nekiestünk a regénynek, mondatról mondatra. Ennek eredményeként egy jelenetet ki is irtottam, megjegyzem, ez volt az utolsó, ami még az eredeti szövegből megmaradt.

Jó volna egy hónap alatt végezni, és jöhet a második kör Levinnel.

Néha komolyan elgondolkodom, mások hogyan tudnak úgy regényt írni, kéziratot beadni egy kiadóhoz, hogy előtte senkivel sem nézetik át. Kegyetlen sok hibára, ellentmondásra, ostobaságra rámutat egy kívülálló.


2008. október 27., hétfő

No comment

A hétvégén kimentünk Ópusztaszerre. Eléggé lepukkadt, mióta utoljára voltam, ráadásul gyerekként valahogy az egészet jobban élveztem. Persze a kiábrándulásban sok minden közrejátszott. Az egész valahol ott kezdődött, mikor kicsengettük a potom 3000 Ft-os belépőt, majd a panoptikumban folytatódott: kiderült, öcsémnek nem diákjegyet adtak, hanem "Feszty-csomagot", ami a körképre meg a promenádra jogosít. 2500 Ft volt az is, sebaj, a fickó rendes volt, és megengedte, hogy Andris is megnézze viasz királyainkat és -néiket. Mintha olyan félelmetesen nagy durranás lett volna az egész, amiért egyébként külön 1000 Ft-ot kellett volna fizetnie...

Aztán túlléptünk a nevetséges, szarrágó zsebmetszésen, s gyanútlanul bementünk a "gátőrházba". Előttünk egy terepasztal hevert, a Tisza, árterülete és Szeged városa volt rajta. Tökéletesen elsötétítették a termet, és félelmetes hanghatásokkal megspékelve bemutatták az 1879. évi nagy árvíz lefolyását, mindig azt a részt világítva meg, amelyet elöntött a folyó. Megrázó volt, na.

Más szempontból ugyan, de az is, ami ezután jött.

Vannak ott olyan kis jurtácskák, mert hát ez magyar történeti emlékpark vagy mifene. Némelyikben mamutfenyő tönkje, másikban szarvasbogár gyűjtemény, más terepasztalocskák és tiszai hajók stb. láthatók. És van egy, amit meg - ha jól vettem ki a feliratokból - a Magyarok Világszövetsége volt oly kedves, és berendezett, afféle mementóul szánva az '56-osoknak. Nemzeti színű szalagocska fut körbe, hangulatos meg minden, feliratok a férfiak fekete-fehér fotói alatt (ez milyen alliteráció már!), mint "Példás családapa", vagy "Visszaadta a magyarok Istenbe vetett hitét", illetve "Ő mentette a zsidókat, és mentette volna a magyarokat is, ha a zsidók hagyják."


Nem viccelnek, na



Mivel rámjött a hányinger, feladtam a nézelődést a jurta felénél.

Az egészben egyébként az a legjobb, hogy a felirat afféle "hivatalos" álláspontként díszeleg, közszemlére, osztálykiránduló kis- és nagyiskolások, tanáraik, kiránduló nyárspolgárok, családok, vagy az olyan hobbimagyarok számára mint én. Elég mééély nem vagyok hozzá, az biztos.

Vissza, Ómagyarországra

Legalábbis szs blogblogján. Követni fogom, mert roppantul kíváncsi vagyok, mit fog kihozni belőle!

2008. október 20., hétfő

Megkésett jelentés két borfesztiválról, hukk

Kicsit előbb kellett volna, míg nem borul teljesen a feledés jótékony homálya a történésekre, na nem mintha olyan sok mindenről be lehetne számolni (és nem mintha olyan sokat ittam volna, hogy ne kellene emlékeznem, höhö), milyen volt a két borfesztivál? Hát, mint két borfesztivál.

Jó buli volt, vagy lesz, vagy ki tudja?

A budai várban rafinált jegyrendszer működött, és emiatt szerintem kevéssé érzékelték az emberek, mennyit költenek; igyekeztünk különlegességeket kipróbálni (értsd: ami pécsi borfesztiválon általában nem fordul elő, köszönhetően a helyi erősségeknek). Hamar lecövekeltünk a "Szeretni fogsz!" sátránál.


A spanyol misebort nem vállaltuk be, de összehaverkodtunk egy fickóval, aki egymás után kóstoltatta velünk a jobbnál jobb portugál borokat. Nagyságrendekkel kevesebbért, mint amennyibe egyébként fájtak volna. Cserébe megkínáltuk egy kis bazsalikomos kecskesajttal, ami hogyhogy nem, éppen akadt nálunk.


Portugál Gatao (leginkább az Irsaira hajaz) egy fenomenális rosé társaságában


Később megtaláltuk a villányiakat, teljesen meglepődtünk, hogy Polgár ismerősként üdvözölt minket (na majd egyszer ezt is elmesélem), de én ott már nem kóstoltam. Nem mintha olyan sokat legördítettem volna, csak aznap néhány decire voltam - úgy látszik - hitelesítve. Van egy pont, ami után már nem esik jól, és akkor inkább nem erőltetem. Amúgy sem akartam úgy járni, mint a közelben az a fiatalember, aki azt találta mondani a barátjának:

"Nem mertem kijózanodni, mert féltem, hogy másnapos leszek."

Ez is egy módszer.


Itókára megéhezik az ember, a rétest és töki pompost áruló bodegák előtt jó húsz méteres sor kígyózott, de úgy látszik, ez senkit nem zavart. Minket sem. Még egy karszalagot is szereztünk "Én szeretem a töki pompost!" felirattal.

Aztán lement a nap, de A. még akart egy kortyot inni, annak ellenére, hogy bajok támadtak a mozgáskoordinációjával, ami szerintem nem csak vele fordult elő aznap este. Mielőtt a kapuhoz értünk volna, még kért egy francia bort, s miután belekóstolt, megjegyezte, hogy édes. A srác csak nézett, mert hát szárazként (értsd: nagggyon szárazként) kínálta, úgyhogy nem hittünk A.-nak, s mi is belekortyoltunk. Csak krahácsolni bírtunk utána, úgy kicuppantotta a nedvességet a fejünkből.


És mielőtt vége szakadt volna a szeptembernek, kimentünk a pécsi borünnepre is...


...ahol szintén volt színpad, táncosok, bordalt éneklő férfi kórusok versenye, s borlovagok és borhölgyek mászkáltak a pórnép közt mókás egyenpalástokban. Miközben ettük a rétest (mi mást), a színpadról felénk szűrődött a dal ("pálinká-á-át leg-e-e-eltünk"), aztán megint ittunk egy kis bort, s megint megéheztünk: rávetettük magunkat a lángoskenyérre. Ami tulajdonképpen töki pompos, csak magyarul.

Ha már tudnak bordalt énekelni, néhányan a fellépés után is megörvendeztették a közönséget - különösképp a japán turistákat -, szinte minden egyes bódénál dalra fakadtak. A közelben állók pedig megtapsolták őket, mielőtt az énekesek ismét továbbálltak volna, hogy másutt igyanak

Hangulat


Máskor is megyünk, hukk, borfesztiválra. Hukk!

2008. október 16., csütörtök

Ügyes vagyok, vagy ügyes vagyok?

Úgy teszek, mintha én találtam volna ki, pedig nem, csak követtem a rémesen egyszerű utasításokat. Hannát illeti köszönet a linkért.

A szombati kirándulás - főleg képekben (avagy már megint valami villányi túra...)

Vokányban szálltunk le a rozoga BZMOT-ról, s rögtön a köd birodalmában találtuk magunkat. Hiába volt térképünk, csak egyszer láttuk a turistajelzést, úgyhogy később árkon-bokrán át kapaszkodtunk fel a Villányi-hegység gerincére.












Kb. délben értünk Villánykövesdre (10 km), ahol még a fű sem nőtt, végül Tiffánnál ittunk egy üveg chardonnay barrique-ot.





Aztán kitaláltam, hogy még olyan gyerek az idő (és végre kisütött a nap is) sétáljunk el Villányig (+2 km). Az utolsó vonattal jöttünk haza, úgy aludtam, mint a bunda!



2008. október 14., kedd

Októberi ez+az

Beindítottam az őszi novellagyárat, és befejeztem/átdolgoztam több rövidebb irományt is. Körbenéztem a neten, milyen új SF pályázatok vannak, főleg az irokor.hu-t érdemes nézni, onsai hihetetlen szorgalommal gyűjti a lehetőségeket. Az Új Galaxis jó témákat dobott fel, és az a "marsi" pályázat is izgatja a fantáziám. Hogy aztán elküldök-e bármit is, még kérdéses, de a határidők betartására mindenesetre jó gyakorlat lesz.

*

Elkezdtem egy festményt - megrendelésre -, téma nem volt kikötve, úgyhogy a caminós élményekből táplálkozik. Érdekessége, hogy olyan kompozíciót kellett kiötölnöm, ami akkor is érvényesül, ha a kép a mennyezetre kerül... Érzem, hogy rég volt ecset a kezemben, azelőtt sokkal többet rajzolgattam, tanórákon pl., tehát majd' minden nap. Most sajnos ez nincs meg, és a hangsúly a bizonytalanabb írás felé tolódott. A következő időszakban ezen megpróbálok változtatni, csak nem könnyű legyűrni a belső ellenállást, mikor minden nap hazaérek a munkából.

*

Megírtam két ismertetőt, az egyiket a Csodaidők első részéről, még nem tudom, elfogadja-e bepe, tekintve, hogy már jelent meg róla több is az rpg.hu-n. A másik a 10. Metagalaktikáról készült, ezért azt hiszem, sokan nem fognak szeretni, de hát ez nem is volt cél.

*

Hétvégén Villányban jártunk, fotóztam szép őszi képeket, ha majd végre felpakoltam őket a gépre, ide is feltöltök párat. Jól lefáradtunk, mivel a kora reggeli vonattal mentünk ki. Akkor kelt a nap és a fehér ködön túl csak egy hatalmas, vörös korong látszott. Aztán persze eltévedtünk, árkon és bokron keltünk át, míg végül megérkeztünk Villánykövesdre. Ott még a fű sem nőtt délelőtt 11 órakor, csak Tiffán nyitott ki. Négyen meg is ittunk egy üveg chardonney barrique-ot, aztán átgyalogoltunk Villányba. Az utolsó vonattal jöttünk haza...

*

Na, vééégre valahára kiderült, mikor lesz az a novemberi SF találkozó. Jó volna eljutni, bár igazából nem vonz, hogy klingonok, borgok és egyéb trekkerek közt mászkáljak (összevonták az egészet a hazai Star Trek klub szülinapi bulijával vagy mi), kicsit (nagyon) úgy vagyok vele, kinőttem én már ebből. Régebben sokat néztem, a DS9 volt a kedvenc sorozatom, tetszett, hogy egészen színházszerű, bájos effektekkel... Csak hát azóta láttam már egy Firefly-t meg egy Battlestar Galacticát, és a ST szép lassan elvesztette varázsát. Közben megbukott az az új ST sorozat (már nem emlékszem a címére), mind képileg, mind történet szempontjából gyengébb volt nem csak ezekhez, de a többi ST szériához képest is. Sosem tudtam annyira rajongani valamiért, hogy beöltözzek klingonnak vagy flottatisztnek, hegyes mű(?)fület szerezzek be - ami egyszerre jó ST és GYU találkozókon -, de most gondolom, lesz ilyen is.

2008. október 12., vasárnap

Basszus

Elolvastam az index Nemere-interjúját, az - bocsánat - AZ ÍRÓ 500. könyvének megjelenése alkalmából. Az egészből azok a hatalmas, szépséges őzlábgombák fogtak meg. De azok nagyon.




2008. október 7., kedd

Kedd reggeli megjegyzés

Olyan kellemes, mikor a buszvezető a lassú szakaszoknál a kuplunggal játszik.

Ami ülve biztos poén.

2008. október 3., péntek

Nos

Nézem ezeket a gúgli hirdetéseket: némely sci-fi oldalak, sfblogok is teli vannak velük. (Egyeseknek, úgy tűnik, ez állandó pénzkereseti forrássá válhatott...)

Csak az nem fér a fejembe, mi alapján dobja ki a gúgli egy SF közösségi oldalon egyszerre azt, hogy "Szexi nők és tüzes csajok" illetve "Keresztény könyvek ingyen" valamint "Tudósok agorája". Ha jobban belegondolok, nem is akarom tudni.

2008. október 1., szerda