Ismét eltelt egy év, és másfél hete, péntek estére összegyűlt a távolról indítós csapat. Mr. November csúnya szupercellaszerűséget hozott magával a mediterrán Pécs városába, az eső éppen akkor eredt el, amikor végszóra egyszerre értünk haza: én az állomásról a csapat egyik felével, a többiek az autópályáról.
A sötét fellegeket, fákat tépő szelet másnapra visszaverte a jókedv és kacagás. Reggel kitárgyaltuk, hogy többünk agyában azonos fiókban szerepel Szécsi Pál és Máté Péter, úgyhogy a Youtube-on megnéztünk pár videót, és elborzadtunk. Az ilyen számok hallgatása azzal a veszéllyel jár, hogy egész napra a fülünkben marad a dallam, úgyhogy ennek tudatában kattintsatok.
A kiadós reggeli után nemsokára a Villányba tartó vonaton találtuk magunkat. Az úticéllal visszatértünk a gyökerekhez. Napközben többször is ráébredtünk, milyen múltra tekinthet vissza a hagyomány, és úgy kellett összeszednünk az eddigi szalagcímeket:Nosztalgikus hangulatunk oka, hogy a jelenlegi összetételben valószínűleg jó darabig nem lesz módunk távolról indítani.
szép szín, vizuálisan is kedvet teremt a kortyhoz
Villánykövesden szálltunk le, és a pincesor felé vettük az irányt.
Valószínűleg mi voltunk aznap az első betérük a Tiffán Pincébe, ittunk egy kis borpárlatot, majd elpusztítottunk egy üveg, fröccsben is kiváló olaszrizlinget. A pincét is megtekintettük (Wooffal nem első alkalommal láttuk, de azóta jelentős átalakítások történtek: immár itt is nyitottak trezort, kóstoláshoz pultot alakítottak ki).
 |
| A pince fala olyan, akár a csillagokkal hintett ég |
Felfrissülve, töltekezve vágtunk neki a néhány kilométeres, Villányig tartó útszakasznak, átmásztunk a dombon; a Polgár Pince volt a következő állomás. Tejfölös-mártogatóst kértünk a nedű mellé.
hosszan szippantható
Tapsi sokáig próbálkozott lefotózni egy fiókáit etető rozsdafarkút, ha tudni akarjátok, milyen sikerrel, nézzétek meg a blogját! A kacagógerléket áthelyezték, úgyhogy csak akkor hallottuk meg őket, amikor már éppen távoztunk.
Wooffal a Borzsongáskor nagy élményt nyújtó Gere Tamás & Zsolt pincéjébe vezettük a társaságot. Bár a fél kertet felásták a terasz átalakítása miatt, most is remekül éreztük magunkat. Elfogyott pár üveg rozé(fröccs), néhány tányér tepertőkrémes kenyér, hidegtál.
Itt kerültek elő a legutóbbi bibliaszámok, és kezdtünk idézeteket vadászni. Nem volt könnyű választani, mert vagy nem voltak annyira jók, mint korábban, vagy a mi ingerküszöbünk változott. Azért még így is akadtak gyöngyszemek, mint - szerintünk - az idei év címadó mottója.
szájban is jól tartja magát, savak élnek, teste korrekt
A Gál Pincében csak egy pohárkával ittunk - többen fenték a fogukat a sok száraz bor után az édes borkülönlegességekre. Én itt is maradtam a száraz vonulatnál. Koccintani minddel egyformán lehet.
 |
| Bormatek |
Czékmány Vera boltjában beszereztük a hűtőmágnes pincesorunk következő tagját, aztán megtudtuk, mikor is megy buszjárat Siklósra...
A Borozóban már vártak ránk Jancsiék, fenntartva az utolsó, készleten lévő csokikat, bonbonokat. Belém már nem sok fért, de azért a csapat nem vallott szégyent. A kedvünk, napunk ilyen szivárványos volt, mint Siklós utcája:
Az utolsó előtti buszjárattal indultunk haza, és csak később tudtam meg, milyen szerencsénk is volt: a nyitott pince napok miatt a villányi vonatokon fürtökben lógtak a hazafelé tartó emberek, míg mi alig ültünk néhányan a buszon.
kesernyés-gyümölcsös ízekkel köszön el a szánktól
Másnap semmi bajunk sem volt, de azért reggelire mindenki csilisbabot evett. Aztán a csapat egyik fele felült a vonatra, másik fele maradt még velünk egy estét - végre igazán kipróbáltuk a Jókai Bisztrót, az egyedileg összeállított menüsort. Gasztroőrülteknek különösen ajánlott!
Ők is nyelték a metaforákat:
