2009. október 27., kedd

Októberi ez + az

Szs unszolására - miszerint ő olvasna régi novellákat tőlem, ha egyből rá tudna oldalt kattintani - belinkeltem minden irományomat, ami a neten itt-ott fellelhető, az ismertetőkkel együtt. Azokat is, amiket az én írásaimról írtak mások. Főleg azon a bizonyos oldalon.
Legyünk korrektek. Nem mintha nem találnám alapvetően igaznak, elfogadhatónak a kritikákat, amiket kaptam. Szóval: kellemes böngészést.

*

Levizsgáztam, és még mindig nem teljesen tértem magamhoz, de nem tudom eldönteni, hogy mi miatt: az öt hét zombulás vagy az eredményem okán. Na, dicsekvő üzemmód kikapcs.

*

Túrafüggő lettem. Jön a téli bezártság, a rossz idő meg a sötét, majd azzal vigasztalom magam, hogy milyen jó, hogy nem Helsinkiben élünk, lehetne sokkal rosszabb is. Csak hát ilyenkor nem nagyon lehet menni az erdőbe, vagy gyalog munkába, úgyhogy a hétvégén remélem, még jó idő lesz, és kiélhetem magam őszi erdő fotózásban.

*

Most, hogy hetekig nem blogoltam, nem érzem azt a késztetést, hogy bejegyzéseket írjak, lehet, egy darabig inkább csak fotókat pakolok fel, ennek megfelelően íme néhány:







*

A Devartos galériámba feltöltöttem az ötven legjobbnak ítélt caminós fotómat, a rendszer valamiért össze is kutyulta az egészet, azért, ha van kedvetek, böngésszetek.

*

Mostantól igyekszem ismét szigorúan fogni magam, úgy gazdálkodni az időmmel, hogy tényleg befejezzem a naaagy projektet, amit elkezdtem. És még néhány kisebbet, ami inkább festmény lesz és nem novella - utóbbit most tudatosan nem fogok írni. Kiállítani viszont szeretnék, valahogy, valamikor, valahol...

2009. október 24., szombat

Agytekerés

Az első három hét azért izgalmas, mert félsz, hogy nem jutsz a végére. Pedig ha tudnád, nem is egyszer lesz időd átismételni azt a pár ezer oldalt! A kolléga úgy mondta: na, majd ha a Be.-t (büntetőeljárási törvény) egy nap alatt átnézed... Ja, persze, 600 szakasz. És tényleg. A vizsga előtt két nappal ennyi kellett rá, nem több.

A harmadik héten rád tör az alkotásvágy. Ezt jó előre tudtam, fel is jegyeztem pár festmény- és novellaötletet, a megvalósítás bizonytalan ideig elhalasztva.

A negyedik héten arra ébredsz, hogy magolsz. Félálomban. És úgy is alszol el, hogy mondod magadban az anyagot. Fura szerkezet az emberi agy, annyira rááll a tanulásra, hogy most akármit nézek a tévében, akármit olvasok, azon kapom magam, hogy automatikusan memorizálom. Egymás alá, szépen, rendszerezve, vonalkázva.

Az igazi kikapcsolódás naná, hogy a természetjárás volna, de mikor máskor húzzam meg a lábam, mint most, úgyhogy a "szobafogság" kissé meghosszabbodott e hétvégével is.

Na de, a vizsga. Van egy rakat fórum a neten, szakvizsgaponthu és gyakori kérdések meg minden, utóbbiakat érdemes megnézni, eléggé le tudja lombozni az embert, hogy négy hét után is van még, ami tizedjére sem megy a fejébe, és csak gyűlnek a témák azzal a címkével, hogy "ezt inkább ne kérdezzék". Pedig én igazán könnyű helyzetben vagyok mondjuk az ügyvédjelöltekhez képest, akik egyrészt nem kapnak tanulmányi szabit (ennyit biztosan nem), másrészt nem büntetőjoggal foglalkoznak. Elkerekedett szemmel néznek, hogy "te büntiből írtál???", én meg ugyanígy rájuk, hogy te meg "gazdasági jogból???". Kinek a pap, kinek a papné, ugye.

Szóval van egy írásbeli része a mókának, ha megtaláltad az igazságügyi minisztérium (egyik) épületét, nyert ügyed van, a biztonsági ember azonnal kiszúrja, hogy vizsgázni jöttél, és kérdés nélkül mondja, melyik terembe menj. Annyira nincs nehéz dolga, tekintve, hogy mindenki hátizsákkal/bőrönddel érkezik, kiskosztümben/öltönykében. Ha már egyszer jogszabálygyűjtemény használható az amúgy alapvetően szemét kis jogesetek megoldásához, semmi ne maradjon ki. (De, kimarad, az egyik csaj KRESZ-t kért volna tőlem, de azt szerintem senki sem vitt be magával.)
Mert hogy olyan bírósági döntéseket adnak ám fel, amire mondott valamit az elsőfok, mondott rá valamit (mást) a másodfok, aztán a Legfelsőbb Bíróság egy harmadik megoldást talált - amivel egyetérteni nem feltétlenül kötelező, csak követni.

A szakvizsga sok szempontból tök ugyanolyan, mint a régi jó egyetemi szigorlatok. Eressz össze egy rakás jogászt a folyosón, olyan rémtörténetekkel traktálják egymást fél percen belül (akkor is, ha sosem találkoztak korábban), hogy az bármely horror történetnek becsületére válna. (Elképzeltem a képet, amint a csukott ajtó alatt egyszer csak vér szivárog ki a résen, aztán nyílik az ajtó, fény villan a szemünkbe és megjelenik egy öltönybe/kosztümbe öltözött zombi, háttérben meg egy háromfejű, acsargó szörny, a bizottság...)

Egy a lényeg, nem szabad bekapcsolódni ezekbe a beszélgetésekbe, mert akkor tényleg átragad az emberre a PARA.

Az írásbelin derül ki, hova kell menni két-három nap múltán szóbelizni. Igen, addig esz a fene. Na nem mintha nem tudnád meg, jót írtál-e (éljen a telefonos segítség), csak nem ismered a bizottságot. Az egyetemen legalább volt fogalmad, kikhez kerülsz és mire számíts, de ez lutri. Egy kolléga szerint - maga is vizsgáztat - 70% szerencse, a többi a tudás. Köszi...

Nos, mind a 70%, mint a maradék 30 bejött: haláli rendes bizottságot fogtam ki, és a vizsga a lehető legjobban sikerült (még nem egészen tértem magamhoz - részben az örömnek is köszönhetően), viszont az tényleg fura érzés, hogy négy és fél hét után húsz perc alatt vége is az egésznek. Na nem mintha faggatózós vizsgáztatót kívántam volna magamnak. Azt senkinek. Az egyik lány elmesélte, hogy délután 1-től tartott a vizsgája (nem bünti, hanem egy másik), 5-kor (!) került be, végül 7-kor hagyta el a Legfelsőbb Bíróság épületét (tessék, rémtörténet, nem voltak székek a folyosón, így leülni sem tudtak, nekem kb. ott szakadt volna le a derekam). Nem tudom, de az ilyen vizsgáztató nem csak a jelöltet bünteti, és ilyenkor nem tudok mást gondolni, csak azt, hogy az efféle embernek kb. ennyi lehet az egész öröme az életében.

Remélem, a következő két vizsgán is megúszom őket. Ha meg nem, hát görbülő jeggyel. De addig még van pár hónap.

Most elolvasom, mik történtek a mindenféle fórumokon. Vagy nem is tudom. Inkább nem. Sajna mindent memorizál az agyam.