2014. január 31., péntek

Megjelenés a Galaktikában - A hideg helye

Volt egyszer régen egy novellám, aminek az alapötlete nagyjából nyolc éve kezdett formálódni, el is készült egy változata, átesett némi átíráson, és nem lett jobb. Aztán fogtam ezt az ötletet, és elölről kezdtem az egészet, mert nem igaz, hogy nem tudok vele mit kezdeni! Így írtam meg A hideg helyét, amelyben egy nő keresi a házassága és élete értelmét.

Majdnem azt írtam, hogy ez volt az egyetlen alkalom, hogy egy ötletet kétszer írtam meg, aztán rájöttem, az első két regénykéziratommal is ugyanez történt. (Nem az Ingókövekről van szó). A hideg helyének szerintem jót tett, és még csak nem is a Galaktika lett volna az egyetlen, ahol megjelenhetett volna, csak azon a másik helyen olyan pofátlan szerződést kínáltak, hogy elolvasva konkrétan felröhögtem. (Így is szomorú, hogy sok szerző fejest ugrott egy olyan kötelezettségbe, ami a magyar kiadási viszonyok között, amatőr írók számára gyakorlatilag betarthatatlan. Ha nagy ritkán van szerződés, az komoly dolog, 

O L V A S S Á T O K  E L!).

Úgyhogy A hideg helye maradt talonban, vinyón porosodva. Sokszor gondoltam rá, hogy a fene egye meg, kiteszem a netre, úgysem kell már ez senkinek, ott meg az olvassa, aki megtalálja. Amúgy is, vannak honlapok, ahol többen látják, mint egy némely nyomtatott kiadványt... Mint mondjuk a Tiszteletkör esetén.

Mondanám, hogy érdemes volt várni, de ez valahol a kiadási helyzetnek, a fantasztikus irodalmi periodikák hiányának és az én személyes, több évig tartó kirekesztettségemnek is köszönhető. Most, hogy nagyon-nagyon hosszú idő után nyomtatásban megjelenik, egy kicsit fura érzés. Nagyon eltávolodtam ettől az írásomtól, jobban, mint bármelyiktől, és erre akkor jöttem rá igazán, amikor most, a váratlan megjelenés előtt elolvastam, és ki is javítottam benne valamit.

A hideg helye sok szempontból kilóg a sorból. Újraolvasáskor úgy éreztem, mintha nem is én írtam volna. A párbeszédeket a narrációba ágyaztam, a jelenetek jelzésszerűek, szinte vázlatosak, leírás alig-alig akad, a történetek szorosan egymásra épülnek, mint egy lépcsősor. Nincs még egy ilyen írásom, amiben ennyire hangsúlyos lenne a női szemszög. A szeretet egyenleteiben is az volt ugyan, de itt szerintem nagyobb a tét: egy kismama küzd a kívülről és belülről fakadó hideg ellen.

Manapság már meg sem fordul a fejemben, hogy ilyen jellegű, emberi történeteket írjak, olyan problémákról, amelyek aktuálisan foglalkoztatnak. Pedig talán kellene, és egyre inkább úgy érzem, a regényírás sem lehet kifogás.

2014. január 30., csütörtök

Villány - télen


Az Elvirán azt írták, a vonat a rossz időjárási viszonyok esetén sem marad az állomáson, úgyhogy teszteltük. Csak úgy suhant!

Áta. Kb. féltáv Villányba menet. A szokásosnál is kisebb volt az élet.

Ilyenkor látszanak igazán a "láncok"

Vigyázat, csúszik!

 

Gere Borbár


Az igazán méretes (de szó szerint) jégcsapokat letördelte egy gyerek, mire lefotózhattam volna

Sokáig kísérleteztem, hogy megörökítsek egy vízcseppet, hogy kettőt is sikerült, azt csak itthon vettem észre

És a jellegzetes pincesor...

Jellegzetes vonat, hazafelé

Valaki az ablakon tapicskolt!

2014. január 27., hétfő

Díjszezonális cikk az SFmagon

Ezer éve nem írtam cikket, úgyhogy csodaszámba megy, hogy az SFmagon e héten egymás után három is megjelenik. Ráadásul aktuális, és valószínűleg jövő ilyenkor is az lesz, hacsak be nem üt a zombiapokalipszis. A téma: van-e értelme az irodalmi díjaknak? Meg úgy egyáltalán, legjobbat hirdetni alkotók között. A cikksorozat alapját Ursula K. Le Guin nem túl régi blogbejegyzései ihlették, azóta gondolkodtam a cikkek megírásán, mióta ezeket olvastam.

A téma persze szétfeszítette a kereteket, nem akartam egyben, monstre közreadni, ezért elharmadoltam. Aki hiányolja az madjar SF életre tett közvetlen utalásokat, csalódni fog. Következő két rész kedden és szerdán.


2014. január 23., csütörtök

Megoldások elvben

Ha valaki tudván felült egy szakadék felé robogó szerelvényre, aligha könyörgöd le róla.
A vonatot kell valahogy eltéríteni.

Öncélúan, e bejegyzéshez a netről kukázott kép

2014. január 19., vasárnap

Orfű a januári tavasz idején

Egyik hétvégén kimentünk körbesétálni az orfűi tavat. Az érdekes felhőzet és fények szépen tükröződtek a sima vízfelületen. Amint lentebb sétáltunk a partra, megjelent egy hattyúcsalád...








Annyira szép volt az idő, a nyári emlékek szinte érződnek, annál nehezebb belegondolni, hogy a tél tulajdonképpen még hátravan.

2014. január 6., hétfő

Mások az Ingókövekről - avagy a visszajelzések gyűjteménye

Az Ingókövek megjelenése óta pontosan hét hónap telt el. A könyvről olyan sok visszajelzést kaptam, aligha fogom tudni mindet belinkelni ide, de azért megpróbálom. Aki kimaradt, attól bocsánatot kérek (bár tulajdonképpen erre való a kommentmező most és mindörökké). Ehelyt egyúttal megköszönöm az olvasást és azt is, hogy ilyen sokan nem tartottátok magatokban a gondolataitokat. Jól esett, ugyanakkor egyfajta terhet is ró rám a következő regénnyel. Csak egyet garantálhatok: most is azt írom, amihez kedvem van.

A visszajelzések a legváltozatosabb helyekről érkeztek, könyves bloggerek, zsánerirodalmi honlapok és a Könyvesblog, ahol a borítók versenyébe is beválogatták, köszönet Havancsák Gyulának. Az ekultura.hu-n 2013. legmaradandóbb könyvélményei közé került. Mit mondhatnék? Álmaimat is felülmúlta ez a fogadtatás, hogy a regény megtalálta közönségét. És most a linkek (nem időrendben, hanem ahogy visszakeresve megtaláltam őket - a listát majd néha frissítem, ha találok újabb recenziókat).

Ekultura.hu - ajánló

Ekultura.hu, Ad Astra - interjúk

Ekultura.hu - az év könyvélményei gyűjtés

Beszélgetés a Könyvhéten

Profundus Librum

Könyvvizsgálók

Könyvesblog (ami az Index főoldalon is kint volt)

A Könyvesblog kereste a legszebb borítót

Moly.hu

Amadea Könyvszibilla

Könyves Kalandozások

Olvasóterem

Geekz Blog

Próza Nostra

Librarium - ajánló és egy hely az éves kedvencek listáján

Ajánló a Cultura.hu-n

Nyájas Olvasó
SFmag 

SFmag, Kevés szóval - Kelenik Éva mélyre ásó, rendkívüli elemzése (vigyázat, spoilerek!)

Faythe

Megemlítődöm a Galaktika.hu-n, a Hármas Könyvelésben, a Népszabadság Online-on és az SFmag karácsonyi ajánlójában

English

Én itt írtam a könyvheti dedikálásról

Beleolvasás



2014. január 4., szombat

Szavazzatok a legszebb borítóra

Nem rajongok az effajta szavazásokért, mert biztos vagyok benne, hogy még egy rakás könyvet be lehetett volna tenni a legszebbek közé, és én is csak nehezen tudnék választani a felkínált húsz lehetőség közül, viszont azt mégis csak jó látni, hogy ott van közte az Ingókövek is. A borító a zseniális Havancsák Gyula munkája, szavazzatok rá!