2012. június 30., szombat

Tiltott szerencsejáték

Nem vagyok benne biztos, de most hétvégén van a Con, ugye? Meg Zsoldos-díj osztás. A regények listáját láttam, favoritom is van, na nem mintha tényleg díjat akarnék neki adni. Kizárólag önös érdek vezérel, hogy mégis szurkoljak. Fogadtam ugyanis egy - akarom mondani kettő - tábla csokoládéban.

Aztán Milka legyen ám.

Ápdét: IGENIGENIGENIGENIGEN!!!!!!

2012. június 27., szerda

Signs of Life

Szegény blogot mostanság kicsit elhanyagoltam, és ez a közeljövőben valószínűleg nem nagyon fog változni.
Lenne is miről írni, meg nem is, előbbi mind olyan, ami nem, vagy még nem a blogra való. Nem unatkozom.

A nyári uborkaszezon munkával fog telni, nem is tudom, mikor megyek majd rendes szabadságra. Vajon télen milyen az idő Szicíliában? Az is igaz, nem terveztünk idén nyárra lényegében semmit, úgy látszik, nekünk mindig caminózni kell, ha nyaralásról van szó.

Mutatok inkább pingálmányt, némileg hozzáillő zenével:



2012. június 16., szombat

Aba-Novák nyomán



Színtanulmányok rajzórán, Aba-Novák festményei alapján. Akril, akvarellpapír.

2012. június 10., vasárnap

Barátságos savgerinc

...közepesnél nagyobb testtel fogad minket a korty.

Távolról indít, szájban zömök, jódos kesernye, péntek, eső, napfény, eső, napfény, Kistücsök, Nemesvámos, délután, szembe süt a napfény, barátok, gyerkőcök, pálinka, napfény, felhők, szemerkél, futóedzés, szomszéd bácsi rizlingje, pálinka, duma, kecskepörkölt, főzés, evés, illatok, udvarban kergetőzés, hangyavár ostrom locsolókanna ágyúval, aranyló napfény alacsony szögben, búzaszem alakú hangyapeték úszni tanulnak, zöldveltelíni, péntek este, betoppanó borász bácsi, rizling, rozé, duma, duma, rizling, szunya.




Szájban elsőre szénsav gyöngyök köszöntenek.

Festés, szél, festés, udvarban cigánykerekezni tanuló akvarellpapír, G. I. Joe-k homokoznak, hangyák az asztallapon festéket kóstolnak, szél, babakocsi, Petra, séta, napfény, meleg, esőcsepp, festmény menekítés, ébredező fiúk, fogadkozások, elnéző vigyor, napfény, ebéd, henye, tévézés, futóedzés, érkező vendégsereg, kézfogás, puszi, ajándékok, teszkó, idióták az úton, rozé, felrúgott fogadalmak, elnéző mosoly, pálinka, pálinka, chilis pálinkától torz arcok, udvarban kergetőzés, cseresznye, ping-pong, hangyavár ostrom vödörrel, ping-pong, chips, cseresznye, bor, kaja, duma, bor, kenguruhús, kaja, duma, bor, kaja, szunya.




A pohárban aranysárga színű testes anyag mozog.


Csopak, vasútállomás, kóla, Magnum, kóla, napfény, meleg, napfény, izzadó talpfák, MÁV-időszámítás, még mindig Csopak, piros műanyagszékek, zakatolás, Pécsi Borozó, zakatolás, golyóstoll, bormustra, idézet, zakatolás, Debreceni Borozó, zakatolás, bormustra, idézet, nevetés, idézet, nevetés, nevetés, melegedő kóla, vasútállomás, Balatonrendes, öreg ház, jázminbokor, téves irány, jázminbokor, öreg ház, Balatonrendes, kaptató,




Orbán Gergely, napfény, meleg, borkóstolás, Küvélet, chardonnay, szürkebarát, hordó, koracél, chardonnay, hordó, borkóstolás, borkóstolás, brutál, Brutál, borkóstolás, nyamnyam, borkóstolás, pogácsa, víz, víz, szőlő, borkóstolás, dumcsi, dumcsi,



dumcsi, szűkülő szemek, szemerkélés, különlegességek, lecsó, kilátás, cigánypecsenye, kilátás, gyíkok, duma, víz, duma, bólogatás, séta, vasútállomás, meleg, napfény, bólogatás,



vasútállomás, zakatolás, zakatolás, alvás, alvás, alvás, Balatonfüred, vasútállomás, séta, balatoni csehó, ittas vezetés játékgépen, kocsmázó kutya, szarkávé, meleg, napfény, busz, furán öltözött tinilányok, dumcsi, dumcsi, ébredezés, Nemesvámos, duma, vacsora, duma, rozé, vacsora, hűvös alkonyat, vasárnap este, szunya.



Ébredezés, ébredezés, reggeli, hűvös, napfény, reggeli, búcsúzkodás, búcsúzkodás, pakolás, hazaindulás.


Kinek van még barátságos savgerince?
nyerw
brainoiz

2012. június 8., péntek

The Colors of Creation

Egy extrán rövid (és tömény) novellám angol nyelven olvasható az ISF blogon, ami azért is megtiszteltetés, mert egy oldalon szerepelhet Aliette de Bodard és Lavie Tidhar történeteivel. Az ISF-en megjelent novellákra - így az enyémre - a World SF Blog  és az SFsignal felhívta a figyelmet.

2012. június 6., szerda

Talán már köztünk is van újra

...he was a real man. That was his real name. Circuses and carnivals were always passing through Illinois during my childhood and I was in love with their mystery. One autumn weekend in 1932, when I was twelve years old, the Dill Brothers Combined Shows came to town. One of the performers was Mr. Electrico. He sat in an electric chair. A stagehand pulled a switch and he was charged with fifty thousand volts of pure electricity. Lightning flashed in his eyes and his hair stood on end.
The next day, I had to go the funeral of one of my favorite uncles. Driving back from the graveyard with my family, I looked down the hill toward the shoreline of Lake Michigan and I saw the tents and the flags of the carnival and I said to my father, Stop the car. He said, What do you mean? And I said, I have to get out. My father was furious with me. He expected me to stay with the family to mourn, but I got out of the car anyway and I ran down the hill toward the carnival.
It didn’t occur to me at the time, but I was running away from death, wasn’t I? I was running toward life. And there was Mr. Electrico sitting on the platform out in front of the carnival and I didn’t know what to say. I was scared of making a fool of myself. I had a magic trick in my pocket, one of those little ball-and-vase tricks—a little container that had a ball in it that you make disappear and reappear—and I got that out and asked, Can you show me how to do this? It was the right thing to do. It made a contact. He knew he was talking to a young magician. He took it, showed me how to do it, gave it back to me, then he looked at my face and said, Would you like to meet those people in that tent over there? Those strange people? And I said, Yes sir, I would. So he led me over there and he hit the tent with his cane and said, Clean up your language! Clean up your language! He took me in, and the first person I met was the illustrated man. Isn’t that wonderful? The Illustrated Man! He called himself the tattooed man, but I changed his name later for my book. I also met the strong man, the fat lady, the trapeze people, the dwarf, and the skeleton. They all became characters.
Mr. Electrico was a beautiful man, see, because he knew that he had a little weird kid there who was twelve years old and wanted lots of things. We walked along the shore of Lake Michigan and he treated me like a grown-up. I talked my big philosophies and he talked his little ones. Then we went out and sat on the dunes near the lake and all of a sudden he leaned over and said, I’m glad you’re back in my life. I said, What do you mean? I don’t know you. He said, You were my best friend outside of Paris in 1918. You were wounded in the Ardennes and you died in my arms there. I’m glad you’re back in the world. You have a different face, a different name, but the soul shining out of your face is the same as my friend. Welcome back.
Now why did he say that? Explain that to me, why? Maybe he had a dead son, maybe he had no sons, maybe he was lonely, maybe he was an ironical jokester. Who knows? It could be that he saw the intensity with which I live. Every once in a while at a book signing I see young boys and girls who are so full of fire that it shines out of their face and you pay more attention to that. Maybe that’s what attracted him.
When I left the carnival that day I stood by the carousel and I watched the horses running around and around to the music of “Beautiful Ohio,” and I cried. Tears streamed down my cheeks. I knew something important had happened to me that day because of Mr. Electrico. I felt changed. He gave me importance, immortality, a mystical gift. My life was turned around completely. It makes me cold all over to think about it, but I went home and within days I started to write. I’ve never stopped.
Seventy-seven years ago, and I’ve remembered it perfectly. I went back and saw him that night. He sat in the chair with his sword, they pulled the switch, and his hair stood up. He reached out with his sword and touched everyone in the front row, boys and girls, men and women, with the electricity that sizzled from the sword. When he came to me, he touched me on the brow, and on the nose, and on the chin, and he said to me, in a whisper, “Live forever.” And I decided to.






2012. június 2., szombat

Horvátországi körtúra (Jankovác, Papuk-hegység)

Mióta nézegettem én a horvát hegyeket, és arra gondoltam, ott azért bizonyára nem egyszerű csak úgy túrázni egyet, mert ki tudja, miféle aknák maradtak hátra... de most május elején egyfajta beteljesült álomban volt részem. Vezetett túrán vettünk részt, egy kisbusznyi, tőlünk idősebb, ámde rutinos túrázó csapattal.

Drávaszabolcsnál léptük át a határt, áthajtottunk takaros - a hazaiaktól nem különböző - településeken, és olyanokon is, amelyek még magukon viselik a háború nyomait. Sűrű növényzettel benőtt, romos házak váltakoztak vakolatlan, új társaikkal, az épületeket erdő ölelte körül, járda, árokpart, közvilágítás sehol. Mintha egy kísértetfaluba csak azért is beköltöztek volna az emberek. A romos házakat azonban nem bontották el, mintha mindenki, a házak is arra várnának, hogy visszatérjenek egykori tulajdonosaik.


A Papuk-hegység jankováci természetvédelmi területéhez érve már szívderítőbb kép fogadott minket. Belógtunk a patak mentén (elvileg belépős a dolog, legalábbis a parkolásért fizetni kell, ha fent akar valaki leparkolni, a terület egyébként nincs körbekerítve), és úgy kerültünk körbe:





Az útvonal mentén különféle nevezetességeket érintettünk, mint pl. egy denevérek lakta, kb. 30 méter hosszú cseppkőbarlangot, egy síremléket (ahol a karnyújtásnyi távolságba telepített mozgásérzékelő bekapcsol valami gregoriánt), és az egykori üveghuta munkásainak pusztuló sírjait az 1800-as évek végéről.


Cseppkőképződés itt és most

A hegygerincről leereszkedve a tóparton letelepedtünk enni. Előkerültek a pálinkák (hogy lehet délelőtt inni...), házi sonkák, kolbászok, lilahagyma. Kifelé menet elhaladtunk a parkőr mellett, aki legyintve egy adios-t eresztett utánunk.


Ez a rész Szilvásváradra emlékeztetett



A hegyszoros védelmében elesett horvát hősök mementójánál indult a hegységet keresztben átszelő 12 km-es gyalogtúra (ekkorra volt a lábunkban kb. 3 km), végtelen medvehagyma mezőkkel, árnyas erdei utakkal, föl-le emelkedőkkel.

A horvát hősök emlékműve

Medvehagyma mindenütt

Nem vészes az egész (a végét leszámítva), mert tanösvény (jópofa táblákkal, csak horvátul), út közben még helyes kilátó is akad (Nevoljas, 740 m), aztán Stari Grad várromja, háttérben óriási kőfejtővel. Mindezek után valahogy le kellett ereszkedni a hegyes sziklákon (tériszony kezelésére alkalmas terepen).

Jópofa tanösvény táblák


740 méteren, a Nevoljasról

Jó meredek sziklák vártak ránk

Orrszarvúfa hangyái


Stari Grad felújításra vár
A Papuk-hegységen túli völgy, és újabb hegyek
Fentről lefelé haladtunk
A nagy ereszkedésre ittunk némi sört a faluban, majd - miután túravezetőnk feltapsolta a társaságot - ismét buszba ültünk, és áthajtottunk Kutjevóba, ahol megtekintettünk egy impozáns, azonban gaz felverte várromot. A bejáraton akadt egy rés, amelyen át bebújtunk. A régi templom romjai letűnt kort idézett. (Sajnos a kép nem igazán sikerült róla, mégis megmutatom, érzékeltetésül).

Kutjevo

Amikor a növényzet minden irányból támad

Kutjevót követően megkerültük a hegységet a busszal, és így érkeztünk meg Duzlukba, ahol felkapaszkodtunk a romjaiban is impozáns, Regécre emlékeztető várba. 


Várpince



Duzlukból látszott a Villányi-hegység; a magaslat aljában pedig egy termálvizes strandtavat töltöttek fel éppen; legeltünk egy kis akácvirágot (megtudtam, hogy igen nagy mennyiség - több kiló - elfogyasztása halálos, és az állkapocs alatt két oldalt valamiféle kellemetlen érzet jelzi, ha már a mérgezés határára jutottam). 



A Villányi-hegység délről szemlélve

Levirágzott a pitypang
Immár hazafelé tartva sem volt vége a napnak, zseniális túravezetőnk mindvégig kézben tartotta az időnként el-elkókadó csapatot, mindenhová időben odaértünk, semmit sem kellett kihagyni, és mindenből éppen annyit kaptunk, amennyi akkor és ott kellett, akár történelmi háttérről, akár növény- és vadvilágról legyen szó. Egy percig sem unatkoztunk.

Majláth-kastély


Medvehagymák ellenfényben
A miholjáci Majláth-kastély (amely ma valamiféle közigazgatási hivatalnak ad otthont) felett az ég már romantikus alkonyatba fordult, tettünk még egy sétát az épület körül és a parkban, mielőtt ismét a határ felé vettük volna az irányt. Rég volt ilyen tartalmas, szép napunk!