2010. július 31., szombat

Összeesküvés

Szeretném hinni, de nem tudom, hogy az sfblog kimaradásnak tényleg csak technikai okai vannak, és nem azért nem érhető el, mert most zajlik a Con. Mindenesetre én ezennel bezárom az sfblogom (csak férjek hozzá), mert ez tényleg nevetséges, semmiféle adatot nem szabad/érdemes ott tárolni, még jó, hogy a blogspot a főblogom, és nem az.

2010. július 29., csütörtök

Aranypatak


Akvarell, kb. 35x40 cm

Reinkarnáció, földönkívüliek és kereszténység

Adeptus ismét volt olyan kedves, és vette a fáradságot (na meg persze a kiadványt), és véleményezte az Avana Arcképcsarnok idei 2. számát, benne A tűz középpontjában c. novellámmal, ezúton is köszönöm! Egyúttal megragadom az alkalmat, hogy kicsit gondolkozzak a címben említett témákról.

"A reinkarnáció - írja adeptus - mint az isteni igazságszolgáltatás eszköze számomra nehezen egyeztethető össze a keresztény tanokkal, ráadásul elgondolkodtató, hogy a keresztény egyházaknak valaha lesz-e még akkora befolyása, mint amekkora ebben a novellában van. Jó írás, bár engem az alapötlet társadalmi vonatkozásai jobban érdekeltek volna."

Úgy olvastam egyszer, hogy az ókeresztény elképzelésekben nagyon is benne volt a reinkarnáció, mint elfogadott "tan", de végül nem terjedt el, és szépen kigolyózták (kivégezték?) azokat az eretnekeket, akik továbbra is ezt vallották a "mainstream" filozófiával szemben.

Azt hiszem, az egyházak erőre kapása, befolyása időről időre változik, és azon is múlik, hogy ezek a szerveződések mennyire képesek reagálni, idomulni a világ változásaihoz? Ha egyik napról a másikra lehetne bizonyítani a reinkarnációt, akkor azt gyanítom, az egyházak kénytelenek lennének elfogadni - ahogy a novellában is írom - "beilleszteni a napi igemagyarázatokba" ezt, mert könnyebb és járhatóbb út, mint tagadni. Szerintem az jönne következő lépésként, hogy az emberek elkezdenek félni, hogy jaj, mi lesz a következő életünkben, jó lenne boldognak lenni, akkor talán eljárok templomba, mert az biztos tetszene az Istennek. (Más kérdés, hogy a reinkarnáció bebizonyítása még nem bizonyítja Isten létét, csak az emberi lélek létezését teszi kézzelfoghatóbbá. Mégis, innen szerintem már csak egy lépés a tömeges megtérés lehetősége, és az, hogy erőre kapjanak az egyházak. Ezt a novellában viszont tényleg nem vezetem le, mert más szemszöget választottam.)

Ugyanilyen gondolatkísérlet lehetne, hogy mit szólnának az egyházak, ha leszállna egy földönkívüli űrhajó értelmes humanoidokkal a fedélzeten, mondjuk éppen Rómában.

Vannak elképzelések, amelyek szerint romba dőlne minden keresztény egyház, mert hogy a Biblia nem szól más bolygók szülötteiről, a Teremtésben is csak az ember szerepel, meg a földi élőlények, de hogy más világoké? Szerintem sokan látnának kézzelfogható bizonyítékot a földönkívüliekben Isten nem létére, és még azzal is érvelnének, hogy ha van is Isten, akkor ezek a lények is ugyanabban az Istenben hisznek, ha hisznek? És ha nem, elkárhoznak? Őket is megváltotta Krisztus?

Vannak olyan tanok is, amelyek szerint viszont gond nélkül összeegyeztethetők ezek a kérdések, és a földönkívüliek, ha vannak, ugyanúgy osztoznak Isten kegyelmében, ha van Isten, és a földönkívüliek érkezésében kézzelfogható bizonyítékát látnák annak, hogy a Teremtő létezik.

Vannak olyan történetek is, amelyek szerint a földönkívülieket nézték az emberek több ezer éve Istennek, mások Illés szekerében űrhajót látnak és elrablást...

Egy biztos, ez a téma nagyon szerteágazó, és sok lehetőséget rejt. Amikor a magam történetét megírtam, tudatosan választottam egy átlagembert, semmint politikai vezetőt vagy más, magas beosztású személyt, akin keresztül bemutathattam volna a társadalmat. Az egy másik novella lett volna, de az igényt természetesen értem, és megértem. Mivel másban is megfogalmazódott (még a csiszolás során, előzetes véleményezésekben), könnyen lehet, hogy egyszer azt is megírom, amúgy sem adtam még ki teljesen magamból ezt a témát.

2010. július 24., szombat

Váratlan orfűi kirándulás

Kiruccantunk Orfűre, és szerencsénk volt, mert nem áztunk meg, és a Muskátli Étteremben sem tartottak esküvőt, úgyhogy beültünk egy ebédre, sétáltunk a tóparton, aztán befizettünk a Kemencés Udvarba is, ahol éppen Gasztronómiai Napot tartottak. Hallgattunk blues zenét a Pécsi Magasfiúk Dalárdájának és Áginak köszönhetően, úgyhogy az ebéd és a kiruccanás meglehetősen elhúzódott. Az alábbi képekből is kitűnhet, hogy ezt a legkevésbé sem bántuk.


Ha már Muskátli Étterem, akkor az udvaron legyen sok muskátli


Készül a kézműves grillázstorta

A különleges gasztro-nap keretében különleges ételeket készítettek, így pl. láttunk görögdinnye-faragványokat, pólyás babát formázó péksüteményt; és persze a kemencékben sütötték a medvehagymás pogácsákat, kakaós-csigákat...



A görögdinnyék mestere és mesterműve



Dinnye akvárium


Cukormázas Borsodi



Áttekintő felvétel a Kemencés Udvarról. Háttérben még mindig állnak a madárijesztők, némelyiket már megviselte az időjárás, némelyiknek kifejezetten jót tett; fotóztam is róluk egy összeállítást



Kisétáltunk a tóhoz is, ahol éppen tömegesen haltak szegény kagylók, talán az előző napok túl nagy melegétől, nem tudom, úgyhogy kicsit büdös volt. De a fények szépek a furcsa időjárásnak köszönhetően. Egyébként hatalmas szerencsénk volt, mert nem mosta el a programokat az eső




Ilyenkor azt sem állom meg, hogy ismét készítsek egy rahedli fotót rovarokról és virágokról:









A koncert bekiabálói. Az egyik mikrofonpróbánál, amikor az énekes azt mondta: Hej!, a birkák hangos, panaszos BEEEE-je volt rá a válasz

És most jöjjenek a madárijesztők:


A kocsmatöltelék


Mari néne


A bádogember


A szomorú szalmaember


Boszorka


Jéger-mester



Bögyös Blanka


A morci Penész Virág



A Kemencés udvar a madárijesztők felől nézve


Blues-koncert


Megint szép napunk volt, azaz szép félnapunk, hiszen kora délután értünk ki, és először féltünk, hogy parkolóhelyet sem találunk; eredetileg csak ebédre mentünk, és a nem tervezett, meglepetés programok hatására este hat után távoztunk, Orfű vendégmarasztaló hely, csak ajánlani tudom.

2010. július 23., péntek

Hat évtized előnye


Nem régiben elolvastam Wibke Bruhns Apám földje című családtörténetét, és több gondolatom is támadt, amit megosztanék a nagyérdeművel. Kezdjük közhelyesen: a könyvet mindenkinek ajánlom, aki szeretné a huszadik század első felének történelmét az átlagemberek - a német középréteg - szemszögéből is látni.

Ez adja a könyv érdekességét, mert hiszen megtanultuk történelemórán, amit kellett, láttunk egy rakás filmet, dokumentumot és háborús eseményeken alapuló angol-amerikai harcolósat egyaránt, amelyekben a németek az arctalan és egyöntetűen gonosz ellenség szerepére korlátozódtak; és bár találkozhattunk német II. vh-s filmekkel is, lásd Sztálingrád, A bukás, ez a könyv nem a katonaságról, nem a Führerről szól, hanem a német polgárságról, olyan hétköznapi emberekről, mint mi.

Kik is a szereplők? A szerző, Wibke Bruhns 1938. szeptember 8-án született Berlintől nem messze, Halberstadtban. Apja, Hans Georg Klamroth néhány év múlva bitófán végzi a Hitler elleni összeesküvésben való részvételért. De addig azonban oly sok minden történik, és elsősorban az idáig vezető utat örökíti meg a Németországban híres újságíró, tévés személyiség Bruhns a tetemes mennyiségű családi levelezésnek és vendégkönyveknek, naplóknak köszönhetően. Apját jóformán nem ismerte, nem ismerhette, a rengeteg fennmaradt írásos anyag révén azonban vele együtt mi is betekintést nyerhetünk egy világba, amiről azt hisszük, mindent (eleget) tudunk róla.

(Mielőtt még bármi másra rátérnék, muszáj megjegyeznem, hogy döbbenetes mennyiségű írásos anyagról van szó, mert a szerző állandóan idéz, és mivel saját anyja nem sokat volt hajlandó elmondani neki a múltról, az egész családtörténetet a levelezésekből és más hasonló üzenetekből göngyölíti fel. Ezek az emberek állandóan leveleztek. Állandóan feljegyeztek mindent, beleértve azt is, hogy valamely családi ünnepségen hány darab süteményt készítettek, mely alapanyagból mennyi fogyott, milyen értékben vásárolták azokat... Manapság azonban mindent e-formában írunk. Még a naplót is. Mit fognak tudni rólunk száz év múlva az utódaink? A történelmünket - rendben. De mögöttük az embert nem fogják megismerni. Nyilvános én-blogba személy szerint nem kezdek, és azt sem hiszem, hogy nekiállok naplót írni (olvashatatlan az írásom), de azt gondolom, többet kellene írnunk a mindennapokról, a belső változásainkról, hogy mit szerettünk, és mit nem, mit gondolunk a világ valamely eseményéről, és reménykedjünk, hogy száz év múlva is lesz internet, amelyben "tovább élünk".)

A történelemkönyvek száraz tényeket közölnek csupán, és sosem képzeljük bele magunkat mondjuk a húszas-harmincas évek világába. Még kevésbé sikerülne átélni a régiek világát, ha az idő kerekét a századelőre forgatjuk vissza, vagy az 1800-as évek utolsó évtizedeire. Wibke Bruhns könyve azonban mindezt lehetővé teszi.

Adott egy meglehetősen jól menő, nemzetközi kapcsolatokat is ápoló, gazdag német kereskedőcsalád, ahol a cég apáról fiúra száll. A társadalom döbbenetesen kötött, a konvenciók jelentenek mindent. Ha manapság azt hisszük, hogy életünk csupa formalitás, és nincs szabadságunk, nos, iszonyú nagyot tévedünk. Akkoriban a szülők megmondták a frankót, és úgy is lett. Kész. A gyereknek pedig általában nem is jutott eszébe lázadni. Mert nem volt szokás. A forradalom az egyes ember és a társadalom szintjén is félelmetes valami, csúnya jelzőkészülék, hogy valami nincs rendben, márpedig a boldog békeidők csupa jóval kecsegtettek. (A formalitás még az otthoni ülésrendet, a kerti partikon a vendégsereg fogadását is meghatározza, vagy például vasárnap milyen ruhában kell megjelenni a családi ebédnél, hát még, ha az utód el akart venni valakit! Házasság előtti szex csak elvétve, és a nő persze mindig nagy kockázatot vállalt egy papírok nélküli viszonnyal.)

Ismerjük a régi megállapítást, hogy az emberek boldogan indultak a frontra az első világháborúban (legalábbis az elején). De csak a könyvet elolvasva jövünk rá, miért. Arra, hogy mi volt az a bolondéria, az a hit, az az elvakultság, ami oda vezetett, ahová, és ugyanez áll arra, miként ivódik be a német mindennapokba a náci eszme.

Emlékszem, a tévében egyszer azt mondta egy idős német, hogy mindenki odáig volt Hitlerért, és a hatása alól nem lehetett kivonni magukat. Most persze minden jobb érzésű ember azt kérdezné, hogy de mi volt abban olyan nehéz? Ha én akkor éltem volna - mondanánk -, be nem dőlök ennek a szánalmas őrültnek, ennek a "szobafestő osztráknak!". De aki ezt gondolja, annak van néhány évtized előnye. Egyrészt. Másrészt a húszas években (még) nem dőltek be a németek sem. A nácikat, a barnaingeseket kinézték, megvetették, a középosztálybeliek, így a Klamrothok is viszolyogtak tőlük. A családi vendégkönyvbe, bárki jött is a házhoz, bejegyezte a nevét. Egyszer két SS tiszt meg egy "náci hitre tért" családi barát érkezett. Klamrothék azt a lapot legszívesebben kitépték volna a könyvből. Aztán évek múltán a kiterjedt családi szövetség (ezt egyfajta egyesületként érdemes elképzelni) két részeg danolászás között hozott egy olyan szabályt - párhuzamosan a német törvényekkel -, hogy Klamroth nem házasodhat zsidóval.

A könyv hű lenyomatát adja, miként alakult át a német lélek azokban az időkben, amikor még nem fogalmaztak meg fehéren-feketén olyat, mint "emberi jogok", vagy "emberi méltóság", vagy ha igen, hát nem állami, alkotmányos, végképp nem nemzetközi szinten. A németeket precíznek és gyakorlatiasnak ismerjük. Durva, de a diktatúra sok szempontból praktikus. Gyakorlatiasan tisztogat az útból mindent és mindenkit, ami ellentmond a céljának. Márpedig a cél a régi dicsőség visszaszerzése egy el nem vesztett háború arcátlan "jóvátételi" kötelezettségei után (és ha valakik, mi magyarok ezt a kínzó érzést a mai napig át tudjuk élni...). Ez a cél pedig érdemes arra, hogy véráldozatot hozzanak érte, ugyebár.

A másik, ami manapság kissé felfoghatatlan, hogy a korabeli német (és ez igaz a magyar dzsentrire is) értelmiség körében sikk volt antiszemitának lenni. Egyfajta kötelező lenézésről, kirekesztő hozzáállásról van szó, nem habzószájú zsidózásról, hanem állandó, kínos megkülönböztetésről a mi és ők vonalán (mellesleg oda-vissza), amibe szükségképpen vegyült egyfajta felsőbbrendűségi tisztaságérzet az árja faj iránt. Innen pedig csak egy lépés volt, hogy az ésből vagy legyen, és elkezdődjön a Holocaust. A zsidóság úgy élt Németországban, és gyanítom, más országokban is, mint egy külön világ, a németekkel viszonylag kevés érintkezési pont alakult ki, mind házasságok, mind kereskedelem terén. A helyi döntéshozatalba sem vonták be őket, és a zsidók sem nagyon kapadoztak a részvételért. (Persze lehetett erre ellenpélda.)

Az Apám földje megmutatja, hogyan viszonyultak a németek a náci uralom által megbélyegzett társadalmi rétegek (és később más népek) irányába. Hans Georg csak addig hívja polákoknak a lengyeleket, míg azok első ízben vissza nem támadnak, és okoznak veszteséget a Wermachtnak; szánalmat azonban sem ő, sem Else, a felesége, Wibke édesanyja nem érez a leigázottak és a kirekesztettek irányába. Mindent, de mindent kizárólag a praktikusság szempontjából vizsgálnak. Az egyik példa nagyon megmaradt bennem: a szülők első lánya házasságot készül kötni, de ehhez mindenféle papírt be kell szerezni, és igazolni árja származását. Iszonyú a bürokrácia. A Klamrothok azonban több száz évre visszamenőleg vezetik a vérvonalukat, így rendkívül könnyű helyzetben vannak. Else pedig azon filozofál, hogy szegény polgártársak, akik ilyennel nem rendelkeznek, mennyit ácsoroghatnak a hivatalokban?

Az a baj, hogy Bruhns mindezeket felrója nekik, valahogy úgy fogalmazva meg: legszívesebben megrázná őket a válluknál, hogy térjenek magukhoz. Számon kéri rajtuk, miért nem gondolták ezt végig, miért vették bele a családi egyesület alapszabályába, hogy Klamroth nem házasodhat zsidóval, miért nem gondol arra Else, hogy ez az egész "árjaszármazósdi" értelmetlen, hogy nem azokat kell sajnálni, akik néhány órával többet várnak a hivatalban, hanem egyáltalán, ez egy elmebeteg, megalázó szabály, és tudnia kellene, kik ellen hozták. Pedig Bruhns téved.

Ha ő lett volna Else, vagy én, vagy akármelyikünk, abban a helyzetben ezt valószínűleg teljesen normálisnak tekintettük volna. Csakhogy nekünk van hatvan év előnyünk, így elképzelhetetlennek tartjuk, hogy elfogadhatónak, mindennapinak, helyénvalónak lássunk egy olyan államot, mint a Harmadik Birodalom volt.

H.G., az apa, aki a könyv központi figurája, az Abwehr alkalmazásába kerül. Dániába - köszönhetően dán nyelvtudásának is, nagy valószínűséggel (nyilvánvalóan) - kémkedni küldik, nem gabonaexport okán. Utóbb az ezen időszakban íródott leveleket kérésére Else meg is semmisíti (ami a németeket ismerve meglepő, még a haláltáborok dokumentációja is jó részt megmaradt, és amikor az amerikaiak megkérdezték, miért nem semmisítették meg e bizonyítékokat, azt felelték, hogy ezek hivatalos feljegyzések, és kellhet még, pl. statisztikához).

Később H.G. a keleti-frontra kerül, ahol maga is vallatja a partizánokat, orosz személyi szolgát tart, akit még Halberstadtba is magával visz (a háborút követően nyoma veszett az illetőnek). És közben fűvel-fával megcsalja feleségét, aki előtt persze nem marad titokban a félrelépés. Bruhns sajnálja szüleit, mert Elsénél éppen egy fél év különbséggel telik be a pohár, hogy férjét (és vejét) kivégzik, és a szerzőnő tehetetlenül "kérleli" anyját, bocsásson meg apjának, mert már csak nagyon kevés van hátra. Ez valahol érthető, és mégis, milyen hiábavalóan értelmetlen. Else, a sokszorosan megcsalt, megalázott, becsapott asszony, aki egyre másra szülte az "árja", tökéletes gyermekeket, miközben otthon a feje tetején állt minden, míg ezer kilométerekre lévő férje "nem szeretem munkát" végez, és idegen nőkkel hetyeg. Csak egy pillanatra képzeljük magunkat Else helyébe, vajon ki akarnánk-e békülni a férjünkkel, miközben semmi jele, hogy egyik napról a másikra elviszi a Gestapo, és többé nem látjuk viszont?

A kérdés ezek után az: hogyan és mi változik meg H.G.-ban, a náci eszméket - ha nem is hithűen valló, de sosem megkérdőjelező - tisztben, amiért az összeesküvés holdudvarába kerül? Ez az ember, aki kémkedett, vallatott (bár azt ugyan nem írja, hogy meg is kínzott másokat, azért erre kellett, hogy legyen ott beosztott, az orosz partizánokkal nem bántak kesztyűs kézzel), és a frontról cinikus, állandó önigazoló stílusban ír haza a munkájáról, ez az ember, aki meg van győződve német felsőbbrendűségéről, és mindene a kötelesség, a haza, a hadsereg, a német vér és dicsőség és nagyság és akármicsoda, ez az ember ott végzi a bitófán. Az ok - H.G. a Gestapónak tett vallomása szerint - egy város.

Sztálingrád.

Sokszor, és sokat hallottam, olvastam már erről, hogy az ott elszenvedett vereség törte meg a német hadsereget. Ekkor buktak el először, és indultak el egy lejtőn; elvesztették a keleti-frontot, és ez - bár nem egyik napról a másikra, de - magával rántotta a többit is. Akkor valami eltörött az otthon maradott németek lelkében is, nem csak azokéban, akiknek meghalt egy, a 6. hadseregben lévő családtagjuk (Klamroth nem szolgált ott), hanem azokéban is, akik a családi fészek melegéből hallgatták a rádiót. Ha a forrásom jó, a 6. hadseregből kb. 90.000 fő került szovjet hadifogságba, és ebből mindössze kb. 5000 ember tért haza, köszönhetően Hitler esztelen parancsainak.

Bruhns gyakorta irreális elvárásai, hozzáfűznivalói ellenére az Apám földje lebilincselő, értékes olvasmány, megtanít arra, hogy korunkban is nyitott szemmel járjunk, mert van hatvan év előnyünk, hogy lássuk a világ átalakulásának jeleit. És itt most nem arra gondolok, hogy szélsőségesek, meg radikalizálódás, és kísértetiesen hasonló, diktatórikus beszüremlések a mindennapokba. Egyszerűen csak üzenetekről van szó, amelyek fölött elsiklunk, és ami rosszabb: idővel hozzájuk szokunk. Pedig nem tarthatunk mindent normálisnak, ami most zajlik, sem itthon, sem külföldön.

2010. július 18., vasárnap

Szájtépés

Megnéztem, pontosan tíz nappal ezelőtt, július 8-án mondtam le a kiállítást a Conon, és egyúttal jeleztem, hogy valamennyi honlapról vegyék le a festményemet, a programpontot pedig töröljék. Az utóbbi hónapok tapasztalatából kiindulva valahogy sejtettem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Nem tudom, hogy az új arculatfestmény alkotója kiállít-e helyettem, ha igen, akkor a helyében én már kissé mérges lennék, tekintve, hogy az ún. hivatalos HungaroCon 2010 blogon mind a régi, mind a módosított programban én szerepelek:



A Julianus Társaság honlapján pedig még a festmény is fent van, amelyre rákattintva bejön egy Word dokumentum, a Con programjával. Na, kitaláljátok, aszerint kinek lesz kiállítása?


Hozzászólás ezúttal inkább ide íródjon, köszi. (Blog bezárva, hozzászólások átmentve alant.)

  1. woof Says:

    Általában kínosan ügyelek rá, hogy ne szóljak hozzá olyan témához, amiben Jutka véleményt nyilvánított, egyrészt mert egyedül is elég jól tudja képviselni a nézeteit, másrészt meg csak olybá tűnne, mintha az ő szavait visszhangoznám így családon belül, bőszen felsorakozva a háta megett. Ezúttal viszont én bukkantam rá a fentiekre, meg még néhány dologra, miközben a con programjában kutakodtam. Ami őt érinti, azt megírta a posztban, ami meg az én csőrömet bassza, az következik it :)

    Tegyük fel, hogy potenciális mezei con-látogató vagyok (két héttel ezelőttig az is voltam), és érdekel, hogy mi a tök is fog történni ezen a rendezvényen. Vajon extrém elvárás-é a részemről, hogy a Hungarocon 2010 hivatalos oldalán (blogján) maximum egy kattintással hozzáférjek a programhoz, szűk két héttel a rendezvény kezdete előtt?
    Az egyszeri júzernek a blog főoldalán a következő lehetőségei vannak:
    1. Klikk az Avana linkjére, mert hát elméletileg ők a szervezők, illenék ott meglenni a programnak. Az Avana honlapján egy ősrégi programtervezet van, időpontok nélkül, illetve egy link vissza a blogra. Ajvé.
    2. Klikk a HCon társrendezvényeként funkcionáló Végvári Esték szervezője, a Julianus Társaság oldalának linkjére. Ott van egy Hungarocon menüpont, ami visszavisz a blogra. Remek.
    3. Visszalapozás a részletes műsort tartalmazó posztig. Szerencsém van, mert emlékszem rá, hogy volt ilyen poszt, míg az oldalra tévedő érdeklődő júzerek súlyos hendikeppel indulnak. De igazából ennek nincs is jelentősége, mert a blogban nem lehet visszalapozni, csak a főoldal posztjai olvashatók. Illetve mégis van megoldás: klikk valamelyik posztra, és onnan már lehet lapozgatni visszafelé. Egyesével, posztról-posztra. Ínhüvelygyulladás.
    4. A gúgli a barátod. Az elszánt rajongó beírja hogyaszongya “hungarocon program”, és voila! A harmadik találat máris az. A mezei júzer öröl, és persze nem tudhatja, hogy van egy módosított program is, amit a gúgli az első két oldalon nem hoz (tovább nem néztem). Tegyük hozzá, a módosított program szinte semmiben nem különbözik az elsőtől, szóval ez gy mégis sikerként könyvelhető el.
    5. Én ezt a megoldást alkalmaztam, igaz, a szervező(k) korábbi balfaszkodásainak tudatában könnyű dolgom volt. Gúgli, “Hungarocon Lőrinczy”, mert hiszen még két hét sem telt el azóta, hogy Jutka lemondta a kiállítást, és kérte, hogy töröljék a programból. Az nem is idő ahhoz képest, hogy a kiállítás helyszíneként kijelölt istállóról kábé két-három hónappal az első kérés után sikerült fényképet küldeniük.
    6. Ez csak egy elméletben létező módszer, de a bonyolultsága miatt bizonyára kivitelezhetetlen. Klikk oldalt a “Program” pontra, és lőn csoda, egyből oda lehet ugrani, egyetlen kattintással Ja, hogy nincs oldalt ilyen pont? Hát, ennyire bonyolul :)

    És mit talál most a hivatalos blogra/oldalra tévedő érdeklődő, aki mondjuk a Con egyes programjaira kíváncsi:
    - Poszt az Avana Egyesületről, többszörös kiigazítási kérelemmel. (Ilyenkor merül fel a gyanú, van-e egyáltalán köze az Avanának a szervezéshez.)
    - Végvári Kutyaságok. WTF? :-o
    - Gargya Balázs életrajza. Ki ne ismerné a honi sci-fi nagyját?
    - Hungarocon történelem I. Ez a fél (harmad?) poszt legalább a Conhoz kapcsolódik, de nem a programokhoz. Nem ártott volna egyben megírni az egészet, és kitenni a linkjét oldalra, hogy bárki elolvashassa, amit a conról tudni érdemes. Igen, ugyanoda oldalra, ahonnan a “Program” link is hiányzik :)
    - Eurocon. Dettó, szintén egyben és bűvészmutatványok végrehajtása nélkül hozzáférhető helyen kéne lennie.
    - Válasz Merras hozzászólására, aki hiányosságra hívta fel a figyelmet (ne má’, hiányosság, itt?)
    - Javaslatok a jelenetpályázatra. Teljesen belsős dolog, az érdeklődő látogató azt sem tudja, ki kivel van. Megjegyzem, itt merült fel bennem először, hogy ez az egész blog valami groteszk tréfa.
    - Gyuricza Éva bemutatkozása. Mindent a minél több látogatóért.
    - Jelenetpályázat 2. Vártam, hogy rám rontsanak a kandi kamerások, és kaján vigyorral közöljék, hogy rögzítették a reakcióimat, miközben olvastam.
    - És a Hungarocon új arculatfestménye. Erről írt fentebb Jutka.

    Rengeteg érdemi információ az idei Conról.

    Ez volt a helyzet tegnap este. És ma reggelre whoa, ott a program a Julianus Társaság oldalán! (a blogon nem, minek is az, elvégre csak egy hivatalos Con oldal).
    Apró bökkenő, hogy megint Jutka képe virít a Hungarocon 2010 cím alatt (lásd kép fent). Mindegy, ez már szinte fel sem tűnik az elmúlt három hónap szánalmas balfaszkodása után.
    No de.
    Ez a program (”XX. végvári esték és XXX. Hungarocon) legfeljebb igen távoli köszönőviszonyban van az eddigivel. Az egyetlen pozitívuma, hogy Jutkát végre kivették belőle. Viszont úgy tűnik, jött vele néhány másik cucc is.
    Hol van Csilla előadása?
    Hol van Szélesi és Fonyódi előadása?
    Hol van Antal előadása?
    Hol van Nemere előadása?
    Hol van Lantos előadása?
    És ha valakit esetleg ez is érdekelne: Hol van a ZSP eredményhirdetés?

    Ami a Plakáton szerepel, és a Conhoz kapcsolódik, abból a következő szerepel a műsorplakáton:
    - Űrkonyha bemutató
    - Űrhajós himnusz
    - SF élőkép és jelenetpályázat
    - Ugyanennek az eredményhirdetése (megjegyzem, ez “Hungarocon - SF pályázatok eredményhirdetése” néven fut, vagyis egy tájékozatlanabb dude simán hiheti, hogy ez jelenti a ZSP díjkiosztót. Miért is ne hinné? Hiszen arról egy szót sem írnak.”
    - (Jééé, szombaton nem is lesz semmilyen Conos program, csak 23:45-kor a filmvetíé :) )
    - (Hoppáré, vasárnap sem lesz semmi)

    Az egész műsorban Zsoldos neve egyszer sem, a Hungarocon kétszer tűnik fel. Társrendezvény a seggem, lehetne erre mondan :)
    Vajon milyen szelekció alapján kerültek fel a plakátra egyes programok, mások meg nem? Melyikkel tudja magát fényezni LNPeters, mint főszervező? Élőkép és jelenetpályázat, az nem hiányozhat, hiszen mindig is a Con gerincét alkott :)
    Ahogy valaki mondotta, megvalósulni látszik a “Pete Laci Napok”, de nekem még jobban bejön az anonim kommentelő névadása: “Végvári Peteségek.” :)

  2. 2
    woof Says:

    És az sfblogs szmájlikreáló részlege szarjon sünt. Farfekvésest.
    (Pardon)

  3. 3
    woof Says:

    “Ami a Plakáton szerepel, és a Conhoz kapcsolódik, abból a következő szerepel a műsorplakáton:”

    Ez meg egy remek mondat volt tőlem, sorry. Többször átírtam, szavakat felejtettem benne, és megszületett a remek példány. :)

  4. 4
    onsai Says:

    Woof, igen, nagyon gáz a conos blog. Az avana linkje is csak nemrég került föl…

    Az Avana - hiába van a conos blogon úgy kommunikálva, hogy társrendező - nem az. Pete Laci hónapok óta nem számol be a munkafolyamatokról és elengedi a füle melett a tanácsokat/meglátásokat. Van pár avanás, aki lemegy és segít, illetve Pocsai Laci, a titkár hivatalosan is jelen lesz. Az egyesület ezen része úgy gondolja, ez a legjobb az Avana jövője szempontjából. Becsülöm a kitartásukat és felelősségtudatukat.
    A másik fele… nos, már udvariasan elnémult. Az Avanában demokrácia van, a közgyűlés határozatát kell követni. Tiszteletben tartják a döntést, mert úgy vélik, a felnőtt lét egyik alapja, hogy nem személyeskednek.
    Részemről egyik csoporttal sem értek egyet.

    Az urbán pletykák szerint Lantos, Acélpatkány (sf klubos előadás), Zsoldos Dávid (ZSP díjátadó), Huszti (sf játék) nem lesz jelen.

  5. 5
    onsai Says:

    Jud, én marhára becsüllek, hogy ilyen sokáig kitartottál.

  6. 6
    Jud Says:

    Ápdét: sejtésem szerint jelen blogbejegyzés hatására végre lekerült a Con blogjáról a kiállításom, mint programpont, most már csak a Julianus Társaság honlapjáról kéne valahogy száműzni, a festménnyel együtt…

    Woof: próbáld ki a / jelet zárójel gyanánt, bár az is lehet, hogy valami rejtett szmájlit hoz ki ebből a rendszerből : PARA:

    onsai: szigorúan az ésszerűség határáig. Na jó, azt egy picit átlépve, mert a remény hal meg utoljára, de úgy gondoltam, inkább most lemondom, mint később, hogy meg tudjanak szervezni valami mást. Persze csak ha akarnak.

  7. 7
    sezlony Says:

    Hm, pl. én sem tudom, mit keres a Nulla pont egy részlete némiképp feldolgozva a jelenetpályázatban, mint “szabad préda”.

  8. 8
    woof Says:

    Onsai:
    Az az érzésem, mintha a Hungarocon amolyan megtűrt rendezvény lenne ott. Biztosítanak helyet, meg a Végvári Esték erőforrásaiból ezt-azt, de ugyan, a plakátra már ne kerüljenek fel a programok, mert őszintén, ki a tököm ismeri ezeket a sci-fis arcokat? Kivéve Farkas Bercit, mert ő eladható Con nélkül is, az űrkajabemutató szintén mókás kis látogatóvonzó érdekesség, és persze az esti tábortűz, ami lévén hogy éjfélkor kezdődik, még véletlenül sem üt semmilyen lényeges végvári programot. Ezekre mind beeshet akár több száz arra kóválygó vendég, és el lehet mondani, hogy milyen faszányosan is meg lett szervezve ez a Con. Hiszen csak úgy özönlöttek a látogatók. Nem is tudom, Pete László “élőkép- és jelenetpályázatának döntője” hogy fért fel mégis (tényleg, volt/lesz selejtező is?), olyan mintha az egész Con gyulai megrendezése erről szólna. Valószínűleg kábé így is va :)

  9. 9
    woof Says:

    Tábortüzet írtam, filmvetítést akartam. Igazából tökmindeg :)

  10. 10
    onsai Says:

    Nos, a rendezvény kezdetéig részemről nem akarom azzal gátolni a munkát, hogy elmondjam, szervezői szemmel minek is látom ezt a cont.

  11. 11
    raves Says:

    onsai: érezzük, érezzük…

  12. 12
    onsai Says:

    köszönöm :D
    :meghajol:

  13. 13
    Jud Says:

    Sezlony: ja, hogy előzetesen meg sem kérdeztek róla? Miért nem vagyok meglepve?

  14. 14
    Attila Says:

    Szóval akkor ez a hungarocon inkább lnpeters vanity projektté avanzsált?

  15. 15
    woof Says:

    Attila: Végülis a zavaró tényezők kiküszöbölése jelentős mértékben egyszerűsíti a szervezést.

  16. 16
    woof Says:

    Update, de inkább csak saját magamnak.

    Megvan a Con program, én voltam a béna. Ott a Julianus Társaság oldalán, Jutka nem-arculatképére kell rákattintani (Vajon hányszor kell szólni, mire a szervezők gyöngye leszedi onnan azt a képet?), és már le is lehet tölteni, vagy megnézni. Oké, eszerint még mindig Jutka kiállítása lesz pénteken, meg egyéb apróságok, de a szart legalább nem egy még nagyobb kupac alól kell kiásni :)

  17. 17
    adeptus Says:

    Gondolom, Csepregi Tamást sem kérdezte meg senki a jelenetpályázat kapcsán. A kérdés az, hogy egy ember mekkora károkat tud okozni egy amúgy sem kimondottan életerős szubkultúrában.

  18. 18
    woof Says:

    A Falka is csak leforrázva bámul. :)

  19. 19
    barbarella Says:

    Fájó szívvel olvasom ezeket a sorokat

    Régi Hconosként el sem tudom mondani mennyire

  20. 20
    woof Says:

    Egy rajongó! :D

    http://hungarocon2010.sfblogs.net/2010/07/16/javaslatok-a-jelenetpalyazatra-2/

    Oké, hát nem túl értelmes szegényke, de akkor is meg kell becsülni, olyan kevés van belőlük :) Meg is köszöntem volna neki szépen, de a hozzászólásom a korábbiakhoz hasonlóan elakadt a Pete László Moderálási Elvek szögesdrótjában. Így most megteszem itt. :)

  21. 21
    Szíriusz Says:

    Sziasztok

    Szomorú ilyen sorokat olvasni. S legszívesebben csatlakoznék barbarella soraihoz is, védve a többieket, s főleg Beát (onsai). Pici rálátásom azért Nekem is volt arra, hogy onsai mit szeretett volna, és arra is, hogy ezt miért nem, milyen kommunikációs gondok miatt nem sikerült racionalizálnia. S ezért őt okolni nem lehet, egyértelműen nem ő volt itt a hunyó.

    De ez akkor is sajnálatos

  22. 22
    Marco Says:

    Maradjunk annyiban, hogy lesz idén is HungaroCon.
    Kérlek Titeket (és minden sci-fi kedvelőt), hogy (ugyanennyi energiával) inkább a rendezvény sikeréért szorítsatok!
    Aztán a Con elmúltával a jó dolgoknak örülünk majd, a hibákból pedig tanulunk.

  23. 23

    “Az urbán pletykák szerint Lantos, Acélpatkány (sf klubos előadás), Zsoldos Dávid (ZSP díjátadó), Huszti (sf játék) nem lesz jelen.”

    Részemről ez már nem pletyka. Kérdés, hogy ki van/lett volna még az SF klubbok bemutatásánál? Mert nem hiszem, hogy egy szál magamra akarta Laci építeni a dolgot.
    (OFF: anno a FictionKult bemutatása is szóba került, tudtommal a dolog az elvek síkján még létezik)

    Marco: legyen Con. Bár nem lesz Hungaro, az hótziher.
    És a kérdés: miért nem csapták a Szíriusz napokhoz? Tudom a sztorit, de értelmesen ezt is meg lehetett volna oldani. Akkor mér?

  24. 24
    Marco Says:

    Acélpatkány, megmondom:
    Mert a Szíriusz napok Budapesten volt, míg a HungaroCon Gyulán lesz. A szíriuszosok mindenképpen Budapesten tartják az összejövetelüket, az Avanának pedig anyagilag kifizetődőbb egy gyulai Con. Nem tudom, ettől függetlenül milyen sztorit tudsz, de akkor ezt oldd meg értelmesebben.

    A “hótziher” jóslatokat meg csúsztassuk a rendezvény utánra. Legyen belőle inkább “én megmondtam”. :)

  25. 25
    acélpatkány Says:

    Marco, isten ments, hogy bíráljak bárkit, nem szeretném, ha nagyképű ember benyomását kelteném. Mindössze arról van szó, hogy mint totál kívülálló a rendezvények pályáján nem értem, miért szenvedett az egyesületetek ezzel, ha volt egy kész szíriusz napok. Amennyiben hülyeséget mondtam, elnézésedet kérem… Maradok tisztelettel.

  26. 26
    Marco Says:

    Nem mondtál hülyeséget, csak nem rendelkezel minden információval, amiből jól következtethetnél.
    Rosszul lett időzítve az egész. A tagság még nem tudott semmit arról, hogy lesz Budapesten egy Szíriuszos rendezvény, amikor (”piszkos” anyagi megfontolásból) megszavazta a Gyulai Cont.
    Így a Szíriuszosok megrendezték a sajátjukat, mi meg végigvisszük a tagság döntését.
    Egyébként, nekem az a magánvéleményem, hogy értelmetlen ez az összes “kis” sci-fi rendezvény. Egy nagyobb összejövetelt kellene tartani HungaroCon néven (hiszen végül is ezt takarja a seregszemle megnevezése) elosztva az egyesületek közt a költségeket, egyesítve a nézőszámokat.

  27. 27
    Hanna Says:

    Marco: Talán jövőre. :) Elvégre most a Szíriuszosokkal jó kapcsolat alakult ki, mások is csatlakozhatnának, ezért nem elképzlehetetlen a közös rendezvény.

  28. 28
    Marco Says:

    Jud, ha jól látom, még ha lassan is, de azért őrölnek azok a malmok. :)

  29. 29
    Jud Says:

    Igen, Marco, miután külön, ismételten kértem. :)