2011. december 31., szombat

Instant óévi fotók Pécsről

Isten ujja és a lángos

A Kovács-Harmat pincészet sokféleségéről

A hideg száraz bor jobban melegít, mint a forralt

F é n y

Marcipánok tobzódása

Radó stand

Jud naplója, 2011-ben

Januárban több bejegyzésben is foglalkoztam az alkotás folyamatával és végtermékeivel (másokéval - Nyolcak - és sajáttal egyaránt), már akkor nyammogtam rajta, miért és mennyivel jobb a Clarkesworld, mint egy véletlenszerűen választott magyar SF novella, spekuláltam az e-book jelölhetőségén a Zsoldosra, a végéhez közeledtem egy több mint 600 K-s történetnek (amit nem olvastam, hanem írtam), megállapítottam, hogy a nőket kritikaírás terén is bájosan tudják degradálni, és elkezdtem kiásni egy döglött kutyát a szerkesztők udvarából.

Februárban folytatódtak az SFmagos cikkajánlóim, az év eleje ebből a szempontból is sűrű volt, belerázódni szerkesztésbe és mások érzékeny lelkébe. Folytattam és befejeztem az eb exhumálását, valószínűleg kiakasztottam pár embert a lehet-e művészet az SF álláspontommal, fenyegetőztem egy esetleges HungaroConos jelenléttel, elindítottuk az LFG novellapályázatot, és befejeztem a regényt.

Márciusban elkezdtük tervezni a nyaralást, azaz a Camino Portuguést, megállapítottam, hogy mégis csak geek vagyok, és meglepetésemre, megjelentem a Galaktikában (A szeretet egyenletei). Festettem e hónapban is, az SFmagnak egy e-novella borítót, értekeztem a kritikaírásról (még ekkor is erősen foglalkoztatott a szerkesztői lét tömény megtapasztalása), valamint elmeséltem egy régi "túravágyam" teljesülését. Lemondtuk a tévében a műsort. Március egy jó hónap volt.

Áprilisban ismét feltettem egy nemesvámosi beszámolót, értekeztem az erőszak ábrázolásáról a fantasztikus történetekben, melynek következményeképpen a mai napig megtalálják a blogom olyan kifejezésekkel, mint "erőszak történetek". Beindult a tavaszi fesztiválozás Pécsett és Orfűn, a medvehagymás napokkal, és persze áprilist sem hagytam szó, akarom mondani fotóblogolás és festmények, rajzok nélkül. 

Még több élménybeszámolóval (és persze sok-sok fotóval) terheltem a kedves blogolvasókat májusban, Balaton-felvidék, Bivalyrezervátum, borkóstoló Szabadkán, a Dibonisnál, a honi SF életnek pedig a finnekkel példálóztam. 

Június a bejegyzések számát tekintve termékenyebbre sikeredett, mint az előző hónap, ami nem csoda, mert e hónapot az SFmag is a magyar SF havának titulálta. Felfedeztem a plein air festés örömét, és megjelent egy újabb novellám a Galaktikában (A magány sárga sivataga). Életemben először láttam tiszavirágzást, és ma is olyan jó érzéssel tölt el, mintha ezek a kis apró, érzékeny, tűnékeny lények puszta létezése reményt hordozna. (Ezt a bejegyzést különösen jó volt visszanéznem, ekkor készítettem el életem első - asszem, azóta is utolsó - animált gifjét egy kikelő kérészről). E hónapban sem maradt el a Tüke Borház hangulat, a Tettyén fönt üldögélni mindig öröm, remélem, jövőre is lesz benne részünk. Júniusban öt évesek lettünk Wooffal. Előadtam és kiállítottam a HungaroConon, a Zsoldos-díjon második lettem (ha ezt így lehet mondani) a kisregény kategóriában (életemben először neveztem úgy egyáltalán), és kimerítő, fényképes beszámolót írtam a rendezvényről. Magam is megdöbbenek rajta, milyen optimista voltam. Láttam élőben Roger Waterst. Június for the win.

Waters koncertjéről csak júliusban meséltem a blogon, és még mindig szentül hittem a magyar SF forradalmában. Megismerkedtem és beleszerettem egy valódi Kindle 3-ba, bár e-olvasóm azóta sincs, könyvem és olvasnivalóm viszont igen. Nyakig elmerültem - immáron 160 ezer leütés mértékben - egy önarcképféleségben, amiről már tudtam, hogy félbe kell hagynom a Camino miatt. A szokásos csapattal távolról indítottunk, javarészt Nemesvámoson és Badacsonyban. Górcső alá vettem orca pontrendszerét. Megjártuk Pannonhalmát, az erről szóló cikkem megjelent az Origón. És már egyre éreztem a Camino közeledtét...

Igazi nyaralás volt a Camino Portugués, nagyon más a második út, az egész egyetlen hatalmas, napfényes masszaként él a fejemben azóta is. Megérte várni augusztusig, és úgy jöttünk haza, hogy muszáj harmadjára is (Woofnak negyedjére) caminózni. Majd, egyszer, ha már nem lesz 300 felett az Euró (ha lesz még egyáltalán Euró). Távollétemben azért egy festményem képviselt az Art.Rpg.hu nívós, szép kiállításán, és mire hazaértünk, nem sokkal később Jun nyert 1 millát a magyar SF-nek... (bár eredményhirdetésről azóta sincs semmi hír).

Szeptemberrel ismét elkezdődtek a dolgos hétköznapok és a taposómalom. Várt még ránk azonban - a folytatódó nyári melegben - a borozós fesztiválszezon. A szekszárdi bornapokra jövőre is kinézünk, mintha a nyaralás része lett volna, annyira jó nap volt, koccintottunk a Tükében (és Pécs nyert a maga borváros kategóriájában), poharunk pedig a Budai Várban is könnyezett. Másodjára is bejártuk hosszában a Villányi-hegységet. Kéziratokra, majd olvasókra is e hónapban vadásztam, valamint kalandoztam egyet a fészbúk világában.

Október sem telt eseménytelenül. Megjelent az Új Galaxis 18. száma, benne az Engedd a kondort c. novellámmal. Sokat rajzoltam, ostoroztam a magyar SF szerzők hozzáállását, és csapongtam különféle témák között - amik talán megértek volna önálló bejegyzéseket, de egy kissé elhanyagoltam a blogot e hónapban. 

Az októbert végigbetegeskedtem, amiből csak november első hétvégéjén, Nemesvámoson gyógyultam ki, köszönhetően a tiszta levegőnek, erdei sétának, remek ételeknek és nem utolsó sorban a minőségi pálinkáknak. A halottak napját valahogy mindig kényszeresen, "életigenléssel" ünneplem. A hónap első felében kitört a fantasy díjas pörgés, ami miatt lassanként megváltozott a nyári optimizmusom a hazai fantasztikus irodalmi életet illetően. Erre csak rátett egy lapáttal a 12-ei budapesti SF nap, annak minden tanulságával. Csapdába ejtett az e-könyv és a Dance with Dragons, az SFmag pedig megünnepelte első születésnapját. A hó utolsó napján egy őz a kocsi elé vetette magát - a sofőr és én egy karcolás nélkül megúsztuk.

Az ünnep havában megjelent az SFmag első antológiája, jobbnál jobb novellákkal. Ízelítőt kaptam az emberi játszmák legjavából, amiért részben kár, részben várható volt, részben nem baj, hogy így alakult. Neveztem, bár eredménye nem lett, a Tilos Rádió pályázatára. Összeszedtem az SF-F írók megjelenési lehetőségeit hazánkban, és végre, befejeztem a Portugál út caminonaplóját. Betöltöttem a huszonkilencet.

Összességében szép évem volt, tanulságos, sok dologban felemás. Szert tettem új barátokra, ám el is vesztettem őket gyorsan. A régiek megmaradtak. Írhattam volna még sok minden másról, nyakamba szakadt munkákról, belső tépelődésekről, befejezett és elkezdett ötletekről... jövőre azt kívánom, minél többnek tehessek pontot a végére, és minél többet kezdhessek el.

Ez a napló, úgy látszik, marad.

Boldog új évet minden blogolvasónak!

2011. december 28., szerda

Fiktív hivatali párbeszéd

- Mi az, mi van már megint? Nem látja, Tóth, hogy elborítanak az aláírandó képeslapok?
- De, főnök. Épp a karácsonyról lenne szó.
- Mi történt már megint, kigyulladt a fa?
- Még el sem kezdtük díszíteni.
- Akkor csipkedjék magukat! Nincs elég gyertya?
- De, főnök, túl sok is. Arra jutottunk, hogy az alsó harmadát szabadon hagyjuk.
- Hát ennek a majomnak mióta küldök karácsonyi üdvözletet? És ez? Ki a tököm ez az ember? Mit is mondott, Tóth?
- Csak azt, hogy... nem tudunk annyira ócska díszeket keríteni alulra, amiket biztosan nem lopnának el, ezért arra gondoltunk az osztályon, hogy a fa ott megmaradhatna a maga... természetességében.
- Pőrén.
- Kizárólag az alsó harmadában. A polgárok majd azt mondják, környezettudatos a hivatal.
- Környezettudatos.
- Igen, főnök.
- Ha nem vette volna észre, Tóth, a város karácsonyfáját kivágták.
- A költségvetésben elkülöníthetünk minden évben egy külön tételt az ellopott díszek pótlására.
- Költségvetés, elkülöníthető tétel és pótlás egy mondatban, Tóth? Inkább egy osztályt kéne létrehoznom, ami a nekünk címzett, átkozott képeslapokból évről évre legyártja a díszeket.
- Ez környezettudatos döntés volna, főnök. Kiszámoljuk a költségvonzatát?
- Úgy tudtam, magának egy fát kell félig feldíszítenie a főtéren.
- Igen, főnök, már itt sem vagyok.

2011. december 22., csütörtök

Ügyes húzás

A karácsonyi forgatagban két férfi egy-egy babakocsit tologat, meg-megállnak. A tömeg szétválik, majd ismét összeolvad körülöttük.
Végül hátraszól az egyik a másiknak:
- Te, hová tűntek a tojók?

2011. december 20., kedd

Camino Portugués - a napló

Elkészültem a Portugál útról készült fényképes-festményes élménybeszámolóval, ami némileg guide is, hiszen magyar nyelvű, részletesebb útmutatót a Camino Portugál útszakaszáról nem nagyon találni az interneten.

Kellemes olvasgatást, nézelődést kívánok - legyen ez az én karácsonyi ajándékom a blogolvasóknak!

2011. december 11., vasárnap

Az SF-F írók megjelenési lehetőségei manapság

A novemberi SF napon a kéziratvadászat ihlette kerekasztal részben érintette ezt a témát, de több okból kevéssé volt mód kitérni rá, milyen konkrét lehetőségek vannak, és azok nagyjából mennyit érnek, mint megjelenés.

Kezdőként valószínűleg hamar tájékozódásomat veszteném a honlapok között. Arra pedig végképp képtelen lennék, hogy némely kiadványt, szerkesztőt, csoportosulást a helyén kezeljek. Egy darabig minden közösség jó, egy lazább íróklub, vagy egy szigorúbb, pusztító típusú, mint az Írókör, egyaránt betölti a fejlesztés szerepét.

Ki a kezdő író? Meghatározni aligha lehet. Akad, aki legfeljebb néhány éve írogat, legfeljebb pár százezer leütés van csak a klaviatúrájában. Ugyanakkor kezdő szinten reked sok ember még évek múltán is, mert vagy nincs igazán tehetsége az íráshoz, vagy olyan ritkán van módja írni, fejleszteni a képességeit, hogy sokkal lassabban halad, mint termékenyebb társai. Megint mások hiába grafománok, hiába kezdenek trilógiákkal és folytatják regényfolyamokkal, nem néznek a felszín alá.

Mindezzel számtalan blogbejegyzés, cikk foglalkozik, azzal viszont már kevesebben, hogy a létező/félig halott/teljesen megszűnt kiadványokat sorra vegye. Nem akarok iránytűt adni, hiszen hogy jövök én ahhoz, hogy megmondjam másoknak a tutit, amiről most írni fogok, az kizárólag az én - nem feltétlenül teljes körű - tapasztalatom, meglátásom. (Mint mindig, csak ritkán teszem ezt hozzá, remélve, hogy értelmes emberek úgyis tudják, hogy ez saját vélemény). Érdekes amúgy, 2007-ben írtam egy hasonló témájú blogbejegyzést, még az Írókör azóta elhagyott felületére. Talán a végén érdemes lesz összevetni vele a mostani állapotokat.

Az első, és talán legfontosabb, hogy manapság még mindig a papír alapú megjelenésnek van "súlya", szemben az egyszerű, honlapokra, blogokra, ide-oda feltett novellákkal, e-könyvekkel. Ezeket követik az ingyenesen, pl. PDF formában megjelenő "kiadványok", amiknek az ad "presztízst", hogy rendszeresen, havonta jelentkeznek, van valamiféle impresszumuk, "szerkesztőségük". Meglepően sok ilyen fanzin, magazin akad még ma is, vagy nem olyan rég múlt ki:

Lidércfény
Kifejezetten amatőr, kezdő szerzők jelentkezését várják a honlapon olvasható beköszöntő alapján. A szerzők még a kiadványban is megtartják nicknevüket. A neten, ingyenesen elérhető, PDF formátumba szerkesztett "periodika" szerkesztői maguk is amatőr szerzők, és az ő munkáik szintén napvilágot látnak benne. Honor - legjobb tudomásom szerint - nem jár.

Téridő Horizont
A honlapot elnézve három okból is szörnyű gyanúm támad, hogy itt valami nincs rendjén. Az egyik ok a hangzatos, villogó mottó: "A harmadik évezred magazinja." Nem egészen így képzelném. A második az fw az URL-ben, a harmadik, hogy a legfrissebb szám 2011 februári (a honlapot e bejegyzéshez 2011.12.11.-én töltöttem le). Vannak még más problémáim is, mint a Lidércfény kapcsán (pl. a szerkesztő egyben szerző is). Elvileg papír alapú, az eladott példányszámok után részarányos honoráriumot ígérnek. Kérdés, hol terjesztik...


Meztelen Ügynök
Azt hiszem, Sheenard már minden negatívumot elmondott, amit lehetett erről a kiadványról, minden más szócséplés csupán (az is, ami itt jön). Elvileg kb. 2500 pld-ban kerül újságárusi terjesztésbe (első látásra egy kezdő írónak több mint kecsegtető). A szerkesztő itt is szerző, sőt, az a benyomásom támadt, hogy a lap alapítása elsősorban ezt a célt szolgálja. Előbb létrehozta a felületet, a honlapot (mely az előző kettőhöz hasonlóan számomra ugyancsak kevéssé meggyőző), majd utána kezdett vadászni szerzőtársakra. Csakhogy kéziratot, főleg jó kéziratot igen nehéz manapság felhajtani. A kiadvány kapcsolódó (hervasztó kinézetű) honlapján körül lehet nézni a beküldött írások között; megjegyzem, volt, ami az LFG jeligés pályázatán a közönségszavazásig vitte, tehát az én durva megítélésem szerint még ilyen kiadványokban/ezek háza táján is feltűnhetnek tehetséges szerzők.

Penna
A Tinta Klub Lidércfényhez hasonló, de némileg más profilú, havonta megjelenő, ingyenes PDF kiadványa. Inkább verseknek szorítanak helyet, de azért néha novellákat is találni benne. Jellemzően a saját szerzőik bemutatkozását teszik lehetővé főként interjúk formájában. Honorról nem tudok.

Terra
Egyszerű blogmotort használ a nyomtatásban eddig egy alkalommal megjelent (2008) Terra (Évkönyv). A rendkívül szimpla honlap nem túl informatív, amikor letöltöttem (még mindig 12.11.), a legutolsó bejegyzés 2010. december 22-i keltezésű. Honorról nincs tudomásom.

Nomád Fanzin
Ugyancsak egyszerűségre és lehetőség szerinti papír alapú megjelenésre törekszik az Írókör néhány tagja által alapított, magát végre nem magazinként megjelölő, alakulófélben lévő "kiadvány". A honlap elvileg frissül, legutóbb 2011 októberében a (kizárólagosan) fantasy novellapályázatukról hirdettek eredményt, decemberben pedig közölték a csúszást. Az még a jövő zenéje, hogy mi lesz ebből, az mindenesetre nem túl biztató, hogy "saját pénzből" készül, mert bizonytalanná teszi a megjelenést. (De legalább szerkesztés-féleségre számíthatunk). Még nagyobb kérdés, hogy ha meg is jelenik, hogy fogják terjeszteni és milyen példányszámban. Honorról nincs tudomásom, de ezek után kizártnak is tartom.

Avana Arcképcsarnok, helyette most: Avana SF Hírlevél
Korábban mindig tematikus pályázatokra érkezett művekkel, olykor kínkeservvel töltötték fel a papír alapú fanzint, a grafikák számomra a nyolcvanas éveket idézték. (A novellák is). Kezdettől fogva az Avana Egyesület pályázati pénzeitől függött, ez lett a veszte is - jelenleg az SF Hírlevél "helyettesíti", az Egyesület saját tagjaitól ebben novellát is közölnek, de talán nem zárkóznak el más írók szárnypróbálgatásaitól. Ha mégis, úgy meg lehet próbálni itt is:

Preyer Hugo Díj és honlap
Mindenki előtt nyitva áll, azonban jellemzően a nem olyan rég írogató, vagy más okból alacsonyabb színvonalon író szerzők célpontja. A díj régebben a Cherubion Kiadó SF antológiáinak "kapuja" volt, számos mai "felnőtt" SF szerző 1-3 helyezést ért el rajta. Presztízse a kezdő/nagyon amatőr szerzők körében vitathatatlan, díjátadóval, kézzel fogható nyereménnyel, hírértékkel, mindennel. A honlapon olvasható novellák engem ugyan nem győztek meg a zsűri kompetenciáját illetően, de ezek nem az első három helyezettek. Ők ugyanis helyet kapnak az egyelőre elpusztíthatatlannak tűnő, de igencsak megroggyant:

Új Galaxisban
Idén mindössze egyszer jelent meg (ÚG 18.), és nem lesz belőle második szám 2011-ben. Ezt is éppen hogy csak sikerült tető alá hozni a második félévre, feltöltve a Preyer pályázat jobbjaival. Ezek mellett csak úgy beküldött novellák is szerepelnek a mostani számban, még tőlem is (avagy szégyentelen önreklám). A kiadvány szerkesztését - a tervek szerint - a következő próbaszám erejéig részben átveszi az SFmag. Honort azonban sem mi, sem az Avana nem fog tudni garantálni (annak idején már az is előrelépés volt az antológia életében, hogy nem a szerzőknek kellett finanszírozni a megjelenést). Az ÚG mélyrepülése valószínűleg a tipó és a koncepció megváltozásával kezdődött pár éve, melynek következtében a 16. szám után az ÚG már nem kerül könyvesbolti hálózatba, ami hosszútávon bizonytalan jövőt sejtet.

Cherubion Kiadó
Már emlegettem a Preyer kapcsán, azonban a kezdő szerzők bástyájának számító Cherubion Kiadó az utóbbi években ugyancsak mélyrepülést vett. A kiadványok minőségét számtalan kritikában ostorozták az LFG elődjén, az RPG.hu-n. Az utóbbi időkben mintha elkopott volna a régi húzónevek gárdája, és egyre-másra ismeretlen, nem túl eredeti álnevekkel felvértezett szerzők jelentek meg helyettük. Nem csak emiatt lehetnek ott gondok: a kiadványok száma is erősen megcsappant, évente jó, ha egy-egy exkluzív antológia, mellettük néhány újraközlés, esetleg még egy-két önálló kötet napvilágot lát. A honor legjobb tudomásom szerint kérdéses.

Cherubion kötődésű az Ammerúnia Kör is, melynek idén megjelent, legújabb antológiájára is éveket kellett várni. Kötött világra nehezebb írni, mint azt hinnénk, aki hozzájuk csatlakozna, ezt is vegye figyelembe. Írókörként bevallottan nem kívánnak működni.

Általánosságban elmondható, hogy a felsoroltak jobbára alacsony presztízsű, honort nem vagy minimális mértékben (egy tiszteletpéldány) fizető magazinok, fanzinok, kiadványok. Még a zsáneren belül sincs különösebb elismertségük, vagy ha volt, a dicsfény megkopott. Visszajelzés szinte nincs, vagy ha mégis, a látogatottabbnak számító honlapokon a kritika jobbára lehúzó (hacsak nem "megrendelt" promó). A példányszám (letöltésszám) alacsony, nincs valódi olvasótábor. Az olvasók maguk a szerzők vagy a leendő "íróvannabík", szinte sehol nincs rendes szerkesztés (maguk a szerkesztők is sokszor kezdő írók, nem olvasnak eleget, így nem tudják érzékelni a minőségi különbséget). Végül, de nem utolsó sorban külsőségeikben igénytelen(ebb)ek, vagy a pénzhiány miatt rendkívül egyszerűek. Ingyen (tiszteletpéldányért) dolgozó grafikust ugyanis még nehezebb szalasztani, mint kezdő írót, akinek egy a lényeg: "megjelenhetett".

De mielőtt bárki elkeseredne, vannak folyamatos, vagy időszakos pályázati lehetőségek is. Vannak még írókörök, amatőr íróklubok, portálok, mint: Karcolat, Moonshadow, a már említett Írókör, Tinta Klub, Ammerúnia, aztán időnként frissül a Solaria, körül lehet nézni a Napvilág Íróklub, Darkcorners honlapokon is. Gyakoribbá váltak az e-könyves pályázatok, mint most az Ulpius-háznál vagy a Kossuth Kiadónál hirdetett regényíró pályázat, de említhetjük a Historium Kiadóét is. Aktuálisan ezeknek érdemes mindig utána járni a neten, de ami tudtommal jelenleg visszatérő, az pl. a Töltőtroll, a Padlástér (KIMTE, folyamatos), az LFG jeligés, tematikus pályázata (negyedévente), az SFmag fantasztikus kéziratok éjszakája, egyes Mágus pályázatok. Nem rég indult útjára az Aranymosás pályázat, nem hiába van körülötte nagy tolongás, ugyanis papír alapú megjelenést, szerződést ígér a kiadó - és ez már át is vezet minket egy másik szintre, amit én "átjáróháznak" hívok.

Átjáróházba tartozik szerintem minden olyan, rendszeresen (évente van egy-két vagy több megjelenése) szerző, akik
- még nem produkáltak regényt, de dolgoznak rajta/házalnak vele,
- első regényesek, akik valamiért nem tudják megismételni a korábbi sikert,
- novellisták, akik magasabb színvonalú szerkesztést és odafigyelést szeretnének, sőt, esetleg honort.
Néhányan közülük esetleg úgy érzik, már-már blama volna az "első szintben" felsoroltak közt megmérettetni, megjelenni. Csakhogy rájuk szabott kiadvány szinte nincs (ilyen volt régebben az Átjáró Magazin, a Delta Műhely sorozat, amikor még évenként antológiákat is terveztek novellapályázattal). Ebbe a szintbe tartozik ma a Galaktika. Ide kéne sorolnom az egyre extravagánsabb, a szűkebb zsánertől eltávolodott Rohamot (működik még?), de a kizárólag online felületet biztosító SFmagot is, sőt, az SFportal E-könyves kiadóját. Csakhogy a szerzők körében továbbra is magasabban értékelt a papír alapú megjelenés, még akkor is, ha adott esetben az LFG-n (figyelemfelkeltő, ügyes címválasztás esetén) lényegesen többen töltik le a novellát, mint mondjuk egy PDF kiadványt. Persze, sem ez a szint, sem pedig a következő nem garancia a minőségre.

Mindezek "fölött" találjuk az utolsó kategóriát. A "befutottak” nagy eséllyel adnak el kb. két-három évente regénykéziratot tetszőleges zsánerkiadónak (kb. 6-8 sci-fi és fantasy íróról beszélünk) azzal, hogy olykor ők is hasra esnek/csak kötött világra írt kéziratot tudnak eladni. A két alsóbb rétegből ide betörni jelenleg lehetetlen, és ez még csak nem is kihalásos, hanem piaci alapokon megy (a kiadók nem feccölnek pénzt új nevek rendszeres reklámozásába).

Még két gondolatom van hátra: szinte kizárólag haveri alapon működik a kiadás, ami részben magyarázatot adhat az általános minőségre (jellemző a közepes, vagy az alatti). A másik, hogy mindezeken kívül áll a magánkiadás, mint az általában legrosszabb út, amit szerző választhat. Ha visszajelzés alig-alig érkezik a rendes kiadványokra, úgy el lehet képzelni, mi a helyzet a magánkiadásokkal. Hiszen még a rendes kiadás is maga a süllyesztő! Egy statisztikus kiszámolhatná, percenként hány magyar SF-F mű kerül a levesbe a megjelenés pillanatában. A magánkiadás ebben a főzetben alaposan felduzzasztja azt az ebédet.

Egyszóval látszólag tobzódunk a lehetőségek végtelen tárházában, valójában a kiadványok nagy része pengeélen táncol, és kiugró minőségi különbséget ritkán találni az egyes szintek között. Ha kiadó lennék, valószínűleg egy, az Aranymosáshoz hasonló folyamatos pályázatot volnék kénytelen indítani, feltéve, hogy tényleg szeretném megtalálni a tehetséges szerzőket, akikből aztán lehet valami. De az olvasó szeszélyes állatfaj, nehéz eladni nekik még az igazán jót is - ez azonban már nem az író feladata, hanem a marketingeseké. (Ha volnának).

(Esetleges kommentekhez: ha tudtok még megjelenési lehetőségeket - itt nem időszakos pályázatokra gondolok -, linkeljétek be. Négy év után ismét készíthetünk egy pillanatfelvételt a hazai amatőr SF-F kiadás életéről).

2011. december 7., szerda

Közönségszavazás


Küldtem egy írást a Tilos Rádió és a Galaktika SF pályázatára, és mint kiderült, közönségszavazás is lesz: minden pályamű olvasható, "kedvelhető", köztük az Elvitatás c. történetem.




Kedveljetek kedv és ízlés szerint.

Ha én egyszer befogom a számat

Érdekes, de hajlamos vagyok később sem elküldeni leveleket, hozzászólásokat, ha a fogalmazásuk kellős közepén váratlanul leáll a rendszer. Pedig lehet, nincs is benne semmi omen.

2011. december 6., kedd

Olvassatok SFmag antológiát!

Katt a képre!

Tartalomjegyzék
Juhász Viktor: A polidori
Lavie Tidhar: A Pók holdja
Jakob Schmidt: Szüret
Csupor Béla: Kontraszelekció
Cat Rambo: A szirének nékem már nem énekelnek
Horváth Norbert: Az elátkozott erdő
Tobias S. Buckell: Tagadd meg Babilont
Steve Stanton: A tökéletes pár
Péterfi András: A pálya
Fehér László: 8 óra
Kij Johnson: Pónik
László Zoltán: Réges-rég
Daniel Pearlman: Óriás a házban
Aliette de Bodard: A Jaguár Háza, árnyékban
Frank Roger: A táncoló fények városa  – beszámoló az összművészeti fesztiválról
Ursula K. Le Guin: A segrik ügye
C. C. Finlay: Lábjegyzetek

A kalligráfus bolygója

Tus, műszaki rajzlap

2011. december 3., szombat

Modern idők

Ma legalább húsz mikulást láttunk - de nem rénszarvasok vontatta szánon, hanem motorokon ülve. Integettek, dudáltak a vigyorgó embereknek. Azon gondolkodtam, mi hiányzott róluk? Hát a puttonyuk!

2011. december 1., csütörtök

A vad választása

Azt láttam, hogy bal oldalon, a cserjésből kiugró állat nem nyúl. Hanem annál sokkal nagyobb. Aztán a fényszórók fényében már azt is láttam, hogy őzbak. És nem fog megállni.

A sofőröm ügyes volt, nem kapta félre a kormányt, nem satufékezett, nem adott gázt - egyik sem használt volna. A kocsi eleje behorpadt, a motor rögtön füstölni kezdett, mi pedig félreálltunk a tök sötétben. A mögöttünk jövők is, aztán amikor meggyőződtek róla, hogy semmi bajunk, továbbálltak. Én meg belefogtam néhány telefonhívásba.

2011. november 24., csütörtök

A munka hőse

Fekete tussal szimpla papíron, kb. 35x40 cm. Egy kihegyezett hurkapálcát használtam eszközül
(Mostanában kicsit sok a meló. De még ura vagyok a helyzetnek. :D)

2011. november 23., szerda

Nimandi az ÚG 18. női szerzőiről

A Hármaskönyvelés.hu tagjai a 17. számú "Sztahanov" adásban számos dologról beszélgetnek, többek közt a november 12-ei SF nap is többször szóba kerül. A podcast kb. 39. percétől kezdve pedig Kiss Gabriella (Nimandi) emlékezik meg néhány mondattal az Új Galaxis 18.-ban olvasható női szerzők novelláiról, így az enyémről is. Ezúton is köszönöm a véleményt, nagyon örülök, hogy tetszett!

2011. november 22., kedd

Kaszkadőrök

A téren néhány tinédzser hangosan visszaszámol, mielőtt leugranak a kőperemről a közhasznú munkások által egy méter magasra tornyozott avarba.

Egyéves az SFmag!

2011. november 18., péntek

Miért legyen nálunk toll és papír iszogatós rendezvényeken?

"Erre nem mehetünk, mert arra vannak a munkatársaim, arra nem mehetünk, mert ott vannak az ismerőseid, akkor most mondd meg, merre menjek?"
- egy nő a férjének, Örökség Fesztivál, Pécs, 2011. szeptember

"Te, a Gyulai Pál írta Vörösmartyról, hogy sose találkozott vele úgy, hogy ne borkóstolásról jött volna."
- egy férfi a Szekszárdi Szüreti Napokon, 2011. szeptember

"-Tibikém, mit kívánsz?
- Ki itt a Tibi?
- Misikém, én olyan jól elvagyok ezzel a vizespohárral!"
- ne tudjátok meg, Nemesvámos, 2011. október

2011. november 15., kedd

Éjszakai repülés

Az utcai lámpák fénye elmosódik a leszálló ködben. Felnézek, de az eget nem látni. Hallom a darvak kiáltásait, amint nem sokkal a panelházak felett láthatatlanul elrepülnek a semmibe.

2011. november 14., hétfő

Szolgálati közlemény

Valami bug van a blogspottal (remélem, csak azzal), mert önhatalmúlag nem tesz közzé beleszólogatásokat, vagy másokat (még az enyémet is) szpemként érzékeli. Ha valami hasonlót érzékeltetek, írjatok, mert aligha moderálás történt.

(Ezúton kéretik - mivel a rendszer most egyáltalán nem enged hozzászólni engem sem - Az e-könyv csapdájában c. bejegyzés alatt, hogy ha lehet, inkább ne..., köszönöm).

2011. november 13., vasárnap

SF nap esszencia

Úgy tervezem, írok majd a szombati SF napról részletesen is (nem feltétlenül a blogra; ÁPDÉT: itt olvashatók az idézetek közötti sorok), mert van sok tanulsága. Addig íme néhány idézet (minimális eltérések adódhatnak, mert gyorsan körmöltem le, vagy pedig a lényeg égett az agyamba).


"Még van hat percem."
- Szélesi Sándor

"Mindnyájan fantasztikum kedvelők vagyunk, mindent el tudunk képzelni."
- Sárdi Margit

"Te, hogy itt micsoda belterj van!"
- véletlenszerű F író

"Merre van a büfé?" 
- véletlenszerű SF író

"Horrorfilmekről sem vagyunk híresek, bár a filmek horrorisztikusak."
- Hatvani Balázs

"A középszerűt támogatni kell."
- Antal József

"Hol voltál te, sci-fi nap, baszd meg!"
- egy pincérlány a Trombitásban

2011. november 11., péntek

Szinkronitás

A bejegyzés időpontja, avagy ilyen is csak egyszer van.

A Dance with Dragons

Vannak könyvek, amik hatására írni támad kedvem: íme a szint, talán egy szép napon elérhető. Megihlet, ösztönöz, szórakoztat és elgondolkodtat egyszerre. Egy élmény.

És vannak könyvek - mármint a zsánerben - aminek hatására arra jutok: nincs többé űropera (számomra a Dűne után), és nincs többé fantasy saga (a Tűz és Jég dala után).

Túlírt, önmagába roskadó rendszer, és valamelyik befejezést a rajongók már biztosan lelőtték, így a mester kénytelen valami mást kiötölni. Hát nem. A Dance with Dragons ugyanúgy beszippantott, mint az előző négy könyv. Vannak ugyan részek, amiktől többet vártam (Tyrion annyira nem nyűgöz le, mint vártam), és akad olyan, aminek minden egyes mondata valami döbbenetesen jó (Jon fejezetek). Bizony, össze van ez rakva, az utolsó momentumig. A fejezeteket olvasva már jobban értem, miért volt némelyik kifejezetten nehéz Martin számára. Aminek egyszerűen félt nekiugrani. Egy idő után csak "Kong"-nak hívta a művet a blogján.

Az viszont biztos, hogy alaposan fel kell idézni az előző részeket, még a térképet is többet nézem, mint azelőtt. Annyira szövevényes a történet, és... olyan régen olvastam már az előzményeket. Már előre félek, mennyit kell majd várni a hatodik könyvre...

2011. november 9., szerda

Versenyen kívül

Ha már van, időnként megnézegetem a Preyer Hugo díj ún. hivatalos honlapját, ahol ráakadtam a hírre, miszerint megrendelhető az Új Galaxis 18. Nem tűnik túl jó reklámnak azzal indítani, hogy "sajnos könyvesbolti forgalomba nem kerül", legalább a "sajnos"-t húznák le onnan. Na, mindegy. (Mint a kiadványban benne lévő szerzőnek természetesen nem).

De nem erről akarok írni. Megnéztem az ÚG hivatalos honlapját, aztán megnéztem megint a Preyer honlapon lévő hírt, mert feltűnt, hogy a Preyeren a stáblista nem teljes. Az még teljesen érthető, hogy a honlap (egyszemélyes?) szerkesztősége csak a díjra hivatalosan is pályázókkal foglalkozik, a gond inkább az, hogy innen vette át a hírt a Scifi.hu. Ahelyett, hogy a Scifi.hu (szintén egyszemélyes?) szerkesztősége - ha úgyis csak más honlapokról átmásolt tartalmakból áll az egész oldal - inkább az eredeti forráshoz, az ÚG honlaphoz nyúlt volna.

Nem csak az én irományomról (Engedd a kondort) van itt szó, hanem kb. a fél kiadványról, ami így a Scifi.hu-ról lemaradt:

Kleinheincz Csilla: Fehér elefánt
Bányai Tamás: Senki
Boros György László: Hosszú őrségben álomtalan
Halmi Zsolt: Vörös homok (képregény)
Sümegi Attila: Fénytelen járatok
Horváth Zoltán: Tik-tak

Mostanra egy harmadik helyen sem emlékeznek meg e szerzőkről: az Avana Egyesület Hírlevelében. Az ÚG az Egyesület egyetlen saját kiadványa, aminek a preyeres szekció az egyik része. A hírlevélben sem fért volna el a teljes stáblista, valahogy úgy, hogy "ja, igen, versenyen kívül benne vannak a kiadványban még ők is..."?

A munkánkért cserébe tényleg nem vártunk semmit, tudtuk, hogy nincs miből, az egy szem tiszteletpéldányunk is még valahol a magyar posta kifürkészhetetlen útjain bandukol. És ez így most olyan... nem is tudom. Még úgy is, hogy valamennyi, e bejegyzésben linkelt, az egyesület által fenntartott honlap látogatottsága alacsony, és talán nem ezek miatt fognak mélységesen megtévesztődni az emberek.

2011. november 6., vasárnap

Az e-könyv csapdájában

Valaki kérdezte nem rég az SFmag virtuális szerkesztőségében: miért lesz flém mindig az e-könyv témából? Mire én: miért lesz flém egy trashfantasy kritika alatt? 

Végül én is elmélkedtem e-könyv témában, az SFmagon. A jelenlegi 80 hozzászóláshoz nem járultam hozzá - végigböngészve (vége felé időhiány miatt inkább csak görgetve) még mindig az a véleményem, amit a cikkben írtam.

Egyelőre túl sok a nyitott kérdés, amikre addig nem kapunk választ, míg az e-olvasók tömegesen el nem terjednek. (Szerintem el fognak).

2011. november 1., kedd

Hazafelé

A nyíl egyenes, Dombóvár felé vezető út szélén egy kocsi áll. Az ellenfényben messziről látom, hogy egy fekete kabátos nő sétál az úttestre, hogy beszálljon a kormány mögé. Lassítok, a szembejövő, üres sávba húzódok.

Az árokparton koszorúk.

2011. október 27., csütörtök

Sci-fi nap Budapesten november 12-én

Elvileg ott leszek, mégpedig egy korábbi blogbejegyzésem ihlette kerekasztal beszélgetés résztvevőjeként. És kb. ugyanazt fogom tudni elmondani, mint itt. (:-D) Neeem, igazából az élő beszélgetés mindig elterelődik, mások is hozzáfűzik a magukét, találkoztak-e fiókban kallódó csiszolatlan gyémántokkal. Akit a téma nem érdekel, találhat más, kedvére valót, a konkrétumok apránként felkerülnek erre a honlapra!

2011. október 21., péntek

Témák

Sok minden történt mostanság, amikről külön nem írogattam, pedig elgondolkodtatott, úgyhogy most vegyesen csapongani fogok mindenféléről.

Sosem festettem önarcképet, illetőleg, amikor megpróbáltam, az csak pitty-putty volt, nem igazán elgondolkodó, kiveséző, arc mögé néző festmény, hanem mondjuk... hasonlít-e a rólam készült fotóra ez az izé itt. Végül csak belefogtam, akaratomon és tudtomon kívül, de nem ecsettel, hanem ezzel az ótvar billentyűzettel, amin most gépelem ezt a bejegyzést. Elejétől végéig ösztönből írtam (mint A szeretet egyenleteit), csak ez nem három oldal lett, hanem több mint 260 ezer leütés. Ha épp nem tudtam, hogy folytassam, nem erőltettem. Néha tudatosan elvágtam a fonalat, hogy csak másnap vegyem fel, és hagytam az agyam kattogni addig is. Volt egy hirtelen jött, vezérfonálul szolgáló koncepció, de az, hogy éppen úgy alakult a cselekmény, és éppen arról kellett írnom, amiről, az jóformán végig rögtönzés. Fogggalmam sincs, jó-e. Mostanság kezdem újraolvasni.

Vannak bizonyítékok arra, hogy valami elsőre, azonnal úgy tökéletes, ahogy van, és utóbb már alig kell alakítani. "Isten feléd mutat", mondta egyszer egy zenész a távoli ismeretségi körömből. Én ezt olyasmire értem, mint amikor Clare Torry felénekelte a The Great Gig In The Sky-t.

Ismét olvasható egy cikkem az SFmagon, a jövő hét a World Fantasy díj jegyében telik, én a képzőművészekről írtam pár gondolatot.

Végül mégis hozzászóltam, elmondtam, mi a gondom a Magyar Fantasy díj jelenlegi szabályzatával. Majd meglátjuk a gyakorlatban, mi mindent kell esetleg átalakítani.

Mostanság foglalkoztatni kezdett az e-könyv téma, régi cikkeket olvastam el, amikre anno annyira nem kerítettem sort (beleértve külföldieket), még egy SFportalos videófelvételt is megnéztem egy kerekasztal-beszélgetésről, sőt, átböngésztem a hazai állatorvosi ló fórumot (e-könyv vs. papírkönyv) az LFG-n. Hát, nem egyszerű a kérdés. Egyáltalán nem vagyok optimista - de itt és most nem folytatom, az SFmagon a tematikus hetünket követően lesz majd egy cikkem erről úgyis.

Hamarosan lezárul a közönségszavazás az LFG "Mágia-maffia" novellapályázatán. Az ízlésekről vitát nyitni botorság, így, utólag sem változtatnék a sorrenden és a kiválasztott novellákon.

Van, amiben jobban állunk a horvátoknál SF terén. Nem rég megnéztem egy angol nyelvű, az EuroConon készült kerekasztal-beszélgetés videóját (az SFmag egy korábbi hírsalátájában linkeltük), amin egy horvát SF író azt mondja végszóként, arra a kérdésre, hogy mit szeretne a következő három évben elérni: ha az orosz kolléga azt mondta, évente 650 új SF regény jelenik meg náluk, akkor ő 650 olvasót kíván a horvát szerzőknek. A horvát sci-fi olvasó réteg ugyanis egyáltalán nem lojális a saját íróik iránt, nem bíznak bennük, ill. nem tartják őket annyira, hogy pénzt adjanak a műveikért - az ingyenes példányokat a SFerakonon persze elfogadják. A fentebb említett magyar e-könyves kerekasztalon elhangzott, hogy a hazai zsánert megmentheti az SF olvasók lojalitása. Nos, ha tényleg ezen múlik, a horvátokat biztosan nem.

Ott leszek a november 12-ei nagy budapesti sci-fi napon, gyertek el ti is! (E bejegyzésben írt témák részben tuti előkerülnek majd, sok más egyébbel együtt).

2011. október 17., hétfő

Hajnal


Egy régi, magányról szóló festményem és egy tavaly nyári akvarellemen megjelent helyszín egybegyúrása szénnel, akvarellpapíron.

2011. október 12., szerda

Szeptemberi fesztiválozás Pécsett

Kora délután még nem látszott, hogy estére alaposan megtelik a tér a Pécsi Bordalfesztiválon
Kitelepült az Enoteca egy standra, az ételek műanyagtányérból is nagyon finomak

Langalló, töki pompos, kenyérlángos - mindenhogy jó





A Radó Vinotéka standja ellenfényben

Miniatűr Széchenyi tér Braille-írással

2011. október 10., hétfő

Ez tetszik

"Science fiction is more than just a genre of fiction. Hell, it's more than just fiction. It's a mode of thought; because our brains are hardwired and optimized to think in narratives, SF can be seen as a primary means by which we make sense of and plan for the future."


- Karl Schroeder

2011. október 8., szombat

Láss, ne csak nézz

"Külföldön haldoklik a sci-fi." - mondta Antal József a Hadik Kávéházban, feltéve, hogy Pasztler Ágota itt-ott tévedésektől, elütésektől sem mentes élménybeszámolójában pontosan idézi a Zsoldos-díjas szerzőt. Valószínűleg valami ilyesmi (haldoklik az angolszász/külföldi SF) hangozhatott el, mert Ágota utána azt jegyzi fel: "Ha mostanában elolvassa (mármint Antal József) az angol nyelvű antológiákat, egyre ritkább a kiemelkedő elbeszélés." Németh Attila (aki a cikkben egy helyütt Antalra keresztelődik át) pedig igyekszik ezt ellensúlyozni, hogy azért még ne temessük, és egy-egy antológia csak a szerkesztők ízlését tükrözi, majd felsorol némely hazai pozitív változást.

Nem tudom, milyen külföldi antológiákat olvasott Balfrász, ami ezt mondatta vele - bizonyosan vannak ilyenek, ott sem minden arany, ami fénylik.

Én mindenesetre mást sem találok a neten, mint olyan cikkeket, összefoglalókat, és nem utolsó sorban eszméletlen novellákat (tök ingyen, angolul, persze), amik cáfolják, hogy a fantasztikus irodalom bármely formája haldokolna külföldön (legfeljebb átalakul). Ebben az angol nyelvű, májusi cikkben kimutatják, hogy újabban kortárs írók szoknak át a zsánerre, ill. egyes felmérések szerint bővül a fantasztikum piaca (a cikkben erre számadatok is vannak).

A tök ingyenes novellákról szólva: én angolul ritkán és lassan olvasok, regényre nem is vállalkozom, csak rövid történetekre. Rendszerint úgy szörfözök a Clarkesworldön, hogy megnézem a novella első mondatát, első bekezdését. Tízből nyolcat végig is olvasok.

Ezzel összehasonlítva: ha véletlenszerűen kézbe veszek egy magyar SF-F antológiát, ugyanezen módszerrel keresve tízből nyolcat nem olvasok végig. (És ennek ellenére sem mondanám azt, hogy a magyar SF tehát haldoklik).

2011. október 6., csütörtök

Nyomdában az Új Galaxis 18. száma

Nyomdába került, és két héten belül megjelenik az Új Galaxis 18. száma, benne az Engedd a kondort című novellámmal. Tartalomjegyzék és borító az ÚG honlapjáról:

Lőrinczy Judit: Engedd a kondort
Bányai Tamás: Senki
Boros György László: Hosszú őrségben álomtalan
Kleinheincz Csilla: Fehér elefánt
Bukros Zsolt: Évforduló
Ladányi József: A kapu
Körtvélyes Ákos: Chang’e, kedvesem
Halmi Zsolt: Vörös homok (képregény)
Sümegi Attila: Fénytelen járatok
Bajzafi Ferenc: Gyerekjáték
Hantos Norbert: Valami zöld
Bora László: Válaszút
Maron A. Andrea: Kísérleti szex
Bukros Zsolt: Nincsen semmi baj
Radics Roland: Karthágó lányai
Dr. Smiri Sándor: A patkányok kora
Horváth Zoltán: Tik-tak
 
A borítókép Kovács Péter munkája.

2011. október 5., szerda

Akadálymentesítés

Áldás


Minden elismerésem Dórié, aki még áldott állapotban is modellt állt, ült, mászkált nekünk egy egész rajzórán keresztül. Ennek a képnek minden pillanatát élveztem, főleg a kifestést.

2011. szeptember 27., kedd

Hol vagytok, olvasók?

Bevallom, egy kicsit nagyobb tolongásra számítottam a jelölések terén. Mármint... a kérdés most egyáltalán nem hipotetikus, hogy az online közönség jelölhessen, ötleteket adhasson egy stáb kérésére: melyik SF regény és novellák képviseljék hazánkat jövőre, angol nyelven angolszász e-book piacon. A tolongás, az ötletek hiánya két szempontból is tetten érhető: miket jelölnek milyen változatossággal, és persze, hogy összesen kb. hányan veszik a fáradságot.

Az hagyján, hogy némelyek figyelmen kívül hagyják a viszonylag egyszerű jelölési feltételeket, tök komolyan ajánlanak a húsz éves határ miatt kieső regényt, és amerikai szerző novelláját... Hja, végülis, utóbbit le sem kéne fordítani. Az is szomorú, amikor valaki azon kesereg, milyen kár, hogy novellát csak az utóbbi bő tíz, regényt meg csak az utóbbi húsz évből lehet jelölni! "Csak".

Egyrészt: az SF gyorsan avul. Jó, tudom, Zsoldos regényei, vagy egy részük nem, vagy nem úgy (legfeljebb van valami varázsa a bájosan túlhaladott, sosem volt technikának). Mindegy. Másrészt, ha egy nem angolszász ország nemzetközi porondra szeretne lépni, én, mint magyar olvasó, nem az évtizedekkel ezelőtti regényeikre lennék kíváncsi, hanem mondjuk az utóbbi öt évben írtakra. Ehhez képest így is két, illetőleg egy évtizedből meríthet, aki ajánl. Ez több mint sok.

Azt sem egészen értem - túl a rajongáson -, miért ajánlanak sorozatok részeit, trilógiákat (amikor egyelőre csak egy, önálló regényt tudnak megjelentetni), külföldön kiagyalt SF univerzumba írt fanfictiont, vagy olyat, amiről maga az ajánló is sejtheti: annyira sok a magyar utalás, a csak nekünk érthető és értékelhető bennfentes poén, hogy azt lefordítani nem pusztán lehetetlen, de tökéletesen értelmetlen is. Talán gesztus az író felé: én olvastam, tetszett, és csak azért is jelöllek! Még akkor is, ha valahol azért sejti (gondolom én), hogy az első körben ki fogják húzni a listáról. (Meglepődnék, ha nem, és ez minőségtől független).

Az is kicsit meglepett, hogy egy-két nevet leszámítva a sok cherubionos, tulajdonképpen ismert, és számtalan regénnyel, novellával jelentkező, évente állandóan Zsoldos-jelölt szerzők nem jutnak eszébe senkinek. Pedig nem mind "komolytalan": Bán Jánostól is az SFmag írt le először egy címet.

Nem rég azt mondta valaki, a jelölések láttán szépen kidomborodik, "ki hova húz". Szerintem semmi ilyesmi nem derült ki, pl. fogalmam sincs, kik jelölték az én két galaktikás novellámat (meglepett, és köszönöm), több más nick sem ismerős. Ők is húznának valahová? Az online SF élet aktív közszereplőiről meg mindenki tudja, milyen az ízlésvilága, aligha árult itt bárki zsákbamacskát.

Szóval elgondolkodtam - így, a határidő végéhez közeledve -, miért is nincs nagy ötletelés.

Sok válasz adható, és talán nem is külön-külön kell vizsgálni, hanem úgy általában egyben.

1) Talán az olvasók tényleg nem találkoztak túl sok eget-földet rengető, briliáns magyar sci-fivel. Amiért ennél egy kicsivel nagyobb intenzitással rajonghatnának, és örömmel beírnák a fórumba újra és újra és újra.

2) Talán prózaibb, és megnyugtatóbb magyarázat lehet, hogy sokan úgy vannak vele, már mások jelölték, amit ők is gondoltak, most akkor minek regisztráljanak? Hiszen nem az nyer, aki a legtöbb jelölést kapja.

3) Talán pszichológiai hatás, de mintha többen úgy hinnék, csak egy novellát és egy regényt ajánlhatnak.

4) Talán, és ez a legrosszabb, és nem is olyan valószínűtlen eshetőség, az aktív online közösség valójában nem is eléggé olvasott magyar SF terén, hogy nagyobb merítést mutasson fel. Volt, aki szívesen látta volna évekre visszamenőleg a Zsoldos-jelöltek listáját, amiből aztán szemezgethetne. Ez azonban egyrészt csalóka lenne, mert pl. az Avana Arcképcsarnokok rendre kimaradtak, máskor maguk a szerzők vonták vissza a jelölést, így a listáról is törölték őket. Másrészt, ha valaki SF rajongó, nem jut eszébe első blikkre néhány olvasmányélmény, amit szívesen ajánlana?

Nincs nagy merítés. Nincs kitekintés a "gettó" falain kívülre sem. Még a legnagyobb hazai SF magazinban megjelent novellák közül is főleg azokat ajánlották, amelyek az utóbbi egy-két évben láttak napvilágot. (Ez a frissesség szempontjából annyira mondjuk nem baj).

Kíváncsiságból megnéztem azt is, hogy első pillantásra vajon mennyire határozza meg a jelöléseket a Zsoldos-díj. Regénynél ez alig számít, mert egy évben amúgy is kevés magyar SF regény lát napvilágot, ezeket könnyebben követhetik az olvasók (úgyhogy ez más miatt beszédes, kit jelöltek és kit egyáltalán nem). Novelláknál azonban más a helyzet, hiszen jóval több az induló, a felejthető futottak még kategória az egy kiválasztottal szemben. Az idei novellagyőztes senkinek sem jutott eddig az eszébe. (Ennek részben szintén lehet az az oka, hogy aki jelölte volna, úgy van vele, témája miatt egy külföldi nem igazán értékelné Lovas Lajos ezen írását, sem pedig a regényeit). Az utóbbi évek győztes novellái szintén elvétve kerültek csak szóba. (Tényleg, aki magát nagy magyar SF rajongónak tekinti, vajon fel tudja-e sorolni öt évre visszamenőleg a novellák győzteseit? A címeket? És a regény könnyebb kérdés volna? De persze az is lehet, hogy ez részben annak szól, hogy az aktív online közösségnek kevésbé tetszettek ezek a novellák, mint az egyébként máskor is díjazott szerzők valamely más írásai - amelyeket viszont díjtól függetlenül jelöltek).

Kicsit olyan érzésem van, hogy az olvasók nem jöttek rá, az SFportal felhívása az ő próbájuk is.

Még maradt néhány nap, az én "listám" sem túl hosszú /lásd 1)-es pont/, tulajdonképpen kész van. Az LFG-s jelölésekkel együtt fogom majd beküldeni az utolsó napon.

2011. szeptember 21., szerda

Létezem, csak nem ott

Az lett, amit sejtettem. Napok óta nem léptem be, eszembe sem jutott az egész.

Flaviának hála, viszonylag hamar megleltem azt az opciót, hol a jóbüdösfrancba' lehet törölni magam fészbúkról. Bájos volt, mert amikor rákattintottam a Deactivate yourself your account-ra, random beadott pár fotót, hogy ki mindenki fog misselni. Drágáim! Ugyan, dehogy! 

Aztán a rendszer virtuális zokogások közt megkérdezte, miért hagyom én el őt a barátaimat, akik mind misselni fognak, és felsorolt pár opciót megjelölhető indokként. Olyanokra rákattintva, hogy túl sok értesítést kapok, behoz egy külön ablakot, hogy ezt ám lehet menedzselni, te láma júzer. Neheeeeem, ez nem ok.

Kattint: "egyéb". 

Aki akar, így is megtalál.

Mert létezem. Csak nem ott és nem úgy.

2011. szeptember 19., hétfő

Túrony - Villány 2x30

A Caminót "keretes szerkesztéssel" oldottuk meg: előtte is, utána is végiggyalogoltunk a Villányi-hegységen, Túronyból indulva. Azt hittem, kb. 20 km lesz az egész, a jelzésről letérve, végig a gerincen. Tévedtem, miután felkapaszkodtunk a gyűdi zarándoklat útvonalán, találtunk egy táblát, hogy onnan még Villány 26 km...

A túrát mindkétszer nagyon élveztük, és ha el is csüggedtünk, szederbokrok, második alkalomra pedig már érett szőlőszemek vigasztaltak, és persze az ígéret, hogy a táv 2/3-ánál egyenesen a Vylyan mellett haladunk majd el...

A mintegy 30 km-es sétáról íme néhány fotó:

A túronyi templom

Pókhálóegyüttes hanglemeze

Ganajtúrók iszonyatos munkában


Szép lassan magunk mögött hagytuk a siklósi várat

Még kék párába vész a Szársomlyó

A Vylyannál kaptunk egy kis csemegeszőlőt a borhoz, nyamnyamnyam


Pihenő

Az út első harmada erdőben visz, utána végig nappal szemben, szőlősorok mentén. A hegységet kettészelő műútnál tértünk le a jelzett útról (valójában már hamarabb eltűnnek a jelzések), és átvágtunk az egyébként bekerített, de nyitott kapukkal váró Vylyan Pillangó dűlőn. Ez a kép már nem tudom, melyik részen készült augusztus elején...

Irány a mélybe

Kézfogó

Augusztus eleji permetezés

A mókás hordóinstallációk egyike a Vylyannál

Felületek

Retró

Sauska terasz

Félig elpusztított Sauska hidegtál (nyamnyanyam)

Hangulat a Tiffánnál