2013. május 31., péntek

Nyelem a metaforákat

Ismét eltelt egy év, és másfél hete, péntek estére összegyűlt a távolról indítós csapat. Mr. November csúnya szupercellaszerűséget hozott magával a mediterrán Pécs városába, az eső éppen akkor eredt el, amikor végszóra egyszerre értünk haza: én az állomásról a csapat egyik felével, a többiek az autópályáról.

A sötét fellegeket, fákat tépő szelet másnapra visszaverte a jókedv és kacagás. Reggel kitárgyaltuk, hogy többünk agyában azonos fiókban szerepel Szécsi Pál és Máté Péter, úgyhogy a Youtube-on megnéztünk pár  videót, és elborzadtunk. Az ilyen számok hallgatása azzal a veszéllyel jár, hogy egész napra a fülünkben marad a dallam, úgyhogy ennek tudatában kattintsatok.

A kiadós reggeli után nemsokára a Villányba tartó vonaton találtuk magunkat. Az úticéllal visszatértünk a gyökerekhez. Napközben többször is ráébredtünk, milyen múltra tekinthet vissza a hagyomány, és úgy kellett összeszednünk az eddigi szalagcímeket:


Nosztalgikus hangulatunk oka, hogy a jelenlegi összetételben valószínűleg jó darabig nem lesz módunk távolról indítani.

szép szín, vizuálisan is kedvet teremt a kortyhoz

Villánykövesden szálltunk le, és a pincesor felé vettük az irányt.



Valószínűleg mi voltunk aznap az első betérük a Tiffán Pincébe, ittunk egy kis borpárlatot, majd elpusztítottunk egy üveg, fröccsben is kiváló olaszrizlinget. A pincét is megtekintettük (Wooffal nem első alkalommal láttuk, de azóta jelentős átalakítások történtek: immár itt is nyitottak trezort, kóstoláshoz pultot alakítottak ki).




A pince fala olyan, akár a csillagokkal hintett ég
Felfrissülve, töltekezve vágtunk neki a néhány kilométeres, Villányig tartó útszakasznak, átmásztunk a dombon; a Polgár Pince volt a következő állomás. Tejfölös-mártogatóst kértünk a nedű mellé.

hosszan szippantható

Tapsi sokáig próbálkozott lefotózni egy fiókáit etető rozsdafarkút, ha tudni akarjátok, milyen sikerrel, nézzétek meg a blogját! A kacagógerléket áthelyezték, úgyhogy csak akkor hallottuk meg őket, amikor már éppen távoztunk.


Wooffal a Borzsongáskor nagy élményt nyújtó Gere Tamás & Zsolt pincéjébe vezettük a társaságot. Bár a fél kertet felásták a terasz átalakítása miatt, most is remekül éreztük magunkat. Elfogyott pár üveg rozé(fröccs), néhány tányér tepertőkrémes kenyér, hidegtál.


Itt kerültek elő a legutóbbi bibliaszámok, és kezdtünk idézeteket vadászni. Nem volt könnyű választani, mert vagy nem voltak annyira jók, mint korábban, vagy a mi ingerküszöbünk változott. Azért még így is akadtak gyöngyszemek, mint - szerintünk - az idei év címadó mottója.

szájban is jól tartja magát, savak élnek, teste korrekt

A Gál Pincében csak egy pohárkával ittunk - többen fenték a fogukat a sok száraz bor után az édes borkülönlegességekre. Én itt is maradtam a száraz vonulatnál. Koccintani minddel egyformán lehet.

Bormatek

Czékmány Vera boltjában beszereztük a hűtőmágnes pincesorunk következő tagját, aztán megtudtuk, mikor is megy buszjárat Siklósra...


A Borozóban már vártak ránk Jancsiék, fenntartva az utolsó, készleten lévő csokikat, bonbonokat. Belém már nem sok fért, de azért a csapat nem vallott szégyent. A kedvünk, napunk ilyen szivárványos volt, mint Siklós utcája:


Az utolsó előtti buszjárattal indultunk haza, és csak később tudtam meg, milyen szerencsénk is volt: a nyitott pince napok miatt a villányi vonatokon fürtökben lógtak a hazafelé tartó emberek, míg mi alig ültünk néhányan a buszon.

kesernyés-gyümölcsös ízekkel köszön el a szánktól

Másnap semmi bajunk sem volt, de azért reggelire mindenki csilisbabot evett. Aztán a csapat egyik fele felült a vonatra, másik fele maradt még velünk egy estét - végre igazán kipróbáltuk a Jókai Bisztrót, az egyedileg összeállított menüsort. Gasztroőrülteknek különösen ajánlott!

Ők is nyelték a metaforákat:

2013. május 27., hétfő

Dedikálás a könyvhéten

2013. június 8-án, 15.00-tól dedikálok a könyvheti program szerint Budapesten, a Vörösmarty téren, az Ad Astra Kiadó (108.) standjánál! Már előbb is ott leszek, délelőtt 11-től ugyanis a grafikusok dedikálnak: Gyermán Petra, Sánta Kira, Havancsák Gyula és Wass Richárd

Másnap, 9-én pedig végre én is bóklászom, de azért megtalálhattok.

A teljes programot itt olvashatjátok (dedikálások menüpont).

A kiadó honlapján pedig az Ingókövek szerkesztője, kedves barátném, Csilla válaszolt Amadea kérdéseire a szerkesztéssel kapcsolatban. Köszönöm, jó érzés volt olvasni!


2013. május 21., kedd

Interjú és játék

Az Ad Astra Kiadó honlapján interjút olvashattok velem. Hollósy Amadea a regényről, városokról, történelemről, írásról kérdezett.

A kiadó FB oldalán még tart a játék, pólót és könyvet - az Ingóköveket - lehet nyerni!


Aki pedig beleolvasna a regénybe, itt talál egy részletet.

2013. május 13., hétfő

A tökéletes túra (Uránvárosi buszvégállomás - Éger-völgy - Orfű - Tettye - Kertváros kb. 25 km)

Május elsején rászabadult a Mecsekre a fél város. Már Éger-völgyben akkora gyülekező volt, hogy embernél már csak szúnyogból akadt több az erdőben. Még jó, hogy néhány nappal korábban beszereztem egy szúnyogriasztó spray-t, különben visszafordultunk volna. Ha megálltunk, csak döngtek körülöttünk, néha ránk szálltak, de nem csíptek meg. Hiába másztunk fel a patakvölgyből a gerincre, ott sem javult a helyzet; ha nem fújjuk be magunkat, csontig lerágtak volna.

Meghasadt évek

Ez még mozog

Orfű feltűnt a láthatáron. A képet kinagyítva észrevehető a kilátó. Végül csak elmentünk az első tóig, hogy igyunk egy sört.

Srácok, készüljetek...

...az apokalipszisre.

Az előző túrához képest másfél hét telt el, és a medvehagyma mezők virágba borultak


Ez viszont nem medvehagyma

Nyitvatartás - SÖTÉTEDÉSIG



Orfűről felkerekedtünk, egy darabig a bringautat követve haladtunk az erdőben, majd a Dömörkapu irányába fordultunk. A legnépszerűbb mecseki túraútvonalakon egy gombostűt sem lehetett leejteni, a Tettyén is tömegesen piknikeztek az emberek.

Beültünk a Tükébe a mindig frenetikus grillezett kajára, fröccsre, mielőtt neki veselkedtünk volna az utolsó kilométereknek hazáig.




Tüke-terasz

2013. május 12., vasárnap

Pécsvárad - Zengő - Hosszúhetény - Pécsvárad - kb. 15 km

Április második felében tettünk egy szép túrát a Zengőre. Pécsváradról indultunk, felmásztunk a hegyre, majd leereszkedve Hosszúheténybe gyalogoltunk, onnan pedig átvágtunk a mezőkön vissza, Pécsváradra.

Galambok ülnek az egyik pécsváradi templom tetején, reggel


Nyulat sem láttunk még az erdő közepén. 

Esőház a Zengőre menet. A túraútvonalon - hétköznap lévén - csak egyetlen párral találkoztunk
A Zengőre menet folyamatosan emelkedik az út, a végén erős, tüdőpukkasztó kaptatóval. Viszont ilyeneket láthatunk közben, mint egy...

...valódi Cthulhufa! Ott heverve olyan volt, mint egy nem sokkal korábban megdöglött szörny, ami egy varázslat hatására váratlanul életre kelhet. Jobb nem időzni a közelében.

Az utolsó csepp harmat

Ez egy másik kidőlt fa volt

Festményre kívánkozó kontrasztok

On the endless medvehagyma fields


Boldog bocik egy bazi nagy kertben. Ha akarnak, még focizhatnak is (jobb felső sarok)


2013. május 10., péntek

Én már láttam...

...az Ingókövek végleges borítóját!

Most, hogy már egy hónap sincs vissza, kezd egyre hihetetlenebbé válni számomra a regény megjelenése, miközben egyre inkább tudatosul is.

Két ajánlás lesz a borítón, amelyeket az Ad Astra FB oldalán már lehetett olvasni, de ide is felteszem őket, ezúton is megköszönve Fonyódi Tibornak és Bán Jánosnak! 





2013. május 4., szombat

Megjelenés a Galaktikában - Ragadozók és emberek

És miközben a regény leleplezésének örülök, a Galaktika 278. számában megjelent egy novellám.

A Ragadozók és embereket évekkel ezelőtt írtam egy nagyobb történet részeként valami pályázatra. A történet egészben nem működött, végül azt a részét leválasztottam és csiszoltam tovább, amiből a most megjelent novella lett.

A helyszín egy bizarr koncentrációs tábor - történelmen és időn kívül. Annak idején volt, aki azt mondta nekem, megírtam életem legjobb novelláját. Nem tudom, ezt azért nem hiszem, ugyanakkor ma sem írnám meg másként.

2013. május 2., csütörtök

Meglepetés - előrendelhető az Ingókövek!

Egy hosszú nap után hazaérkezve várt kb. tizenöt e-mail, és a hír: az Ad Astra Kiadó honlapján és FB oldalán felfedték az Ingókövek borítóját és megjelenési dátumát:



A megjelenés dátuma tehát 2013. június 6. Ott leszek a Könyvhéten, két napot biztosan!

A regény kedvezménnyel előrendelhető!

A borítófestmény Havancsák Gyula munkája, érdemes átböngészni a honlapját.


2013. május 1., szerda

Újabb festés tanulmányok



Az öreg tritonkirály, akvarellel. Régi festmények után szabadon

Modell után, szintén rajzórán

Rajzórai feladat, ezúttal ismét festmény alapján (akril)

Igen, az egy szép nagy mandarin volt, és egy szokatlanul kis méretű citrom. Különösen élveztem a sálak kidolgozását. Rajzórai feladat, akvarell