2010. szeptember 28., kedd

Én így ismertem

Mondataid lassanként eltűnnek a kezdőlapról. De mindaz, amit eddig írtál és rajzoltál nekünk, megmarad - és nem csak - az internet kongó adatlabirintusában. Már jóval azelőtt véleményezted a kollégák és a kezdők, autodidakta műkedvelők munkáit, hogy én egyáltalán rábukkantam volna erre a galériára, és te  - másokkal ellentétben - sosem untad meg: a rajz és a rajzról szóló vita volt az életed, és vasárnap is te voltál az első, aki az újakhoz hozzászólt. Mert nem csak az érdekelt, te mivel töltöd meg azt a bizonyos fehér vásznat. És mi mind hálásak lehetünk, amiért így, a neten keresztül, önzetlenül elmondtad, amit gondolsz.

Azt hittem, sosem lesz okom bánni, hogy egy ideje csak felületesen nézelődtem ott; hogy már nem töltöttem fel semmit. Hogy sosem írtam a fórumon, és mindig más dolgom volt - pedig hívtál -, ha találkozót szerveztetek.

Tévedtem.



Zsilvölgyi Csaba
Hídfő Teaház

2010. szeptember 27., hétfő

Vasárnapi ivók

Az idei bordalfesztivált sajnos elmosta az eső, de azért mi nagy bátran besétáltunk a városba. A Széchenyi tér felé közeledve meg is ijedtünk, hogy nem csak színpadot, de borstandot sem találunk. Azért akadtak nyitva tartó helyőrségek a hideg, szürke idő ellenére is. A sok üres standot pedig birtokba vették az eső elől menedéket kereső emberek.

A rosszidő legnagyobb előnye, hogy tülekedés nélkül hozzájuthattunk a nedűhöz, attól sem kellett tartani, hogy kilökik a poharat a kezünkből. Utóbbiak woof hátizsákjából kerültek elő (egy "Borfalu", és egy "Budai Borfesztivál" feliratú, a "készlet" többi darabja az évek során nem ment át a törésteszten).


Erdélyben készült, ponyvára nyomtatott fotók paravánlabirintusában ténferegtem, pohárral a kezemben, míg woof az egyik stand alatt várt. Öregember portréja a képen, aztán ugyanő fogja portréját a képen, végül még egy kép a képben. Mosolyognak, vagy csak egykedvűen tűrnek; az egyik sorozat végén összetákolt fakereszthez támasztott fotó. Varázsütésre szólal meg a harang a tér aljában.


Az eső békésen áztatja az új kövezetet, kíváncsi leszek, hogy bírja majd a telet. A fények egyre szebbek. Eszünk két mosolygó rétest, aztán ez a stand is bezár. Először Radónál iszunk (chardonnay-t és cirfandlit), aztán egy szekszárdi pincét "választunk" (merlot-t és kadarkát), az eladók fagyoskodnak és villany híján néhány gyertyával világítanak. Meleget nem ádnak.


Őket Polgár követi (portugieser és egy cuveé), majd végül az utolsó helyőrséghez fordulunk, a Bocknál bőkezűen mért Royal-t és Ermitage-t is iszunk.




A két nő a legkitartóbb vendégek szerencséjére hiába telefonál a főnöknek, egyelőre nem jönnek értük. A tér lassan kiürül, a stand előtt azonban még tessék-lássék elborozgatnak a vasárnapi ivók.

2010. szeptember 23., csütörtök

Gyümölcsök

Olyan jó érzés látni, amikor valakinek beérik a hosszú, hosszú éveken át tartó munkája, a mérhetetlen energia és tanítva tanulás, egyszóval, Hanna, ünnepeld meg ezt a megjelenést (is), mert nagyon megérdemelted!

Az írás olyan, mint egy nagy fa. Van sok ága, útvesztője, levele és virága, de a gyümölcseiben az a jó, hogy nem egyszerre érnek be, hanem az élet "adagolja", ezért aztán sosem unjuk meg a várakozást. Sok-sok finomságot kívánok még!

Álomfilm

Még ha igen nagy valószínűséggel az Eredet, mint egy óriási buborék, elpukkan a logika tűhegyén, akkor is, szerintem iszonyú jó film, amolyan moziban-nézős-látványos és okos-rafinált-de-jól-követhető egyszerre. Nekem való.


Az alapötlet egyébként egyáltalán nem eget s földet rengető, ráadásul sok mindenben a Mátrixra hajaz. Csak annál sokkal, de sokkal, de sokkal jobb. (Belegondolok, ha az nem lett volna, az Eredet még nagyobbat szólna). A másik erénye: megmutatja, hogy az űrcsatározás a filmvásznon sem egyenlő a sci-fivel. Többet nem írok, mert gyanítom, sokkal több okosságot leírtak már előttem erről a filmről, és én csak megkésve néztem meg. De aki még nem tette, az is menjen el.

2010. szeptember 19., vasárnap

Lezúdult sziklák

Egy kolléga - két gyermekes anyuka - a gyerekszüléshez hasonlította a szakvizsgázást, de legalábbis abban az értelemben, hogy van egy előtte korszak, egy alatta, és egy utána. Nos, végre elmondhatom, eljött a várva-várt utána. A tanulmányok hasznossága a napi munka szempontjából kb. a nullához közelít, de hát már megszokhattuk, hogy az élet újabb és újabb papírok, plecsnik begyűjtésén gördül tovább. Még egy aránypárt fel lehet állítani, miszerint mennyiben múlik a vizsgaeredmény a tudáson: mondjuk olyan 30% tanulás, a többi szimpla mák/végzet. Nagy a szórás a bizottságok között, és azért tényleg nem mindegy, valakitől azt kérik, meséljen mélységében az Európai Unió monetáris intézményrendszeréről, vagy pedig egyszerűen sorolja fel az alapító szerződéseket. Ezer ilyen példát lehetne hozni, de az egész valójában a döbbenetesen foghíjas vizsgaszabályzaton múlik.

Az utóbbi heteknek vannak más, nem szakmai konklúziói és következményei is. Ezek egyike, hogy elkezdtem jógázni. Persze béna vagyok, mert egyáltalán nem hajlékonyak az ízületeim, de az az igazság, határozottan hasznos, ha reggelente néhány perc "mélylevegő" és "deréknyújtogató" gyakorlattal kezdem a napot. A többivel nem terhelem a blogot, főleg nem utólag.

Lassanként felszáll az agyamról a köd, ismét visszatérek a valóságba - több hét tanulás és idegbaj  állandó zombiüzemmódot eredményez -, még el kell hinnem, hogy ennek a fajta tanulásnak vége, hogy nem kell egyből felidéznem a jogszabályt, ha valaki csak poénból emleget valami munkával kapcsolatos kérdést, és végre, esténként azt olvasok, amit akarok.* Ugyanakkor ezúton is elnézést kérek mindenkitől, akit esetleg  az elmúlt időszakban - esküszöm, akaratomon kívül - megbántottam, vagy nem fogtam fel hozzám intézett szavait - amikor az ember a saját szikláit próbálja elmozdítani az útjából, a mások baja könnyen eltörpül, és ha nem is nevetségessé, de érdektelenné válik. (Én meg amúgy sem vagyok az empátia bajnoka.)

*Könyvhalmok állnak a szobában, jó része kölcsönben. Igyekszem még idén visszajuttatni őket a tulajdonosaiknak, hogy ne égjen annyira a képem, ha újabbakat kérek kölcsön.

2010. szeptember 10., péntek

Füves puszta? Szántó? Mocsár? Erdőség? Vagy már állt ott néhány ház?

Lakhelyünk százötven éve - google.maps jelleggel.


Ápdét1: elvileg működnie kéne, mert helyesen van belinkelve, viszont, ha továbbra sem hozza be, úgy az elérési útvonal a következő:

http://www.archivportal.hu/

Majd baloldalt a "II. Katonai felmérés térképei" bannerre, vagy mifenére kell kattintani. Így legalábbis nálam, Firefox alatt működik.

Ápdét2: most megint nem működik, úgyhogy szerintem a levéltárnál lesz a hiba. Majd nézzétek meg később.

2010. szeptember 8., szerda

Nosztalgia

Ritkán tévézek, mostanság meg különösen, de ha országúti kerékpár megy az EuroSporton, az rendszerint oda szokott szögezni. Én a közvetítést sem unom, Sipos János és Knézy Jenő informatív, szórakoztató műsorrá teszi az egyébként sokszor nem túl pörgős eseményeket. (Főleg, ha a mezőny a Mezetán teker keresztül, és órákon át semmi sincs, csak olajfák és olajfák). Persze sosem mutatják az egész etapot (5-6 óra...), amit most különösen sajnálok. Vasárnap a La Vuelta - a spanyol körverseny - részben azon a szakaszon megy majd, ahol két éve gyalogoltunk:



Santillana, Cóbreces; Comillas és San Vicente, ahol van egy szépséges híd, tuti ott fog átmenni a mezőny; aztán jön a nem véletlenül dél-amerikai hangulatú Colombres, a szép Llanes Az emlékezet kockáival; az útvonal Ribadeselláig nagyjából azonos. Sajna, a közvetítést 16.45-kor kezdik, a leglassabb beosztás szerint is már javában túl lesznek a caminós részeken. Na de majd jövőre. (És nem a tévében.)

2010. szeptember 5., vasárnap

Horgok

Az Isten lelke fúj a Maty-éri pálya felett, alig néhányan merítik lapátjukat a tükörbe, a szél csak fent kap bele hajukba és a lendítésbe. Két eső közt fülledt a lég, láthatatlan fagylaltként olvad a céltoronyról a stégekre, szaga sem cukor, vagy virágillat, helyette nedves kenyérgalacsiné terjeng - pedig a túlparton ül horgász hozzám legközelebb -, ám ennyi is elég, a szagemlék horgán gyerekké változom.

Egy másik tükör partján ülünk, bőrünkre nehezedik a túlérett nyár, formázom az apró galacsint - ebben nagyon jó vagyok -, ilyenkor még kevésbé félek a horogtól, óvatosan nyomom rá, ujjam nem érinti a fémet, mintha legalábbis tűzforró lenne, a mélyben buta törpeharcsák várakoznak, Apa, ugye, leszeded nekem róla, ha kifogtam?

2010. szeptember 1., szerda

SF EU

Tök jó, hogy letölthetők a Galaktika régi számai, én pl. sosem jutnék hozzájuk, így viszont apránként átrágom. A 2. számban elsőként olvasható novellát - Bradbury - nem ismertem, de friss, mintha tegnap adták volna ki (igaz, nem is SF), ugyanakkor Wyndham Túlélni c. történetének nem tett jót az idő (nem élte túl? :D). A kiadványban lévő esszék, ismertetők is érdekesek, mindben ott van az a kötelező egy-két, a szokásos szófordulatokkal megírt üres bekezdés vagy mondat, afféle biccentés a hatalom felé, majd folytatják a szöveget, mintha mi sem történt volna.

A 121. oldaltól kezdve Kuczka élménybeszámol - figyelem - az első EuroConról. Ki gondolta volna, hogy már 1972-ben megfogalmazódott:

- hol van az európai science-fiction?;
- az ún. "világkongresszusokon" csak amerikai műveket díjaznak;
- az amerikai, vagy az azt utánzó (sic!) európai science fiction többsége ponyva; /A folytatást is beidézem, mert az viszont egészen mókás: "az imperializmus, rasszizmus, gyarmatosítás ideológiáját terjeszti, lényegében fasisztoid termék" (WTF?)/
- díjazzák és ismerjék meg egymást az európai szerzők; (Európa vs. USA/angolszász területek?)

(A rendezvényen mindenki ott van ám: "filmesek, festők, zenészek, írók, kiadók, kritikusok, irodalmi ügynökök, szerkesztők, illusztrátorok és olvasók, rajongók, autogramgyűjtők, világcsavargók, polgármesterek, tudósítók és fel-felvillanó készülékeikkel a fotósok").

- angol nyelvű tájékoztatót vitt a magyar küldöttség, és azt osztották szét, feltételezem, külön standjuk is volt; este fogadások és viták, de nagy egyetértés: csináljunk európai magazint, antológiákat és csereszámokat, nemzetközi elméleti folyóiratot(!);

Kuczka állítása szerint a korabeli külföldi SF orgánumok rendszeresen beszámoltak a hazai SF-ről, most egyet tudunk, ma ilyen nincsen, legfeljebb amikor Hanna ír egy cikket a World SF Blogra (vagy átveszik Mihaleczky Péterét)...

Azt pedig látni kell, hogy a díjakat már akkor is bemondásra (megjelenésre) osztották, tessék: "A kongresszus elnöksége nehezen döntött a díjak odaítéléséről. Hosszas megbeszélés után végül is úgy határozott, hogy két csoportra osztja a díjazásra javasolt kategóriákat. Egyik csoportban szerepeltek azok a műfajok, melyeket nyelvi nehézség nélkül lehetett megítélni (...), a másik csoportban - főleg az irodalmi alkotásoknál - az elnökség elfogadta az egyes országok javaslatait."

Ez szép és jó, itthon már akkor is rá lehetett ütni a plecsnit a kötetre, hogy mittudomén, Európa Díjas szerző, vagy ilyenek, de értelme szerintem már akkor sem volt (csak kiadói, marketing szempontból, és csak egyeseknek, akik fizetik a saját útjukat a rendezvényre). Mert ez a különbség az imperialistarasszistafasiszta amerikai világkongresszusok és az ottani díjakhoz képest. Ott elolvassák a jelölteket, mielőtt honorálják a teljesítményt. Ez nem kritika (na jó, az is), hanem tény. És nem valaki, vagy valakik ellen szól. Az út - elvileg - mások előtt is nyitva áll, nem igaz?

Egy biztos: az európai SF irányait, nehézségeit (melyben akarva-akaratlanul mi is osztozunk) már '72-ben nagyon jól látták. F.Tóth Benedek, sheenard és Merras beszámolóit olvasva pedig én csak azt jegyzem meg, hogy világosan látszik a külföldiek - elsősorban szomszédaink - érdeklődése a magyar SF iránt. És ez jó, mindennél jobban jelzi, hogy kell egy angol nyelvű honlap, a horvátoknak már régóta van. Nem is csodálkoztam egy percig sem, hogy a zágrábi EuroCon honlapját is igen hamar összedobták.

Jövőre a messzebbi Stockholmban lesz a találkozó, míg 2012-ben Zágrábba sokkal könnyebb eljutni. Ha hűek akarnánk maradni a '72-es trieszti Kuczka-féle küldöttséghez, minimum kellene:

- több angol nyelven előadni hajlandó személy a magyar SF-ről, lehetőleg objektíven;
- szórólapszerű ismertető a magyar SF-ről, természetesen szintén angolul;
- valami powerpointos vetítés (szintén előadás formában) mondjuk magyar SF-F alkotók munkáiról (de ki válogatná? És milyen szempontok szerint?);
- angolra fordított, rövid, ámde külföldinek is értelmezhető magyar SF-F novellák;
- mutatóba magyar nyelvű könyvek, kiadványok, magazinok és mindehhez nem csak mutatóba
- egy többfős küldöttség jó előre leszervezve, a horvátokkal egyeztetve (programba illesztve - én szinte biztos vagyok benne, hogy nem utasítanák el). Kellenek bele írók, szerkesztők, kritikusok, kiadók(!) képviselői, akár egyszerű rajongók, de szervező is, aki megnézi, miként is működik a SFeraKon. (És igen, mindehhez most kellene elkezdeni a munkát.)

Mert hogy tudni kell ám, nem merő véletlenségből lesz az EuroCon Zágrábban, és nem véletlenül áprilisban. Az EuroCon - nem csak az általam látott képek tanúsága szerint - kb. kap két-három termet a zágrábi SFeraKonon! A horvátok NEM A SEMMIBŐL szervezik meg az európai találkozót. A SFeraKonon kb. 800-900(!) ember mocorog (és még mindig hol van ez a létszám a képregényesek, animésok találkozóihoz képest), hasonlítsuk már ezt össze a mi HungaroConunkkal! Még ha összevonnánk az Intergalaktika találkozót, a Szíriusz Napokat és a HCont, NEGYEDAKKORA RENDEZVÉNYÜNK SEM LENNE, mint a SFeraKon. Ez nem fanyalgás, ez realitás.

Évek munkája kell hozzá, mert nálunk az alapok jelenleg hiányoznak (van pl. állandó, nagy SF rendezvényünk a fővárosban, hmm?). De ha már van törekvés, és megfogalmazott cél, akkor talán ideje szintet lépni. Mert az a helyzet, hogy van nekünk - sajnos nem évente - egy rendezvényünk, ami hozza a SFeraKon szintjét (és mellesleg 80%-ban a témáját is). Találjátok ki, melyik honlapról beszélek. Éppen emiatt nem nekünk, a remekül szeparálódott és önmaga berkeiben is darabokra hulló magyar SF közösségnek kell siránkoznia, hogy senki sem tud szervezni valami jót, ütőset (miközben NEM IGAZ, hogy csak 20-an vagyunk, ez kérem, csak a blogolók és hozzászólni hajlandók kb. létszáma), hanem nekünk kellene nyitni (lesz, aki szerint megalázkodni) más körök előtt.

Nem tudom, milyen mélyre kell ehhez ásni a csatabárdokat.