2011. december 31., szombat

Instant óévi fotók Pécsről

Isten ujja és a lángos

A Kovács-Harmat pincészet sokféleségéről

A hideg száraz bor jobban melegít, mint a forralt

F é n y

Marcipánok tobzódása

Radó stand

Jud naplója, 2011-ben

Januárban több bejegyzésben is foglalkoztam az alkotás folyamatával és végtermékeivel (másokéval - Nyolcak - és sajáttal egyaránt), már akkor nyammogtam rajta, miért és mennyivel jobb a Clarkesworld, mint egy véletlenszerűen választott magyar SF novella, spekuláltam az e-book jelölhetőségén a Zsoldosra, a végéhez közeledtem egy több mint 600 K-s történetnek (amit nem olvastam, hanem írtam), megállapítottam, hogy a nőket kritikaírás terén is bájosan tudják degradálni, és elkezdtem kiásni egy döglött kutyát a szerkesztők udvarából.

Februárban folytatódtak az SFmagos cikkajánlóim, az év eleje ebből a szempontból is sűrű volt, belerázódni szerkesztésbe és mások érzékeny lelkébe. Folytattam és befejeztem az eb exhumálását, valószínűleg kiakasztottam pár embert a lehet-e művészet az SF álláspontommal, fenyegetőztem egy esetleges HungaroConos jelenléttel, elindítottuk az LFG novellapályázatot, és befejeztem a regényt.

Márciusban elkezdtük tervezni a nyaralást, azaz a Camino Portuguést, megállapítottam, hogy mégis csak geek vagyok, és meglepetésemre, megjelentem a Galaktikában (A szeretet egyenletei). Festettem e hónapban is, az SFmagnak egy e-novella borítót, értekeztem a kritikaírásról (még ekkor is erősen foglalkoztatott a szerkesztői lét tömény megtapasztalása), valamint elmeséltem egy régi "túravágyam" teljesülését. Lemondtuk a tévében a műsort. Március egy jó hónap volt.

Áprilisban ismét feltettem egy nemesvámosi beszámolót, értekeztem az erőszak ábrázolásáról a fantasztikus történetekben, melynek következményeképpen a mai napig megtalálják a blogom olyan kifejezésekkel, mint "erőszak történetek". Beindult a tavaszi fesztiválozás Pécsett és Orfűn, a medvehagymás napokkal, és persze áprilist sem hagytam szó, akarom mondani fotóblogolás és festmények, rajzok nélkül. 

Még több élménybeszámolóval (és persze sok-sok fotóval) terheltem a kedves blogolvasókat májusban, Balaton-felvidék, Bivalyrezervátum, borkóstoló Szabadkán, a Dibonisnál, a honi SF életnek pedig a finnekkel példálóztam. 

Június a bejegyzések számát tekintve termékenyebbre sikeredett, mint az előző hónap, ami nem csoda, mert e hónapot az SFmag is a magyar SF havának titulálta. Felfedeztem a plein air festés örömét, és megjelent egy újabb novellám a Galaktikában (A magány sárga sivataga). Életemben először láttam tiszavirágzást, és ma is olyan jó érzéssel tölt el, mintha ezek a kis apró, érzékeny, tűnékeny lények puszta létezése reményt hordozna. (Ezt a bejegyzést különösen jó volt visszanéznem, ekkor készítettem el életem első - asszem, azóta is utolsó - animált gifjét egy kikelő kérészről). E hónapban sem maradt el a Tüke Borház hangulat, a Tettyén fönt üldögélni mindig öröm, remélem, jövőre is lesz benne részünk. Júniusban öt évesek lettünk Wooffal. Előadtam és kiállítottam a HungaroConon, a Zsoldos-díjon második lettem (ha ezt így lehet mondani) a kisregény kategóriában (életemben először neveztem úgy egyáltalán), és kimerítő, fényképes beszámolót írtam a rendezvényről. Magam is megdöbbenek rajta, milyen optimista voltam. Láttam élőben Roger Waterst. Június for the win.

Waters koncertjéről csak júliusban meséltem a blogon, és még mindig szentül hittem a magyar SF forradalmában. Megismerkedtem és beleszerettem egy valódi Kindle 3-ba, bár e-olvasóm azóta sincs, könyvem és olvasnivalóm viszont igen. Nyakig elmerültem - immáron 160 ezer leütés mértékben - egy önarcképféleségben, amiről már tudtam, hogy félbe kell hagynom a Camino miatt. A szokásos csapattal távolról indítottunk, javarészt Nemesvámoson és Badacsonyban. Górcső alá vettem orca pontrendszerét. Megjártuk Pannonhalmát, az erről szóló cikkem megjelent az Origón. És már egyre éreztem a Camino közeledtét...

Igazi nyaralás volt a Camino Portugués, nagyon más a második út, az egész egyetlen hatalmas, napfényes masszaként él a fejemben azóta is. Megérte várni augusztusig, és úgy jöttünk haza, hogy muszáj harmadjára is (Woofnak negyedjére) caminózni. Majd, egyszer, ha már nem lesz 300 felett az Euró (ha lesz még egyáltalán Euró). Távollétemben azért egy festményem képviselt az Art.Rpg.hu nívós, szép kiállításán, és mire hazaértünk, nem sokkal később Jun nyert 1 millát a magyar SF-nek... (bár eredményhirdetésről azóta sincs semmi hír).

Szeptemberrel ismét elkezdődtek a dolgos hétköznapok és a taposómalom. Várt még ránk azonban - a folytatódó nyári melegben - a borozós fesztiválszezon. A szekszárdi bornapokra jövőre is kinézünk, mintha a nyaralás része lett volna, annyira jó nap volt, koccintottunk a Tükében (és Pécs nyert a maga borváros kategóriájában), poharunk pedig a Budai Várban is könnyezett. Másodjára is bejártuk hosszában a Villányi-hegységet. Kéziratokra, majd olvasókra is e hónapban vadásztam, valamint kalandoztam egyet a fészbúk világában.

Október sem telt eseménytelenül. Megjelent az Új Galaxis 18. száma, benne az Engedd a kondort c. novellámmal. Sokat rajzoltam, ostoroztam a magyar SF szerzők hozzáállását, és csapongtam különféle témák között - amik talán megértek volna önálló bejegyzéseket, de egy kissé elhanyagoltam a blogot e hónapban. 

Az októbert végigbetegeskedtem, amiből csak november első hétvégéjén, Nemesvámoson gyógyultam ki, köszönhetően a tiszta levegőnek, erdei sétának, remek ételeknek és nem utolsó sorban a minőségi pálinkáknak. A halottak napját valahogy mindig kényszeresen, "életigenléssel" ünneplem. A hónap első felében kitört a fantasy díjas pörgés, ami miatt lassanként megváltozott a nyári optimizmusom a hazai fantasztikus irodalmi életet illetően. Erre csak rátett egy lapáttal a 12-ei budapesti SF nap, annak minden tanulságával. Csapdába ejtett az e-könyv és a Dance with Dragons, az SFmag pedig megünnepelte első születésnapját. A hó utolsó napján egy őz a kocsi elé vetette magát - a sofőr és én egy karcolás nélkül megúsztuk.

Az ünnep havában megjelent az SFmag első antológiája, jobbnál jobb novellákkal. Ízelítőt kaptam az emberi játszmák legjavából, amiért részben kár, részben várható volt, részben nem baj, hogy így alakult. Neveztem, bár eredménye nem lett, a Tilos Rádió pályázatára. Összeszedtem az SF-F írók megjelenési lehetőségeit hazánkban, és végre, befejeztem a Portugál út caminonaplóját. Betöltöttem a huszonkilencet.

Összességében szép évem volt, tanulságos, sok dologban felemás. Szert tettem új barátokra, ám el is vesztettem őket gyorsan. A régiek megmaradtak. Írhattam volna még sok minden másról, nyakamba szakadt munkákról, belső tépelődésekről, befejezett és elkezdett ötletekről... jövőre azt kívánom, minél többnek tehessek pontot a végére, és minél többet kezdhessek el.

Ez a napló, úgy látszik, marad.

Boldog új évet minden blogolvasónak!

2011. december 28., szerda

Fiktív hivatali párbeszéd

- Mi az, mi van már megint? Nem látja, Tóth, hogy elborítanak az aláírandó képeslapok?
- De, főnök. Épp a karácsonyról lenne szó.
- Mi történt már megint, kigyulladt a fa?
- Még el sem kezdtük díszíteni.
- Akkor csipkedjék magukat! Nincs elég gyertya?
- De, főnök, túl sok is. Arra jutottunk, hogy az alsó harmadát szabadon hagyjuk.
- Hát ennek a majomnak mióta küldök karácsonyi üdvözletet? És ez? Ki a tököm ez az ember? Mit is mondott, Tóth?
- Csak azt, hogy... nem tudunk annyira ócska díszeket keríteni alulra, amiket biztosan nem lopnának el, ezért arra gondoltunk az osztályon, hogy a fa ott megmaradhatna a maga... természetességében.
- Pőrén.
- Kizárólag az alsó harmadában. A polgárok majd azt mondják, környezettudatos a hivatal.
- Környezettudatos.
- Igen, főnök.
- Ha nem vette volna észre, Tóth, a város karácsonyfáját kivágták.
- A költségvetésben elkülöníthetünk minden évben egy külön tételt az ellopott díszek pótlására.
- Költségvetés, elkülöníthető tétel és pótlás egy mondatban, Tóth? Inkább egy osztályt kéne létrehoznom, ami a nekünk címzett, átkozott képeslapokból évről évre legyártja a díszeket.
- Ez környezettudatos döntés volna, főnök. Kiszámoljuk a költségvonzatát?
- Úgy tudtam, magának egy fát kell félig feldíszítenie a főtéren.
- Igen, főnök, már itt sem vagyok.

2011. december 22., csütörtök

Ügyes húzás

A karácsonyi forgatagban két férfi egy-egy babakocsit tologat, meg-megállnak. A tömeg szétválik, majd ismét összeolvad körülöttük.
Végül hátraszól az egyik a másiknak:
- Te, hová tűntek a tojók?

2011. december 20., kedd

Camino Portugués - a napló

Elkészültem a Portugál útról készült fényképes-festményes élménybeszámolóval, ami némileg guide is, hiszen magyar nyelvű, részletesebb útmutatót a Camino Portugál útszakaszáról nem nagyon találni az interneten.

Kellemes olvasgatást, nézelődést kívánok - legyen ez az én karácsonyi ajándékom a blogolvasóknak!

2011. december 11., vasárnap

Az SF-F írók megjelenési lehetőségei manapság

A novemberi SF napon a kéziratvadászat ihlette kerekasztal részben érintette ezt a témát, de több okból kevéssé volt mód kitérni rá, milyen konkrét lehetőségek vannak, és azok nagyjából mennyit érnek, mint megjelenés.

Kezdőként valószínűleg hamar tájékozódásomat veszteném a honlapok között. Arra pedig végképp képtelen lennék, hogy némely kiadványt, szerkesztőt, csoportosulást a helyén kezeljek. Egy darabig minden közösség jó, egy lazább íróklub, vagy egy szigorúbb, pusztító típusú, mint az Írókör, egyaránt betölti a fejlesztés szerepét.

Ki a kezdő író? Meghatározni aligha lehet. Akad, aki legfeljebb néhány éve írogat, legfeljebb pár százezer leütés van csak a klaviatúrájában. Ugyanakkor kezdő szinten reked sok ember még évek múltán is, mert vagy nincs igazán tehetsége az íráshoz, vagy olyan ritkán van módja írni, fejleszteni a képességeit, hogy sokkal lassabban halad, mint termékenyebb társai. Megint mások hiába grafománok, hiába kezdenek trilógiákkal és folytatják regényfolyamokkal, nem néznek a felszín alá.

Mindezzel számtalan blogbejegyzés, cikk foglalkozik, azzal viszont már kevesebben, hogy a létező/félig halott/teljesen megszűnt kiadványokat sorra vegye. Nem akarok iránytűt adni, hiszen hogy jövök én ahhoz, hogy megmondjam másoknak a tutit, amiről most írni fogok, az kizárólag az én - nem feltétlenül teljes körű - tapasztalatom, meglátásom. (Mint mindig, csak ritkán teszem ezt hozzá, remélve, hogy értelmes emberek úgyis tudják, hogy ez saját vélemény). Érdekes amúgy, 2007-ben írtam egy hasonló témájú blogbejegyzést, még az Írókör azóta elhagyott felületére. Talán a végén érdemes lesz összevetni vele a mostani állapotokat.

Az első, és talán legfontosabb, hogy manapság még mindig a papír alapú megjelenésnek van "súlya", szemben az egyszerű, honlapokra, blogokra, ide-oda feltett novellákkal, e-könyvekkel. Ezeket követik az ingyenesen, pl. PDF formában megjelenő "kiadványok", amiknek az ad "presztízst", hogy rendszeresen, havonta jelentkeznek, van valamiféle impresszumuk, "szerkesztőségük". Meglepően sok ilyen fanzin, magazin akad még ma is, vagy nem olyan rég múlt ki:

Lidércfény
Kifejezetten amatőr, kezdő szerzők jelentkezését várják a honlapon olvasható beköszöntő alapján. A szerzők még a kiadványban is megtartják nicknevüket. A neten, ingyenesen elérhető, PDF formátumba szerkesztett "periodika" szerkesztői maguk is amatőr szerzők, és az ő munkáik szintén napvilágot látnak benne. Honor - legjobb tudomásom szerint - nem jár.

Téridő Horizont
A honlapot elnézve három okból is szörnyű gyanúm támad, hogy itt valami nincs rendjén. Az egyik ok a hangzatos, villogó mottó: "A harmadik évezred magazinja." Nem egészen így képzelném. A második az fw az URL-ben, a harmadik, hogy a legfrissebb szám 2011 februári (a honlapot e bejegyzéshez 2011.12.11.-én töltöttem le). Vannak még más problémáim is, mint a Lidércfény kapcsán (pl. a szerkesztő egyben szerző is). Elvileg papír alapú, az eladott példányszámok után részarányos honoráriumot ígérnek. Kérdés, hol terjesztik...


Meztelen Ügynök
Azt hiszem, Sheenard már minden negatívumot elmondott, amit lehetett erről a kiadványról, minden más szócséplés csupán (az is, ami itt jön). Elvileg kb. 2500 pld-ban kerül újságárusi terjesztésbe (első látásra egy kezdő írónak több mint kecsegtető). A szerkesztő itt is szerző, sőt, az a benyomásom támadt, hogy a lap alapítása elsősorban ezt a célt szolgálja. Előbb létrehozta a felületet, a honlapot (mely az előző kettőhöz hasonlóan számomra ugyancsak kevéssé meggyőző), majd utána kezdett vadászni szerzőtársakra. Csakhogy kéziratot, főleg jó kéziratot igen nehéz manapság felhajtani. A kiadvány kapcsolódó (hervasztó kinézetű) honlapján körül lehet nézni a beküldött írások között; megjegyzem, volt, ami az LFG jeligés pályázatán a közönségszavazásig vitte, tehát az én durva megítélésem szerint még ilyen kiadványokban/ezek háza táján is feltűnhetnek tehetséges szerzők.

Penna
A Tinta Klub Lidércfényhez hasonló, de némileg más profilú, havonta megjelenő, ingyenes PDF kiadványa. Inkább verseknek szorítanak helyet, de azért néha novellákat is találni benne. Jellemzően a saját szerzőik bemutatkozását teszik lehetővé főként interjúk formájában. Honorról nem tudok.

Terra
Egyszerű blogmotort használ a nyomtatásban eddig egy alkalommal megjelent (2008) Terra (Évkönyv). A rendkívül szimpla honlap nem túl informatív, amikor letöltöttem (még mindig 12.11.), a legutolsó bejegyzés 2010. december 22-i keltezésű. Honorról nincs tudomásom.

Nomád Fanzin
Ugyancsak egyszerűségre és lehetőség szerinti papír alapú megjelenésre törekszik az Írókör néhány tagja által alapított, magát végre nem magazinként megjelölő, alakulófélben lévő "kiadvány". A honlap elvileg frissül, legutóbb 2011 októberében a (kizárólagosan) fantasy novellapályázatukról hirdettek eredményt, decemberben pedig közölték a csúszást. Az még a jövő zenéje, hogy mi lesz ebből, az mindenesetre nem túl biztató, hogy "saját pénzből" készül, mert bizonytalanná teszi a megjelenést. (De legalább szerkesztés-féleségre számíthatunk). Még nagyobb kérdés, hogy ha meg is jelenik, hogy fogják terjeszteni és milyen példányszámban. Honorról nincs tudomásom, de ezek után kizártnak is tartom.

Avana Arcképcsarnok, helyette most: Avana SF Hírlevél
Korábban mindig tematikus pályázatokra érkezett művekkel, olykor kínkeservvel töltötték fel a papír alapú fanzint, a grafikák számomra a nyolcvanas éveket idézték. (A novellák is). Kezdettől fogva az Avana Egyesület pályázati pénzeitől függött, ez lett a veszte is - jelenleg az SF Hírlevél "helyettesíti", az Egyesület saját tagjaitól ebben novellát is közölnek, de talán nem zárkóznak el más írók szárnypróbálgatásaitól. Ha mégis, úgy meg lehet próbálni itt is:

Preyer Hugo Díj és honlap
Mindenki előtt nyitva áll, azonban jellemzően a nem olyan rég írogató, vagy más okból alacsonyabb színvonalon író szerzők célpontja. A díj régebben a Cherubion Kiadó SF antológiáinak "kapuja" volt, számos mai "felnőtt" SF szerző 1-3 helyezést ért el rajta. Presztízse a kezdő/nagyon amatőr szerzők körében vitathatatlan, díjátadóval, kézzel fogható nyereménnyel, hírértékkel, mindennel. A honlapon olvasható novellák engem ugyan nem győztek meg a zsűri kompetenciáját illetően, de ezek nem az első három helyezettek. Ők ugyanis helyet kapnak az egyelőre elpusztíthatatlannak tűnő, de igencsak megroggyant:

Új Galaxisban
Idén mindössze egyszer jelent meg (ÚG 18.), és nem lesz belőle második szám 2011-ben. Ezt is éppen hogy csak sikerült tető alá hozni a második félévre, feltöltve a Preyer pályázat jobbjaival. Ezek mellett csak úgy beküldött novellák is szerepelnek a mostani számban, még tőlem is (avagy szégyentelen önreklám). A kiadvány szerkesztését - a tervek szerint - a következő próbaszám erejéig részben átveszi az SFmag. Honort azonban sem mi, sem az Avana nem fog tudni garantálni (annak idején már az is előrelépés volt az antológia életében, hogy nem a szerzőknek kellett finanszírozni a megjelenést). Az ÚG mélyrepülése valószínűleg a tipó és a koncepció megváltozásával kezdődött pár éve, melynek következtében a 16. szám után az ÚG már nem kerül könyvesbolti hálózatba, ami hosszútávon bizonytalan jövőt sejtet.

Cherubion Kiadó
Már emlegettem a Preyer kapcsán, azonban a kezdő szerzők bástyájának számító Cherubion Kiadó az utóbbi években ugyancsak mélyrepülést vett. A kiadványok minőségét számtalan kritikában ostorozták az LFG elődjén, az RPG.hu-n. Az utóbbi időkben mintha elkopott volna a régi húzónevek gárdája, és egyre-másra ismeretlen, nem túl eredeti álnevekkel felvértezett szerzők jelentek meg helyettük. Nem csak emiatt lehetnek ott gondok: a kiadványok száma is erősen megcsappant, évente jó, ha egy-egy exkluzív antológia, mellettük néhány újraközlés, esetleg még egy-két önálló kötet napvilágot lát. A honor legjobb tudomásom szerint kérdéses.

Cherubion kötődésű az Ammerúnia Kör is, melynek idén megjelent, legújabb antológiájára is éveket kellett várni. Kötött világra nehezebb írni, mint azt hinnénk, aki hozzájuk csatlakozna, ezt is vegye figyelembe. Írókörként bevallottan nem kívánnak működni.

Általánosságban elmondható, hogy a felsoroltak jobbára alacsony presztízsű, honort nem vagy minimális mértékben (egy tiszteletpéldány) fizető magazinok, fanzinok, kiadványok. Még a zsáneren belül sincs különösebb elismertségük, vagy ha volt, a dicsfény megkopott. Visszajelzés szinte nincs, vagy ha mégis, a látogatottabbnak számító honlapokon a kritika jobbára lehúzó (hacsak nem "megrendelt" promó). A példányszám (letöltésszám) alacsony, nincs valódi olvasótábor. Az olvasók maguk a szerzők vagy a leendő "íróvannabík", szinte sehol nincs rendes szerkesztés (maguk a szerkesztők is sokszor kezdő írók, nem olvasnak eleget, így nem tudják érzékelni a minőségi különbséget). Végül, de nem utolsó sorban külsőségeikben igénytelen(ebb)ek, vagy a pénzhiány miatt rendkívül egyszerűek. Ingyen (tiszteletpéldányért) dolgozó grafikust ugyanis még nehezebb szalasztani, mint kezdő írót, akinek egy a lényeg: "megjelenhetett".

De mielőtt bárki elkeseredne, vannak folyamatos, vagy időszakos pályázati lehetőségek is. Vannak még írókörök, amatőr íróklubok, portálok, mint: Karcolat, Moonshadow, a már említett Írókör, Tinta Klub, Ammerúnia, aztán időnként frissül a Solaria, körül lehet nézni a Napvilág Íróklub, Darkcorners honlapokon is. Gyakoribbá váltak az e-könyves pályázatok, mint most az Ulpius-háznál vagy a Kossuth Kiadónál hirdetett regényíró pályázat, de említhetjük a Historium Kiadóét is. Aktuálisan ezeknek érdemes mindig utána járni a neten, de ami tudtommal jelenleg visszatérő, az pl. a Töltőtroll, a Padlástér (KIMTE, folyamatos), az LFG jeligés, tematikus pályázata (negyedévente), az SFmag fantasztikus kéziratok éjszakája, egyes Mágus pályázatok. Nem rég indult útjára az Aranymosás pályázat, nem hiába van körülötte nagy tolongás, ugyanis papír alapú megjelenést, szerződést ígér a kiadó - és ez már át is vezet minket egy másik szintre, amit én "átjáróháznak" hívok.

Átjáróházba tartozik szerintem minden olyan, rendszeresen (évente van egy-két vagy több megjelenése) szerző, akik
- még nem produkáltak regényt, de dolgoznak rajta/házalnak vele,
- első regényesek, akik valamiért nem tudják megismételni a korábbi sikert,
- novellisták, akik magasabb színvonalú szerkesztést és odafigyelést szeretnének, sőt, esetleg honort.
Néhányan közülük esetleg úgy érzik, már-már blama volna az "első szintben" felsoroltak közt megmérettetni, megjelenni. Csakhogy rájuk szabott kiadvány szinte nincs (ilyen volt régebben az Átjáró Magazin, a Delta Műhely sorozat, amikor még évenként antológiákat is terveztek novellapályázattal). Ebbe a szintbe tartozik ma a Galaktika. Ide kéne sorolnom az egyre extravagánsabb, a szűkebb zsánertől eltávolodott Rohamot (működik még?), de a kizárólag online felületet biztosító SFmagot is, sőt, az SFportal E-könyves kiadóját. Csakhogy a szerzők körében továbbra is magasabban értékelt a papír alapú megjelenés, még akkor is, ha adott esetben az LFG-n (figyelemfelkeltő, ügyes címválasztás esetén) lényegesen többen töltik le a novellát, mint mondjuk egy PDF kiadványt. Persze, sem ez a szint, sem pedig a következő nem garancia a minőségre.

Mindezek "fölött" találjuk az utolsó kategóriát. A "befutottak” nagy eséllyel adnak el kb. két-három évente regénykéziratot tetszőleges zsánerkiadónak (kb. 6-8 sci-fi és fantasy íróról beszélünk) azzal, hogy olykor ők is hasra esnek/csak kötött világra írt kéziratot tudnak eladni. A két alsóbb rétegből ide betörni jelenleg lehetetlen, és ez még csak nem is kihalásos, hanem piaci alapokon megy (a kiadók nem feccölnek pénzt új nevek rendszeres reklámozásába).

Még két gondolatom van hátra: szinte kizárólag haveri alapon működik a kiadás, ami részben magyarázatot adhat az általános minőségre (jellemző a közepes, vagy az alatti). A másik, hogy mindezeken kívül áll a magánkiadás, mint az általában legrosszabb út, amit szerző választhat. Ha visszajelzés alig-alig érkezik a rendes kiadványokra, úgy el lehet képzelni, mi a helyzet a magánkiadásokkal. Hiszen még a rendes kiadás is maga a süllyesztő! Egy statisztikus kiszámolhatná, percenként hány magyar SF-F mű kerül a levesbe a megjelenés pillanatában. A magánkiadás ebben a főzetben alaposan felduzzasztja azt az ebédet.

Egyszóval látszólag tobzódunk a lehetőségek végtelen tárházában, valójában a kiadványok nagy része pengeélen táncol, és kiugró minőségi különbséget ritkán találni az egyes szintek között. Ha kiadó lennék, valószínűleg egy, az Aranymosáshoz hasonló folyamatos pályázatot volnék kénytelen indítani, feltéve, hogy tényleg szeretném megtalálni a tehetséges szerzőket, akikből aztán lehet valami. De az olvasó szeszélyes állatfaj, nehéz eladni nekik még az igazán jót is - ez azonban már nem az író feladata, hanem a marketingeseké. (Ha volnának).

(Esetleges kommentekhez: ha tudtok még megjelenési lehetőségeket - itt nem időszakos pályázatokra gondolok -, linkeljétek be. Négy év után ismét készíthetünk egy pillanatfelvételt a hazai amatőr SF-F kiadás életéről).

2011. december 7., szerda

Közönségszavazás


Küldtem egy írást a Tilos Rádió és a Galaktika SF pályázatára, és mint kiderült, közönségszavazás is lesz: minden pályamű olvasható, "kedvelhető", köztük az Elvitatás c. történetem.




Kedveljetek kedv és ízlés szerint.

Ha én egyszer befogom a számat

Érdekes, de hajlamos vagyok később sem elküldeni leveleket, hozzászólásokat, ha a fogalmazásuk kellős közepén váratlanul leáll a rendszer. Pedig lehet, nincs is benne semmi omen.

2011. december 6., kedd

Olvassatok SFmag antológiát!

Katt a képre!

Tartalomjegyzék
Juhász Viktor: A polidori
Lavie Tidhar: A Pók holdja
Jakob Schmidt: Szüret
Csupor Béla: Kontraszelekció
Cat Rambo: A szirének nékem már nem énekelnek
Horváth Norbert: Az elátkozott erdő
Tobias S. Buckell: Tagadd meg Babilont
Steve Stanton: A tökéletes pár
Péterfi András: A pálya
Fehér László: 8 óra
Kij Johnson: Pónik
László Zoltán: Réges-rég
Daniel Pearlman: Óriás a házban
Aliette de Bodard: A Jaguár Háza, árnyékban
Frank Roger: A táncoló fények városa  – beszámoló az összművészeti fesztiválról
Ursula K. Le Guin: A segrik ügye
C. C. Finlay: Lábjegyzetek

A kalligráfus bolygója

Tus, műszaki rajzlap

2011. december 3., szombat

Modern idők

Ma legalább húsz mikulást láttunk - de nem rénszarvasok vontatta szánon, hanem motorokon ülve. Integettek, dudáltak a vigyorgó embereknek. Azon gondolkodtam, mi hiányzott róluk? Hát a puttonyuk!

2011. december 1., csütörtök

A vad választása

Azt láttam, hogy bal oldalon, a cserjésből kiugró állat nem nyúl. Hanem annál sokkal nagyobb. Aztán a fényszórók fényében már azt is láttam, hogy őzbak. És nem fog megállni.

A sofőröm ügyes volt, nem kapta félre a kormányt, nem satufékezett, nem adott gázt - egyik sem használt volna. A kocsi eleje behorpadt, a motor rögtön füstölni kezdett, mi pedig félreálltunk a tök sötétben. A mögöttünk jövők is, aztán amikor meggyőződtek róla, hogy semmi bajunk, továbbálltak. Én meg belefogtam néhány telefonhívásba.