2010. március 30., kedd

Adeptus A Bach-gépről

Bár a MI iszonyú lerágott csont, Adeptus elolvasta és véleményezte az idei első Avana Arcképcsarnokot, itt is köszönet érte!

"Amikor először hallottam az elbeszélés - inkább az, mint kisregény - címét, kapásból a legújabb Metagalaktikában megjelent Kovács “Tücsi” Mihály-novella, A Kazinczy-gép címe ugrott be. Ilyen kevéssel a másik mű után nem biztos, hogy a legjobb ötlet ennyire hasonló címet adni az írásnak, még ha az elég pontosan is határozza meg az alkotás témáját. A mű tulajdonképpen egy nyomozás története, jogi és művészetelméleti megközelítésben vizsgálja az emberek és az androidok viszonyát. A visszatekintő ábrázolásmód miatt a cselekmény nem igazán pörög, meglepetésekre is kevesebb a lehetőség. Ugyanakkor határozottan szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány, főleg az utóbbi miatt illeti dicséret."

2010. március 29., hétfő

A magyar SF szubjektív mérlege

Nem voltam ott a múlt szerdai írószövetségi esten, sőt, egyiken sem (hétköznap, vidékről bocsáttassék meg, hogy nem járok arra), viszont többen is összefoglalták a lényeget. Amiből megint kisült, hogy van, aki szerint a sci-fi haldoklik. Sőt, néha olyanokat is hallani, hogy tudatosan bomlasztják (és ha még egy ilyen véleménnyel találkozom, tényleg készítek egy "A magyar SF sírásója" plecsnit a Falkatagsági mellé). A hazai SF életbe (de legalábbis annak online változatába) nem régiben bekapcsolódóknak joggal tűnhet úgy, hogy nem csak a gazdaság van válságban, de az irányzat is (nekem nem áll rá a szám a zsánerre*), annyit siránkozunk kollektíve.

De tényleg így van-e? Tényleg nincs fikarcnyi okunk sem rá, vagy akár pozitívan fogjuk fel a jelenlegi helyzetet? Úgy döntöttem, megnézem, milyen volt a magyar SF helyzete mondjuk öt, vagy három évvel ezelőtt - szigorúan az én tulajdonképpeni outsider** szemszögemből.

1. Nem volt ennyi találkozó.

Gondolok itt a rendszeressé váló meetupokra és az írószövetségi találkozókra. Az előadások sokfélék és témaválasztásukban örvendetesen széleskörűek (szó esik szerzői jogról, díjesélyesekről, angolszász női SF-ről, magyar kiadás helyzetéről, külföldi regényekről stb.), ez pedig elősegíti egy egészségesebb, nyíltabb, őszintébb "SF közbeszéd" kialakulását.

2. És ha már írószövetség. Van SF szakosztályunk, soha azelőtt nem volt ilyen. Ez elvitathatatlan.

3. Röhejesnek tűnhet, de pl. többet szidták a Zsoldos-zsűri tevékenységét (nomen est omen, ha gonosz akarnék lenni, mármint kinek a "zsoldjában" állnak), bár az is lehet, hogy ez inkább azt jelzi, a tágabban vett netes SF-F közösség többségének megelégedésére nyertek regények.

4. Nem jelent meg magyarul ennyi (külföldi) SF könyv, bár erről konkrét számadatokat is lehetne nézni, ha a kiadók hajlandók nyilatkozni.

5. A borítók sem voltak valami nívósak, ebben is határozott elmozdulás látszik. Egyre több az olyan könyv, amit a buszon olvasva sem kell rejtegetni.

6. Ha valaki időről időre rákeres a neten, a legtöbb irodalmi pályázatot költőknek és sci-fiíróknak szánják.

7. Még mindig életben vannak az olyan jelentős hendikeppel induló kiadványok, mint az Új Galaxis, vagy az Avana Arcképcsarnok, és felvállalják a kezdő írók megjelentetését.

8. Kezd kialakulni egy állandó "visszajelző-rendszer", hála részben az sfblogoknak (ilyesmi sem nagyon volt, nem?). Korábban úgy kellett vadászni az olvasók véleményét, most pedig egy-egy regényről akár ötöt-hatot is olvasni, és nem feltétlenül kizárólag SF szakhonlapokon, és nem csak a tetszett-nem tetszett vonalán mozognak, hanem ki is fejtik, mit gondolnak. Az külön jó pont, hogy olyanok is írogatnak véleményt, akik maguk nem kacérkodnak írással, így kevésbé vetül rájuk az árny, hogy benyalni/áskálódni akarnak.

Mit lehet javítani/mi a probléma?

1. Tudom, kevesen vannak a találkozókon, és valóban hiányzik egy nagy rendezvény, ahol több százan (a legjobb lenne átlépi a bűvös ezres létszámot) megfordulnak. Ezt azért a horvátok is (SFerakon) úgy oldják meg, hogy gyakorlatilag rpg és játéktalálkozóként szervezik meg, a gótok vámpírnak öltöznek, szőke lányok elfnek (vagy birodalmi rohamosztagosnak), a trekkerek pizsamát húznak, és nyilván van egy külön terem az ottani Zsoldos-díj átadására. (Ahová a nagyobb létszám okán valószínűleg többen beszédülnek, mint nálunk Salgótarjánban.)

2. Belterj. Az írószövetségi kritikák pedig, hát, izé. Tisztelet a kivételnek.

3. Még mindig átláthatatlannak találom a zsűri szempontjait, és azt is sajnálom, hogy a tagok közül csak kettejük írásos véleménye érhető el a díjátadást követően. Hiányolom az irodalmiság megkövetelését, és nem tudom, mennyire tájékozottak a kortárs külföldi SF megjelenéseket illetően (olvasnak-e angolul?).

4. Örvendetes különösen az Agave és a Metropolis Media/Galaktika kínálta választék, ugyanakkor szomorú, hogy egyes kisebb kiadók gyakorlatilag lemondtak a magyar szerzőkről, vagy az ultragáz-középszar kategóriát tolják ugyancsak belterj alapokon. Ugyanakkor a nem SF-re szakosodott kiadók irányzatba vágó könyvei sokszor visszhangtalanul maradnak a szűkebb SF közösség internetes oldalain (most kivétel a Jega Jade, valószínűleg a Zsoldos-jelölés okán). (Ezzel párhuzamosan a magánkiadások száma is megugrott, amiket viszont 90 %-ban egyszerűen ignorálni volna érdemes, nem pedig interjút készíteni a szerzőkkel, vagy kritikát írni a kvázi kinyomtatott kézirataikról...)

5. Ezt nézzétek meg, mit találtam. Szerintem fain.

6. Persze nem nagy dolgok ezek sem, és kár, hogy alapvetően tematikusak, mégis, sokaknak jóformán ez az egyetlen megjelenési lehetőség maradt.

7. Az említett kiadványoknál érzésem szerint a külcsínen lehetne mit kezdeni, de meggyőződésem, hogy az ott megjelenő írások átlagszínvonala semmivel sem marad el más fantasztikummal foglalkozó magazinokétól, vagy antológiákétól.

8. Most már csak az íróknak kell megtanulni kezelni őket.

Még mit lehetne tenni?

Nyitni a külföld, legalább szomszédaink felé, mert úgy fest, tőlük is van érdeklődés. Jó lenne egy közös antológia, bepillantás az SF irodalmukba, és jó lenne egy olyan honlap, ami a magyar SF-ről szól, és angolnyelvű. És egyáltalán, jó lenne, ha összevonhatók volnának a magyar SF honlapok, ha lenne egy nagy közös mindenki megelégedésére. Most eléggé szétforgácsolt (részben a blogok miatt is).

Még két gondolat a végére: egyrészről soha nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a netes véleményekből (még ebből sem), mert kb. mindig ugyanaz a 30 ember osztja az észt, és ugyanazok olvassák, másrészt a magyar SF jövője sokkal, de sokkal ígéretesebb, mint most a magyar fantasyirodalomé. Pedig néhány éve én az utóbbira fogadtam volna.


*Zsáner: 1. "Életkép. Olyan festmény, mű, amely jellemzően a világi, mindennapi élet tárgyait és jeleneteit választja témául. A francia genre (műfaj, ízlés) szóból származik. Magyarországon a 19. században vált elterjedté."; 2. "Valakinek az ízlése szerinti"; 3. "Jelleg. Valakinek tetsző nő-, ill. férfitípus."

**Kívülálló, mivel néhány SF-nek tekinthető novella megjelenése még nem tesz SF szerzővé, ahhoz elkötelezettebben kellene pl. sci-fit olvasnom, sőt, moziban nézni (lám, az Avatárt is kihagytam), és az ötleteimnek is csak egyre zsugorodó része SF(jellegű).


Hozzászólások az sfblogról:

  1. szs Says:

    Szakosztály volt régebben is, Kasztovszky is járt oda kezdő íróként:
    http://szabosandor.blog.hu/2009/10/04/kasztovszky_bela_portreja

  2. 2
    Hackett Says:

    Jud:
    Ez egy nagyon korrekt összefoglaló volt, ugyanezt látom, gondolom én is.

  3. 3
    rhewa Says:

    Csak egyetérteni tudok Botonddal.

    “És egyáltalán, jó lenne, ha összevonhatók volnának a magyar SF honlapok, ha lenne egy nagy közös mindenki megelégedésére. Most eléggé szétforgácsolt (részben a blogok miatt is).” Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy nemrég sikerült beleszaladnom egy baromi pofonba. Naív lelkesedéssel és azon nem titkolt szándékommal, hogy erősítsük-javítsuk a kapcsolatot a két site között, cikket írtam egy bizonyos honlap rendezvényéről egy másik honlapon, a saját felhasználóimban. A cikkem egyszerűen törölték, minden indoklás nélkül, mielőtt még megjelenhetett volna. Azt hiszem ehhez nem kell külön komment. :(

  4. 4
    fairylona Says:

    Tényleg jól összefoglaltad.

  5. 5
    onsai Says:

    Igen, jó összefoglaló.

    Amúgy a fellendülés és a recesszió szerintem EGYSZERRE van jelen. A kezdőknek széles a lehetőség, de utána jön egy lépcsőfok, kb az erős amatőrség szintjén, amikor beszűkül. A kiadók csak pár írót foglalkoztatnak rendszeresebben.
    Attól is függ a szubjektív sf értékelés (mind két részről), hogy az adott szerző hol áll.

  6. 6
    szs Says:

    rhewa: ha a saját felhasználóidba beletörölnek, azt hiszem, nem érdemlik meg sem azt, hogy bármivel is gazdagítsd a lapjukat, sem azt, hogy elhallgasd a nevüket.

  7. 7
    adeptus Says:

    @szs
    Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne kiírni, csak tovább mérgesítené a dolgot. Én ennyiből is rájöttem, melyik oldalról van szó, másnak is ki lehet találnia.

  8. 8
    szs Says:

    Épp ez az, hogy már nem először csinálják. Akkor meg vagy írják ki a felhasználói szerződésben, hogy a nekik nem tetsző (pl. a konkurenciát kedvező vagy a saját kiadványokat/embereket kevésbé kedvező színben feltüntető) dolgokat a saját felhasználói oldalakról is kitörlik, vagy pedig (ide mindenki behelyettesítheti a kedvenc elküldő káromkodását).

  9. 9
    sangel Says:

    Ajánlom figyelmetekbe K. Varga Beáta írásait. Nálam ő eddig az év felfedezettje. Lendületes, bátor írásai vannak. Nagyon olvasnék már tőle regényt. Mint megtudtam, 2004 óta arra vár, hogy valaki kiadja a regényét. Ez azért elgondolkoztató. Magyar női sci-fi írót nem mernek bevállalni a kiadók? Ez a gáz, nem pedig az, hogy ki hogyan látja a magyar sci-fi helyzetét, mert úgyis az a vége, hogy ki így, ki úgy. A lényeg, hogy írjunk, minél többet és egyre jobbat, s legyen kiadó, amelyik kiadja a regényeket, novellákat, sőt, gondozza is a könyvek utóéletét. Na, ez tűnik ma utópiának, függetlenül attól, hogy zsáner-e vagy tematika…

  10. 10
    rhewa Says:

    szs: az adott oldalon a szerkesztőknek jóváhagyási joguk van a novellákat illetően, ami értelmes elgondolás, ha a minőségre törekednek. Ugyanakkor egy egyszerű, gesztusértékű meghívót ignorálni, nos, az cenzúra.
    Engem nem zavar, ha ismeretlen maradok, ha nincs nevem a közösségben, az viszont kifejezetten irritál, ha a munkámat, az igyekezetemet veszik semmibe. Mint megtudtam, nem voltam eléggé Valaki ahhoz, hogy a közeledési szándékot elismerjék és elfogadják tőlem. Nevetséges és kicsinyes hozzáállás.
    Ez van, nem fogok a Dunának menni emiatt, csak megint gazdagabb lettem egy tapasztalattal, s ezek után kétszer is meggondolom érdemes-e időt és energiát pocsékolni erre a szélmalomharcra.
    Annyi más lehetőség van még a magyar sf-ben, előbb-utóbb kiforrja magát egy nagy, összetartó, komoly és erős mag, akikért, akikkel érdemes együtt dolgozni. És engem baromira nem érdekel, hogy melyik site-ot tekintik az “otthonuknak”, amíg egy a célunk. Csak menjünk és tegyük a dolgunk a totojázás, egymásra mutogatás, szájtépés és kivagyiskodás helyett.
    Nem azt mondom, hogy nincs szükség az sf-en belüli tematikák köré csoportosuló klubokra. De azt látom, tapasztalom, hogy az apró különbségek óriási szakadékká nőnek néha, és szétforgácsolják a közösséget. Ez pedig baj, méghozzá nem is kicsi.

  11. 11

    És ezek után még valaki csodálkozik a hazai SF-ről alkotott véleményemen…

  12. 12
    adeptus Says:

    Akkor most siránkozzunk tovább? Szerintem fölösleges.

  13. 13
    Jud Says:

    Na, kezdődnek a problémák a skinnel, a második hozzászólásom is elnyelte a rendszer…

    A lényege az volt, hogy még van mit hozzátenni a témához, köszönet szs-nek a linkért, és onsai megjegyzése is megér egy misét (az elsőkönyves határ átlépése kapcsán).

    Rhewa: nekem csak tippem van, melyik lehet ez a site, de mindegy is, ez egyszerűen szánalmas.

    Sangel: látod, ezt én sem értem, a kiadóktól kellene talán megkérdezni.

  14. 14
    onsai Says:

    Sangel, tök zavarbajöttem. Mindenestre köszönöm.
    Elsőkönyvest, pláne ismeretlent mindig nehezen vállal be a piac, de ez nem is baj, rengeteget tanultam az elmúlt évek alatt. Már amúgy sem akarom kiadatni, ami van, inkább írok újat.

  15. 15
    onsai Says:

    OFF
    Rhewa, mi az, hogy nem voltál eléggé Valaki?!?
    Na, most basztam föl az agyam.

  16. 16

    Rhewa, már jó ideje van egy félkész posztom, a site-okról szól, szs hamarabb publikált egy hasonló jellegű írást, ezért én az enyémet egy kicsit jegeltem. Azt hiszem, tudom, melyikre célzol, de a biztonság kedvéért szolgálnál részletekkel mélben? Árnyalná a képet.

  17. 17
    rhewa Says:

    Onsai: nem akartam senkit sem felidegelni, igaz, én is épp eléggé berágtam annak idején.
    Nos, finomabban is fogalmazhattam volna. Elnézést kérek.
    Szóval, akkor kölcsönveszek pár szót a levélkéből, amit egy másik szerkesztővel váltottam ( a saját kezűleg törlő főszerkesztőt(Z.B.) ugyanis nem sikerült elérnem sem a site saját levelezőrendszerén, sem a hotmailes magánlevelezésemen keresztül.)
    “amíg nekem vagy X.Y.-nak nem lesz személyes kapcsolata valamelyik onnani fejessel, hogy ezt megbeszéljük, nem hiszem, hogy lesz javulás, mert amíg ők nem jelentkeznek, Z.B. sem fog utánuk kajtatni.”
    Tehát, nem a személyemmel volt gond, hanem a státuszommal. Nem vagyok az a “fejes”, akitől a gesztus elfogadható lett volna.
    Ennyi.

  18. 18
    rhewa Says:

    Chello: nem tudom, van-e értelme még jobban megkeverni a féceszt. Tartok tőle, a nagy felindulásomban az én fakanalam is jó mélyen bele dugtam van a trutyiba. Ha érdekel, beszélhetünk róla privátban, de csak és kizárólag a harmadik fél bevonásával. Így fair.
    Jud: elnézésedet kérem. A te korrekt, szubjektív véleményedet alaposan szétoffoltam. Ha gondolod, töröld nyugodtan az ide nem illő hozzászólásaimat.

  19. 19
    rhewa Says:

    Többek között azért is elszomorító a site-ok közti acsarkodás, mert az országos sci-fi egyesületek között talán végre elkezdődik valami komolyabb összefogás, legalábbis az utóbbi hetek eseményei erre engednek következtetni.
    A magyarországi SF társadalom elérkezett arra a szintre, hogy a viszonylag elszigetelt csoportok országosan szervezett csapattá érjenek. (idegen tollakkal ékeskedek, ez nem a saját gondolatom, koppintottam, de jó meglátásnak, célkitűzésnek tartom)
    A jelenlegi helyzetben sokszor nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal.

  20. 20
    Jud Says:

    Rhewa: OFF miatt nem törlök hozzászólást, és ez még nem is volt annyira OFF. :)

  21. 21
    Ire Says:

    hi
    I’m writing you from Zagreb, I’m one of the organizers of SFeraKon, which is mentioned here in this post. I obviously don’t understand what is written, I tried Google Translate but it didn’t work very well. Anyway, I’m very curious to know in which context SFeraKon is mentioned, so if someone can sum it up in a few words I would be very much obliged :) Thnx in advance :)

  22. 22
    Jud Says:

    Hi, Ire,

    I sent you an answer by e-mail. :)
    (To the others: That’s what I’m talking about! We need an English site about Hungarian SF!)


2010. március 28., vasárnap

Donnák és koponyák

Újabb képek következnek, egy kivételével (az csak félig) mind rajzórák termékei.







Itália...



Bús donna a balkonon

2010. március 22., hétfő

Egy hétvége, két és fél találkozó

A webcsettalit már hónapok óta pedzegette mergenc, aztán kollektíve ráböktünk márciusra, végül a konkrét időpont is kialakult. Végre olyan szerencsésen, hogy semmi sem jött közbe. A helyszín körül folytak parázs viták (füstös, avagy nem füstös), végül a Yest választották.

Őszintén szólva rozzant kiskocsmára számítottam szűk terekkel, de kellemesen csalódtam, rengeteg asztal, általam is fogyasztható* kaják az étlapon, a bort kellett csak behűttetni, és még a füst is egész jól eloszlott.

Az aktív csetelők száma általában 10-15 fő körül van, erre eljöttek vagy harmincan (és még így is hiányzott pár emberke, pl. Abdul), sokukkal nem is találkoztam, de még a cseten sem, vagy kölcsönösen nem ismertük meg egymást (poénkodtak is, hogy legközelebb nicknévtáblát kell használni).

Szerepjátékról - legalábbis ott, ahol én ültem - sok szó nem esett, talán amiatt sem, mert valahogy jól kiválasztottuk egymást azokkal, akik szintén nem játszanak/nem is próbálták. Anngel mesélt floridai élményekről és IBM felvételiről, és megállapítottam, én milyen jól jártam a kétfordulós alkalmankénti öt perc beszélgetéssel,** Tapsinak pedig vittem egyedi nyúlállatot, szoknyával, karkötővel, és megbeszéltük, hogy idén valamikor nyáron ismét távolról indítunk.

Elsők között érkeztünk, de aztán nem maradtunk sokáig, 11 előtt távoztunk.

Másnap déltől Budán volt jelenésem a Red Roosterben, Charon meghívásának köszönhetően a Delta Műhely találkozójára (teljesen véletlenül jól jött ki a lépés). Viszont ha már onsai is hivatalos volt rá, egy órával hamarabb mentünk, mert sosincs alkalmunk IRL beszélgetni. Mivel a RR még nem volt nyitva, elvitt az SF körökben legendás Trombitásba, de azért nem csak SF-ről beszélgettünk.

Aztán negyed egykor átblattyogtunk a DM talira, ahol rajtunk kívül már szinte mindenki ott volt. A csatolt részeket (úgy mint barátnők, és pasik, valamint onsai és én) rövid időre átültették másik asztalhoz, amíg a műhely dolgait megbeszélték (valami tagfelvétel és írótábor voltak napirenden), aztán lehetett vegyülni. Ravessel szúrtunk ki egymással, mert ő is hozott egy idei első AACS-t, de aztán a dedikálási "harcban" én voltam a gyorsabb (:P). Holmi rutinos író ki is nevetett minket, és megbeszéltük, hogy az igazi az, ha az ember rendszeresíteni kénytelen egy "Sok szeretettel ...-nak/nek dátum, aláírás" pecsétet. De az ismerősöknek, barátoknak mégis csak személyre szabott üzenet dukál.

Az idő hamar elröppent, és néhány óra múltán már a vonaton találtam magam Pécs fele menet, alkotmányjogi törvények fölé görnyedve.

Klassz volt a hétvége, és tartalmas, emiatt úgy éreztük, mintha legalábbis egy hétre mentünk volna el.


*Méregtelenítő életmódváltás okán se édesség, se hús, se pia (max két deci vörösbor per nap, és nem, nem gyűjthető össze hétvégére :D), viszont van az az éhség, hogy újra és újra meg bírjam enni a tonhalsalátát.
**Leírni is döbbenet, idén lesz négy éve.

2010. március 14., vasárnap

A korrózió sokszínűségéről

Anno az írókörben volt olyan feladat, hogy egy kép alapján kellett kitalálni történetet. Ez szolgainak tűnhet, mert úgy érzed, nem a saját ötleted írod meg, pedig nem igaz, ráadásul fejleszti a kreativitást. Festmények és fényképek éppúgy az ihlet forrásaivá válhatnak, mint az életünk történései, anekdoták, olvasmányélmények, és egy ilyen gyakorlat segíthet elcsípni azt a motoszkáló ötletet, amit aztán kényünkre-kedvünkre gyúrhatunk.

A világ telis-tele van elhagyatott, néma helyekkel, amiknek egy közös jellemzője van: az ember rajta hagyta a keze nyomát. Sőt, ismerjük a rendeltetését, és ebből tudjuk azt is, hogy egykor nagy élet folyt ott. Mi történhetett? Mert Csernobilnél még érti az ember.

Irodák, kávéházak, lakóépületek, elmegyógyintézetek, kórházak, metróállomások, gyárszörnyetegek, vidámparkok, hajókikötők, hotelek - a lista végtelen és megdöbbentő.







Ez csak néhány kép, rengeteget találni a neten, de ez a link az egyik legjobb. (Maga a site elrendezése is megér egy misét).




Lejárat a pokolba?


A korrózió színei

Valahányszor böngészem, mindig arra jutok, hogy annyi mindent mesélnek ezek a helyek, és még egy sort sem írtam le belőle, pedig élőben is láttam hasonlót. Valószínűleg nem is lehet, hanem majd szépen beépülnek más történetbe, mert önmagukban is "készek".

Addig is, tegyünk egy életveszélyes sétát A király ösvényén.

2010. március 13., szombat

Tudnak repülni a pulykák?

Egy pulya mászkált fel és alá a négyemeletes panelház tetején, néha lenézett, visszahőkölt a magasságtól, úgyhogy inkább csipegetett egy kicsit, vagy panaszosan vertyogott a meglepett kutyasétáltatókra.

(Ápdét: könnyen lehet, hogy egy páva volt).

2010. március 10., szerda

A Bach-gép - megjelenés

Jövő héttől kapható - a Tuan könyvesboltjában, illetőleg már most rendelhető az Avana honlapjáról - az Avana Arcképcsarnok idei első száma, benne A Bach-gép című történetemmel, és ezúton szeretném megköszönni a közreműködést mindazoknak, akik előzetesen olvasták és értékes észrevételekkel láttak el. Többségében megfogadtam a tanácsokat, míg némelyiket elvetettem (ez így szokott lenni).

Elvileg kisregény, legalábbis Sárdi Margit meghatározása szerint, mert leütésszámra éppen átviszi az általa meghúzott alsó határt (75 ezer karakter). Mégis, lehet, hogy inkább elbeszélés, az tény, hogy tartalomra nézve vannak nála bonyolultabb szövésű novellák, ám jóval egyszerűbb cselekményű regények is, úgyhogy nem annyira könnyű eldönteni, most akkor mi is ez.

Az biztos, hogy 75 ezer leütésnyi mennyiség éppen annyi, hogy megjelentetni szinte lehetetlen. Amikor az első változat elkészült, írtam is itt a blogon (bár nem találtam meg a bejegyzést, több címkét kellene használnom), hogy ez az a terjedelem, amit novellaként elpasszolni már nem, regényként pedig még nem lehet.

De megírtam, mert akkor szükségét éreztem, és álmomban sem hittem, hogy valaha nyomtatásban látom viszont.

Az alapötlet egyetlen mondatra épült, nagyjából hat éve hallottam egy zenésztől. Most nem lövöm le, mert lehet, valakit tényleg érdekel a történet. Az első változat legalább négy éve elkészült; azóta persze átdolgoztam. (Kellett is, mivel eredetileg arra a blőd űroperavilágomra "hangszereltem", ami természetszerűleg kidolgozatlan és butácska utánérzése volt blőd és butácska filmeknek.)

A mesterséges intelligencia iszonyúan lerágott csont - nagyjából Asimov óta. Emiatt talán sokan nem szívesen nyúlnak hozzá, mondván, hogy minek, de néha érdekes kísérlet régi toposzok, klisék újragondolása, ha nem is kiforgatása, de legalább némi iróniával szemlélése. És ha már egyszer mondanivalóm támadt a témában, miért ne írjam meg? Illúzióim nincsenek, nem ez életem fő műve, és nem is korszakalkotó; bizonyára sokkal jobban (vagy inkább egészen másképp) is meg lehetett volna írni, de aztán ezt az utat választottam a sok kínálkozó közül.

Most lehet, elriasztottam azt a kevés olvasót is, akik a bejegyzés címe láttán esetleg arra gondoltak, "na, erre kíváncsi vagyok", úgyhogy gyorsan egy kis személyes történet, árnyalandó a képet:

Középiskolás koromban részt vettem a megyei rajzversenyen, utolsónak értem oda, és a jobb helyeket elfoglalták a többiek: körülülték a modelleket és a bonyolultabb, szépen elrendezett csendéleteket. Nekem, meg két másik lúzer csajnak egy száraz fatuskószerűség maradt. Rajzolás közben végig az járt a fejemben - látva a rajzsulikban tanuló, nálam idősebb versenytársakat -, hogy kész, én hazamegyek, ennek így semmi értelme. Nekem puha ceruzám volt, ők meg ügyesen bántak a szénnel, pasztellkrétával, és csak úgy színesedtek a képeik...
De lerajzoltam a fadarabot, és beadtam.

Eredményhirdetéskor odacsődültünk a közszemlére kirakott rajzaink és a felsorakozó, szolnoki művészekből álló zsűri elé, és a tömegben hallottam, amint két közelben álló beszélget.
- Nekem az nem tetszik - bökött a fadarabom felé az egyik. (Mondanom sem kell, egyből leizzadtam.) - Mivel készülhetett?
Mire a másik:
- Ceruzával, és amit lehetett, kihozott belőle.

Negyedik lettem.

2010. március 7., vasárnap

Abszolút

Megvolt a futóverseny, bár sajnos betegség miatt nem jelent meg a váltónk minden tagja, én azért derekasan lefutottam az utolsó szakaszt (7,5 km). Nagyon jól esett, jövőre is feltétlen megyek, még sosem voltam ilyen "versenyen", vadidegenek szurkoltak, olykor még az elhúzó futók is, Harkány határában mondta egy csaj, hogy nincs már sok, és valóban, egyszer csak ott termett a cél, hangosbemondóval meg tömeggel, ahogy lenni szokott (ekkor elgondolkodtam, hogy nem lehet inkább visszafutni?).

A táv tulajdonképpen barátságos, és csak két emelkedő van benne, meg egy hatalmas lejtő, ami olyan lendületet adott, hogy szinte "berohantam" Harkányba. A célban adtak emléklapocskát is, hogy "Abszolút váltó" valahányadik hely, mire woof azt mondta, adtak hozzá vodkát is?
Azt ugyan nem, csak teát.

Holnap olyan izomlázam lesz, hogy nem tudok majd le- meg felmenni a lépcsőn. És most vár egy üveg barna Staropramen!

2010. március 5., péntek

Filmes poszt

Most is filmekről lesz szó, de olyanokról, amik - szemben A Géniusszal - tetszettek, és mostanában, vagy a közelmúltban láttam őket.

A motoros naplója

Ernesto Guevara huszonévesen több hónapos utazást tett barátjával, Alberto Granadával Dél-Amerikában. A film alapvetően lassú, és valódi cselekménye sincs, mégis, a zene, a felvételek, az arcok - Dél-Amerika arca - elementáris erővel hat. Nem csoda, hogy ez az út megváltoztatta a fiatal, diplomázás előtt álló orvostanhallgató életét, és ahelyett, hogy később hülyére kereste volna magát, valami egészen más lett belőle.
Azon lehet vitázni, milyen is volt Che, elvetemült terrorista, forradalmár, idealista - ez a film nem erről szól, és éppen ettől nagyszerű.

Egek ura

A többség mostanság inkább az Avatár miatt megy a moziba, de ha ez a film nem volna, akkor is, az Egek ura alapból nem az igazi moziélmény, úgy értem, nincsenek benne látványos robbanások, akciójelenetek és hasonlók, ugyanakkor a légi felvételek jól mutatnak a vásznon.
A történet mélységesen emberi (munkahelyek elvesztése, de nem a munkavállalók oldaláról, hanem a profi kirúgókéról; családi és párkapcsolatok boncolgatása, elveszett lehetőségek), szintén csodálatos zenével (pluszpont, hogy nem volt agyonzenélve), remek színészi játékkal és nagyszerű párbeszédekkel.
George Clooney-t ezúttal egy kicsit másként látjuk viszont, kíváncsi leszek, mennyi Oscart lesz képes bezsebelni a nyilván látványos, ámde butácska Avatárral szemben. (A magyar cím egyébként nem tetszik, az eredeti angol - Up in the air - jobb szerintem.)

Good-bye, Lenin!

A "régebbi" német film, gondolom, senkinek nem újdonság, de én ezt akkoriban nem láttam, valahogy elmaradt. Most bepótoltam, és nem csalódtam, ültek a poénok, és a tragikum is a helyén volt. Főleg a tőlem úgy egy tízessel idősebb korosztálynak jöhet be, akik többet láttak, tapasztaltak a '80-as évek keleti blokkjából és az azt követő változásokból.
(A főszereplő Daniel Brühl egyébként játszik a Becstelen Brigantykban, a zenéjét - ami szintén nagyon bejött - ugyanaz a Yann Tiersen szerezte, mint aki az Amelie csodálatos életéét.)

A Keresztapa - rendezői kommentárokkal

Tudtátok, hogy a II. részben Michael testőre - az a rosszarcú, magas, feketeruhás-kalapos fazon - Amerigo Tot, a magyar származású szobrász? És hogy a nagy családi tömegjelenetekben Coppola rokonsága is szerepel? Hogy Michael szerepére eredetileg Robert Redfordot nézték ki? Hogy a producer kijelentette, ebben a filmben Marlon Brando sosem fog játszani? Hogy a film majdnem el sem készült, és Coppolát ki akarták rúgni; az I. rész 60 napos forgatása alatt végig kétségek gyötörték? Hogy eredetileg nem is az '50-es évek idejére akarták tenni a film idejét (mint ahogy az Puzo regényében szerepel), hanem, a költségeket csökkentendő, a '60-as, '70-es évekre hangolták volna át a történetet?
Ez csak néhány kérdés, amikre választ ad Coppola, aki - a nézővel együtt "nézve" a filmet - alámond sok-sok érdekességet, ami csak eszébe jut az egyes jelenetekről, színészekről, stábról, maffiáról, családról és emberi kapcsolatokról. Igazi bepillantás ez a kulisszák mögé és Coppola rendezői módszerébe, A Keresztapa rajongóinak kötelező.

2010. március 4., csütörtök

Az iksz jelöli a pontot

Bár a magyar kir. tévé megtévesztette a kedves nézőket, ami azért egy sorozat esetében nem szerencsés, tegnap mindenféle műsorváltozás nélkül leadták A Géniusz első részét. Kíváncsi voltam, megnéztem, mert miért ne, és egyébként is, Alföldi Róbert is játszik benne, akit ritkán látok képernyőn és színházban, pedig mindig élmény. (Legalábbis Szolnokon az volt, több darabban is láttam.)

Ha ma leülök a tévé elé, hogy megnézzem a második "felvonást" is, afféle második esélyként, az kizárólag miatta lesz. Na jó, Stohl Buci is jól játszik, sőt, az egyik legjobb, az ember nem érzi úgy, hogy szöveget mond fel kínos modorossággal, mint némely másik szereplő. Csak az a mókás, hogy ismét rendőrt alakít, még a végén ő lesz a második Hollósi Frigyes.

Az mindenesetre tetszett, hogy végre egy (mini)sorozat, ami nem a fővárosban játszódik, hanem Pécsett, és jókat derültem, amikor a városból mutattak felvételeket, amint Stohl furikázik egy nyitott tetejű hodályban, gyakorlatilag össze-vissza, tetszett az is, hogy a nyomozók ábrázolása nem volt annyira gáz, mint számítottam.

És mi tetszett még? Hát ööö...

Az talán jelez valamit, ha azt mondom: amennyiben valaki lemaradt a tegnapi részről, de ma bekapcsolódna, az nyugodtan tegye meg, feltéve, hogy ismeri az Indiana Jones filmeket. Mondjuk a kereszteslovagos részt. De nem csak abból voltak butácska áthallások, hanem pl. A frigyláda fosztogatóiból is. /Igen, igen, a kardos-arabos jelenet: az ismeretlen gonosz felemelte a kardját, mire Buci ráfogta a lézerirányzékos(!) pisztolyát: "- Szerintem én nyertem."/

De persze ez a film más, mert a főgonosz úgy öltözik, mint akit a mátrixkettőből szalasztottak. Falra másztam a szerintem túl mesterkélt Feke "Istvánakirály" Páltól, meg a zenétől is, amit írt a filmhez, őt már a jubileumi rockopera válogatáskor sem kedveltem.

Persze ezek még feledhető negatívumok voltak, az már kevésbé, hogy magyar szájíz szerint jóformán újraforgatták az örökbecsű Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagot.

Abban is van artifact /Szent Grál, itt egy Zsolnay váza (LOL), amit egyébként konkrétan grááálnak is titulálnak a film elején, nehogy másra gondoljon a kedves néző/, van okkultizmus-alkimista kutató apuka, aki meghal, ámde furcsa üzenetet hagy fiának, és persze egy naplót (ami inkább mappa mindenféle rajzokkal fénymásolt lapokon - hol volt onnan egy kellékes???). Ja, és apa meg fia természetesen nem beszéltek már egy ideje, mert nem voltak túl jóban, és van olyan jelenet is, amikor a dóm altemplomában Buci kiszámolja a padlózat kövein a titkos rejteket, majd hogy töri fel a padlót? Na hogy?


Az iksz jelöli a pontot

2010. március 3., szerda

Télszínpad

Mára ocsmány telet ígért az időjárás-jelentés, sőt, igazság szerint már tegnapra, ehhez képest süt a nap és kellemes meleg van, és már kezdek reménykedni, hogy az átmeneti rossz idő elmarad. Aki jegyet vett rá, az visszaválthatja, vagy jövő téli előadáson felhasználhatja.

(De, tuti rossz idő lesz, mert vasárnap futóversenyre megyek. Harkány-Pécs, váltó, én futom az elsőt, ha minden jól megy, ami azért király, mert végig emelkedik a terep, és újra megtapasztalhatom, milyen nem Lance Armstrongnak lenni. Ja, 8,5 km. Gondoljatok rám.)

2010. március 2., kedd

Váratlan öröm

A linket úgy küldték, mert nem ismertem Mg-b blogját (vele is csak egyszer találkoztam IRL, még egy rpg.hu találkozón, és ő lehet, hogy nem is emlékszik rá, mert csak egy csapatba verődtünk többen).

Jól esik a dicséret, főleg, ha ilyen váratlan helyről érkezik.

Köszönet!