2009. július 29., szerda

Fura promó

Korábban egy nem túl hízelgő bejegyzésben már emlegettem az újonnan indított fantasy(?) sci-fi(?) világ, a fantáziadúsan csengő Dream World promó novelláit, amiket azóta leszedtek a tuan.hu-ról. Most interjút olvashattunk az ötletgazdával (Gere Richárd) és Sheenarddal a Solarián (Tarjánban nem voltunk jelen a bemutatkozón). Ez alapján a DW egy újabb világ és kiadványsorozat lesz, amit kihagyok, minden szempontból ez az a történet, aminek a szöges ellentéte érdekel.

Viszont nem értem ezeket a promó rajzokat. Egyrészt minek oda mellé a szöveg (kicsit erőltetett concept art?), másrészt ha már minden áron meg akarták magyarázni a szörnyek fajtáit, fegyvereik rejtett képességeit stb., miért nem olyan írta, aki tud magyarul?

Különösen az "úszóhárttyás Hosszú ÚJJAKKAL ellátott KézFej" tett be.

Más.

200. Galaktika Antológia. Akarom-e én ezt, tépelődöm, mert egyrészt mégis csak könyv alakú, könyvszagú, elfogadható küllemű valaminek tűnik, szerzőkkel, akik részben nagyon is érdekelnek, részben nem annyira, szerzőkkel, akikről most hallok először (vagy csak nem emlékszem rájuk)...

Hiányérzetem támadt az első pillantástól fogva. Fontos nevek hiányoznak belőle, magyar nevek, nem külföldiek. Főleg, hogy úgy hirdetik, a kötet tisztelgés az elmúlt negyven év eredményei előtt.

Ha beszerzem, akkor is csúszik a projekt, mert még rengeteg olvasnivalóm van, másrészt szeptembertől semmire sem lesz időm, harmadrészt kicsit be is sokalltam mostanság a sci-fitől. Volt már ilyen, és elmúlt, most is el fog.

2009. július 27., hétfő

Kimerítő élménybeszámoló a 2009. évi Hungaroconról, nem csak annak, aki nem volt ott

Ha valaki eddig azt kérdezte, milyen volt a Hungarocon, annak kicsit lemondóan kifejtettem, hogy maroknyi ember mászkált a művház és a koli tengelyén, utóbbiból sokan ki sem mozdultak, attól függően, hogy pl. Ammerúnia világát fejlesztették, mások meg épp ellenkezőleg, Szlovákiában kirándultak, és amúgy cherubionos író házitalálkozót tartottak.
Páran beültek - pl. éééén - valami Nemere előadásra, amiben az író kifejtette, miként éli majd túl az emberiség a soron következő jégkorszakot. Bekukkantottunk valami írósuliba is (ebből lett mára hangzatos nevű Literátorműhely, bár létszámilag nem hogy nőtt, inkább csökkent az érdeklődés), ketten ültek bent rajta, és szorgalmasan jegyzeteltek, mialatt Vásárhelyi Lajos a szovjet-orosz sci-fi írókról beszélt. (Számomra kicsit bölcsészesen lilán-zölden).

Kesernyés ízzel a nyelvén jött el az ember Salgótarjánból, mert azt látta, hogy néhány író és lelkes sci-fi rajongó (akik általában maguk is kacérkodnak az írással) találkozója volt ez, jó harminc fővel... Mintha már csak az egész világon ennyien maradtak volna, akiket érdekel az irányzat, és ennél fogva valamennyien csodabogarak...

Nem is mentem a Conra jó négy évig. Talán nem is baj, mert igazán csak a tavalyi találkozó után hallottam híreket, hogy így meg úgy milyen fain volt, és jövőre is ott lesznek meg minden. Rávettem woofot, hogy kukkantsunk be mi is, bár őt egyáltalán nem a Con vonzotta, hanem a Tarján körüli hegyek, ennek megfelelően pénteken egy előadást sem láttunk, hanem tettünk egy 9 km-es kerülőt az erdőben.



A remek túra végén Salgótarján látképe tárult elénk a "Kálvária-dombról", melynek stációi stílusosan betonból valók, így illeszkedve igazán a város... khm, ipari-szocreál jellegéhez



A művház homlokzatán egyetlen szerény plakát hirdette csupán, hogy mi zajlik odabent; mikor leértünk a térre, és beültünk a Café Frei-be egy pofa búzaserre, valami vallásos zenekar hangolt néhány méterrel odébb. Sci-fi rajongók nyomokban sem tünedeztek fel. Naná, ahogy sejtettem, már a koliban készülődött a tábortüzezés, és kezdődött az Avana közgyűlés...


Isteni sütik

A Cafe Frei-ben hamar rájöttünk, hogy nem a sör az igazi, hanem a sütemények. Miután frenetikus és egyben váratlan gasztronómiai élményünk véget ért, a koliba vettük az irányt. Csatlakoztunk szs-ékhez, aztán véletlen belebotlottunk a hűvös udvarra kitelepedett közgyűlésbe. Zavartan visszafordultunk, és lementünk sörért a közeli abc-be, és most már bátrabban, gyöngyöző, zöld üvegekkel kezünkben caplattunk át az egyesület tagságának sorain.
Sörreklámot kellett volna forgatni: alighogy a tűzrakóhelyhez értünk, utánunk szállingózott jó pár ember a közgyűlésről...




Gyűlik a csapat. Szélesi körbejárt a fényképezőgépével, és mindenkinek a szemébe villantott, dokumentálandó a jelenlévőket. Egyszer még hálásak leszünk neki, komolyan (:D)


Mikor vége lett a közgyűlésnek, szs összefogta a másnapi fellépőket, és felmentünk az egyik szobába próbálni. Azaz mi néztük, míg Corpus és lnpeters a szöveggel birkózott. A darabot, amit a másnapi díjkiosztó előtt terveztek előadni, még áprilisban írtam egy angol nyelvű pályázatra. Szs pedig kitalálta, hogy színre viszi a Con-on, hamár SF.

Hallani egy általad írt szöveget furcsa és jó érzés egyszerre. Látni, hogy jé, egész jól működik, nagy élmény, sőt, a cseppet sem humoros téma ellenére rengeteg poén van benne, amit a színészek "találnak fel". Jókat nevettünk, jobban élveztem, mint később magát az előadást (talán mert én is izgultam, akárcsak a szereplők, akinek nem lehetek elég hálás.) Az viszont kétségtelen, hogy ha legközelebb drámaírásra adom a fejem holmi pályázat ürügyén, nem csak elolvastatni, de lehetőség szerint "előadatni" is fogom. Ja, és csag tanácsa is nagyon bejött, miszerint ne adjak instrukciókat a színészeknek. Tényleg nem kell, elég találékonyak, és olyan ötleteik támadtak, amikre én álmomban sem gondoltam volna.
Amennyire más a leírt szöveg és az élőszóban hangzó, annyira más IRL az ember is, aki a netes nickje mögött rejtőzik, többekben igen kellemesen csalódtunk (azt hiszem, kölcsönösen).

Sajna péntek este nem tudtunk sokáig maradni a tábortűz mellett, mivel úgy éreztem, bujkál bennem valami. Visszataxiztunk a város másik végén lévő szállásunkra. Másnap hallottunk, hogy a népek hajnaltájt gitárkísérettel énekeltek szovjet katonadalokat...

Szombat délelőtt a sürgősségi ügyeleten nyitottunk, úgyhogy a túra elmaradt, sőt, majdnem hazautaztunk, végül némi gyógyszernek köszönhetően magamhoz tértem, és délben ismét a művházban találtuk magunkat. Sajna lnpeters Utópia előadásáról lemaradtam, elszaladtunk hát ebédelni, és közben Hannáék is befutottak.


Hanna - a Literátorműhely sikerprogramjára - az előadására készül. Nagyon sokan beültek rá, és szerintem még publikált íróknak is mondott újat a szerkesztésről, kiadókkal való együttműködésről


Szélesi egy fakocka rejtvényével bíbelődik


Képregénykiállítás a nagyteremben, nagyon vegyes képekkel...


Cicaman is the solution


Megilletődött ómagyarok a pódiumon. Beszereztem egy dedikált példányt a kötetükből (és szs Prónjából), de az előadásukra nem maradtam, Hannáékkal a Cafe Freiben sütizünk


Még egy olvasópróba az előadás előtt. Szegény Corpus nagyon izgult, nem irigyeltem. Az előadáson mégis ő tűnt nyugodtabbnak



Corpus immár a gépben, előtte a szövegkönyv

"Maga lát ebben a vacakban bármit is?"
Előadás - a vége felé. Tényleg volt, akinek - döbbenetemre, örömömre és megkönnyebbülésemre egyaránt - tetszett a darab
. Szinte kedvet kaptam, hogy a jövő évire is írjak egyet... :gonosz kacaj:


Jöhetett az értékelés, a színpadon Sárdi Margit. Szombaton csak a pályázatok nyerteseit hirdették ki, a konkrét bírálatról másnap folytattak eszmecserét


Moskát Anita nyerte a Preyer-díjat, ezúton is gratulálok!


Hackett pedig a Zsoldost az Isten gépeiért (ez nem volt meglepetés, világ igazságtalansága lett volna, ha nem így alakul, csak láttunk mi már érdekes dolgokat a Zsoldos-díj körül), Szélesi a novella kategóriában nyert (azt nem olvastam)

Mókamesterek híján kicsit lájtos-dumálós-csöndesebb tábortüzezés volt szombat este, Szélesi helyett én vakuztam a padon sorakozó írók arcába, nem is örültek neki, ezúton is elnézést. Majd meg fagytam, fújt a szél, és ezen az iszonyúan füstölő tábortűz (az előző esti zuháré miatt nedves maradt a fa), woof polárfölsője, szs sála és pokróca sem segített egy idő után.


Hangulat


Másnap délelőtt bekukkantottunk a "jósok-e a sci-fi írók" vitaműsorra, ami időnként elkalandozott. Egy idő után kimentem dumálni onsai-al, én anno csak átfutottam a kerekasztal-beszélgetést kiváltó HVG cikket, ami a jövőt kérte számon az SF művelőin, úgyhogy annyira nem kötött le a téma.

A bírálatok megtárgyalására visszaültünk, miután dedikáltattam a Hunyadit Bán Janival (úgy tűnt, felcsillant a szeme a könyv láttán). Mások rakat regénnyel felszerelkezve érkeztek, hogy elkapjanak mindenféle László Zoltánokat és Brandon Hacketteket, talán jövőre én is cipekedek, ha nem leszünk úton éppen két hete, és az egész helyett csak a fél országon át kell megutaztatnom a könyveket.

Az egyik Zsoldos-díjra jelölt szerző (a kimondhatatlanul megjegyezhetetlen nevű U. C. Summersgoal), azt hiszem, kicsit elkenődött a bírálat hallatán, miszerint műve nem is SF, hanem fantasy. Nemere Időrabló regényéről elég fogfájósan szólt csak a zsűri, annál többet Dörnyeiéről és természetesen a győztesről.
Mondtak pár dolgot, amikkel nem értek egyet, pl. Mandics szerint gyakorlatilag csak az a novella jó, ami az emberiség globális dolgaival foglalkozik, és egy templom megépítése nem elég nagy durranás (vajon hány nagyszerű Bradbury novellát szórhatnánk ki így?); vagy hogy miért kell minden áron pontozni a novellákat? Balfrásznak részben igaza van, amikor azt mondja, pontozás helyett sorrendet kell felállítani. Szerinte rangsorolható az akár 70 novellából álló pályázati anyag is, amit én viszont kétlek (70-ből mondjuk 60 egyformán szar, a maradék tízből 5-6 darab jobb a közepesnél, és a fennmaradó maradandóbb élmény, s innentől kezdve ezek között kellene sorrendet felállítani).

Na de, mindegy, ez csak szőrszálhasogatás. Hazafelé szs elvitt minket Pestig (szintén köszönet), s velünk onsait és Sárdi Margitot, szóba kerültek lehetséges Con helyszínek és rpg-s kritikák, Dreamworldös leendő regények és a "hogyan igazodjunk el Budapest autóstérképén?" témaköre.

Akit még részletesebben érdekelnek a történtek, ajánlom figyelmébe szs twitterét, aki pedig elég merész, megnézheti videón többek közt a darabomat is. (Később a szövege is elérhető lesz elvileg a scifi.hu-n, abban látható igazán, mire nem volt lehetőség, és mit hoztak ki belőle a szereplők és a rendező: Csupor Béla, Pete László és Szabó Sándor.)

ÁPDÉT: íme a szövegkönyv.

2009. július 18., szombat

Júliusi ez + az

Reggelente munkába menet még valamelyest hűvös van; ha éjjel esett az eső, nedves illatú a levegő, és különösen akkor, ha gyalog vagyok és nem bringával, elkap az utazás hangulata. Azé, amelyiknek immár több mint egy éve vágtunk neki. Múlt héten nagyon mehetnékem támadt, de woof közölte, anyagiak és idő és szervezés stb. okán majd akkor caminózunk legközelebb, ha nyuggerek leszünk. Én azért reménykedem, hogy hamarabb is sor kerül rá - méghozzá a Portugál úton. Az egyébként is rövidebb.
A Camino tényleg függővé tesz, bár ezt tavaly a 20. nap környékén nem így gondoltam...
***
Augusztusban megyek Írótáborba (azaz egy napra bekukkantok) Hanna meghívására. Előadást is kell tartani, már elkezdtem összeállítani, és még fordítottam is angol szöveget hozzá. Remélem, nem értettem félre semmit, mert akkor úgy jártunk. (Azért akkorát csak nem tévedek, részemről mégsem atomfizika lesz a téma, hanem szinopszisírás).
***
Megyünk a Hungaroconra is. Azaz Salgótarjánba, ahonnan szombaton túrázunk, és délután-estefelé megnézzük, mi a helyzet díjkiosztó és egyéb fronton. Ja, pénteken tiszteletünket tesszük a tábortüzezésnél.
***
Elkövettem azt a hibát, hogy rövid idő alatt többször meghallgattam a Jézus Krisztus Szupersztárt. Azóta állandóan eszembe jut egy-egy dallam, és kényszerem támad, hogy megint végighallgassam az egész albumot. Pedig már kezdem megunni, úgyhogy ma zeneterápiát tartok, hogy kiűzzem a fejemből. ("Try not to get worried, try not to turn on to/Problems that upset you, oh./Don't you know/Everything's alright, yes, everything's fine...")
Egyébként roppantul érdekes, hogy a Jesus Christ névre rákeresve nem holmi kerestény honlapokat dob ki a gúgli elsőként, hanem a musical dalszövegét...
***
Jé, most láttam, hogy ez a 301. bejegyzésem!

2009. július 9., csütörtök

Korszerű energiaforrás

Valaki feltalálhatna egy erőművet, ami az emberi hülyeséget alakítja árammá, szerintem megszűnne a Föld energiaproblémája egyszer s mindenkorra.

"Csak nem kéne szegény Zsoldos Pétert pörgetni a sírjában azzal, hogy a róla elnevezett díjat ilyen betűhenteseknek adományozzák."

"Maximálisan egyetértek. Egyébként a neoliberálisok jellemzője, hogy kisajátítják az értékes dolgokat, és a sz*rt abba csomagolva próbálják eladni üzleti haszon reményében. Megnézném, kik azok, akik a Zsoldos Péter díjat odaítélik. Tippem van..."

2009. július 8., szerda

Teher a kirándulás? Fogadjon fel luxustúravezetőt!

Gondoltam rá, hogy idézek, de nem érdemes, minden mondat egy-egy gyöngyszem, és nem csak a novellában (mert hogy azt is ír a luxustúravezető).


De tényleg.

(Link tenksz tu Freelancer.)

ÁPDÉT! Nézzétek meg a MEDVETÁMADÁS linket, ez kész. "Volt hogy küzdenem is kellett velük de arra mindig ügyeltem hogy maradandó sérűlést egyiküknek sem okozzak." Mármint a medvéknek.

2009. július 7., kedd

Apróhirdetés

"Sziasztok! Szomorúan megválok az alábbi könyveimtől. Eladó: Isaac Asimov 7 részes könysorozat(1könyv több könyvet foglal magában Mosolyog összes robot-alapítvány könyv). Ár: 12600Ft, jó állapotban.
Robur 1-16-ig Ár:4500Ft
Metagalaktika 1-9,5-ig Ár: 8000Ft
Galaktika sorozat, csak egyben:1-147-ig és 149-232-ig(állapotuk hol jó hol nem, változó) Ár:100000Ft.
vagy ELCSRÉLNÉM AZ EGÉSZET EGY ELEKTROMOS FUTÓPADRA..."

solaria.hu

2009. július 6., hétfő

Túléltem

A célkitűzés (tisztes helytállás) többé-kevésbé sikerült, hat méter felett löktem, amivel erős középmezőnyben végeztem, az első három környékén olyan 8-9 métereket dobáltak... Aztán mentem vissza ping-pongolni, hát persze, hogy úgy beállt a karom, mint a faék, egy amúgy valószínűleg nyerhető meccset, mondhatni, elengedtem. Pedig a második szett egész szorosra sikeredett. A mérleg végül öt meccsből két nyert; az elsőt egyébként éppen az ellen a volt NB 1-es játékos ellen játszottam, aki később az egész mókát megnyerte (11-1, 11-4). Mikor odaálltunk az asztalhoz, észrevételezte, hogy ez a labda más, én meg csak pislogtam, mert marhára éreztem ám a különbséget.

Később egy vihar elmosta a délutáni focimeccseket, és még a sportcsarnok is beázott; de legalább lehűlt a levegő, és nem ájultak el még többen. Volt esti buli, meg sok szurkolás, és úgy alakult, hogy egy tollaslabda meccs erejéig is beálltam, mert szeretek kikapni. (:D)

Jól éreztem magam, csak nagyon elfáradtam, ráadásul lehet, hogy beteg leszek, most még lappang a kis szemét. Időnként rázúdítom a halálos fegyvert (Aspirin C) több-kevesebb sikerrel.

2009. július 2., csütörtök

Én, a súlylökő

Holnap sportnapra megyek. Én fogok súlyt lökni, bár én vagyok a legkákabélűbb az egész csapatban (fura módon erre a számra senki sem jelentkezik, úszásra, kosárra, tollasra annál inkább). Ráadásul még sosem próbáltam, ez valahogy kimaradt a tesiórákból, úgyhogy kollégámmal kimentünk ebédszünetben az egyik közeli parkba dobálni, miután az egyik irodistán keresztül szereztem 4 kg-os női súlyt. Szerintetek telibe találtam-e azt a bizonyos fűben lapuló kupacot, vagy nem?

Amúgy jellemző, hogyan akarja elsajátítani a súlylökés tudományát az én generációm. Igen, rákerestünk a gúgliban. És mi az első találat? Kérem szépen, ez egy kíííváló leírás, miként is kell lökni, úgyhogy nagyon hasznos, hogy ilyen dolgok fent vannak a neten. Csak az bizonytalanított el, mikor a youtube-on megnéztem pár videót, amin yeti formájú férfiak és nők dobálnak világrekordokat.

Azért

Ne jussunk már el odáig - még poén szinten se -, hogy nem merjük megmondani az őszintét, csak mert félünk/tartunk/ódzkodunk (nem tudom, mi az igazán jó szó) valamely szerző esetleges reakciójától, és egyfajta "vakmerőségnek" tartsuk, ha valaki - még csak nem is szakoldalon, hanem - a saját blogjában megírja a véleményét.

2009. július 1., szerda

Álmok tengerén

Miféle álmoskönyv az, amiben nincs megfejtés az M mint menekülésre, míg Kanadára ("Hatalmas felhajtással valami csekélységet kapsz ajándékba.") vagy a tarhonyára ("Sok kis kiadás, háztartási gond."), illetőleg a benzintartályra ("Itt az ideje, hogy elnézőbb légy környezeteddel szemben; idegesíted őket állandó szemrehányásaiddal, morgásaiddal.") van.

De még úgy sem dob ki semmit, hogy futni, rohanni... Nem mintha gyakran álmodnék ilyeneket, szerencsére nem jellemző, bár ki tudja, az is lehet, hogy jót jelent, mert tán csak a neurotikusoknak vannak szép, színes álmai.