2014. március 31., hétfő

Szabadságon

Bár valaki meglovasította a pumpámat a tárolóból, ez sem akadályozott meg benne, hogy kicsit magához térítsem a vasparipám, és megkerüljem a Málomi-tavat. Olyan jó végre kibújni a téli csigaházból, mozogni, virágillatot szívni, bodobácsokat kerülgetni. Az egyik padnál megálltam a tóparton, és ücsörögtem egy kicsit, békakoncertet hallgattam. A teknősök a szokásos fájukon sütkéreztek, kinyújtották a lábukat, hogy mindenütt érje őket a meleg napfény, páncéljuk már fehérre száradt. Folyton azt hiszem, hogy vasárnap van, pedig mindenki termeli a hétfői GDP-t.

2014. március 30., vasárnap

Üdv a befőttes üvegből (ez a cím nem fedi a bejegyzés tartalmát)

Tizenpár óra úton - busszal, kocsival, ennek jelentős részét éjjel, 70 %-ban álmatlanul: ha nem integetne az agyam zombolyalandből egy befőttes üvegben úszkálva, írhatnék vagy festhetnék valami nagyon szürreálisat, vagy részletesen élménybeszámolhatnék a karlsruhéi utamról.

A templomok egyike Karlsruhéban. A város nem tartozik a "nagy múltú" német városok közé, jövőre lesz csupán 300 éves

Árnyékok Rastattban

Rastatt sétálóutcája


Nagy átépítések és felújítások zajlanak Karlsruhéban

Az is érdekes, milyen hatással van rám, hogy négy napon át folyamatosan német karattyolást hallgattam, esténként német hablatyszöveg csengett-bongott a fülemben. Meg kell állapítanom, a németek szívélyes vendéglátók, figyelmesek, közvetlenek, az emberek mosolygósak és segítőkészek.





Nyíltak a gyönyörű tulipánfák

Hintabirka!

Merre menjünk?

A város tele volt szurkolókkal, akik az esti meccsre melegítettek - már délelőtt tolták a söröket. A kék-fehér Karlsruhe játszott valami piros-fehér színű másik csapattal. Benéztünk egy futballboltba, még szurkolói gyerekjátékok, nyakkendők, nadrágtartók is kaphatók...
A sok élmény, utazás, új környezet miatt reggelente először azt sem tudtam először, hol ébredek. De megérte! Láttam égből potyogó kommandósokat (erről nem is számolhatnék be részletesen), a rastatti Mercedes gyárat (ezeken a helyeken jobbára nem lehetett fotózni, de így is több mint hatszáz képet lőttem), jártunk a Szövetségi Főügyészség erődítményszerű épületében, városnéztünk Karlsruhéban, Rastattban, majd szombaton egy magyar jogász futballválogatott legyőzte a tornán induló összes német csapatot...






Karsruhéban találták fel a kerékpárt. Ennek megfelelően tele van vele a város, szinte mindenki azzal közlekedik; a házfalakra fémkallantyúkat erősítettek, ahol pedig nincs, ott egyszerűen leállítják az emberek a kétkerekűt. Kevésbé voltunk ehhez hozzászokva, úgyhogy legalább annyira figyelni kellett, mint a másik irányba közlekedő angoloknál



Rizling és Paulaner

Valahol a német autópályán

Szerintem egy héten át fogom pótolni az alváshiányt.

2014. március 25., kedd

Porva-hurok (Bakony), 24 km

Ez a túra most már tényleg igazi szezonnyitó volt, nem csak séta az erdőben, sőt, a végén, amikor rövidítési lehetőség kínálkozott, hősiesen a hosszabbat választottam.






Az útvonal Porvától Porváig: a zsákfalu és Csesznek között fél-fél úton (tehát az erdő közepén) álló vasútállomást érintően a Cuha-patak völgyében vezetett utunk. Elgondolkodtunk, ki száll le itt a turistákon kívül, mert akik a falvakba igyekeznének, Porvára vagy Csesznekre, azok húzhatnák a bőröndöt még vagy három-négy kilométeren át az erdőben.

Éppen akkor érkezett egy Bzmot

A vasútállomással szemben egy turistaház is üzemel

Cuha-kanyar

Péntek délelőtt nem tobzódtak a turisták az egyébként népszerű útvonalon
Az enyhén megáradt patakon többször át kellett kelni, próbára tette a bátorságot és az egyensúlyérzéket. Néha gondolkodtam, inkább leveszem a cipőm, zoknim, és átrohanok a jéghideg vízben. 







Vinye előtt piknikeztünk egy padon, aztán elgyalogoltunk Fenyőfőig, magunkhoz vettünk némi frissítőt, aztán tettünk egy plusz kilométeres kitérőt a térképen "Iszonyatos nagy fa" néven jelzett, villámsújtotta fához. A közvetlen közelében volt még egy hasonló rémség, és megállapítottuk, hogy a hangsúly nem a "nagyon", hanem az "iszonyatoson" van.




Mondanám, hogy innen már elvitt a lendület, pedig legalább kilenc kilométert kellett még megtenni Porváig, és néhol azért biztatnom kellett magamat. Összességében nagyon jól esett, az utolsó két kilométeren is maradt erőm, és megállapítottam, hogy másnap is fel tudtam volna kelni, és legalább ekkora távot megtenni. Ráadásul a zsákom sem volt üres, mindjárt a túra elején találtam egy érdekesnek tűnő követ, amit nem akartam ott hagyni - most áztatom le róla a sarat -, aztán szép lassan, ahogy melegedett az idő, lekerült a polárpulcsim, ami mindig sokkal nehezebb a zsákban, mintha viselném.

Ez egy harmadik iszonyatos fa







Erdőbe menjetek, gyalogoljatok, lélegezzetek mélyeket! Lehet, hogy még indiánt is láttok!

2014. március 23., vasárnap

Villám írótábor Nemesvámoson

A villám leginkább a tábor rövidségére vonatkozik, inkább volt ez hétvégi írótalálkozó, mint tábor - ezúttal feladatok nélkül, kötetlenebbül. A helyszín ideálisnak bizonyult, tettünk egy remek sétát Balácára - a római villagazdaság áprilisban nyit, ezért csak körbejártuk -, kecskéket etettünk, készült csapatfotó a halomsíroknál, majd visszatértünk a laptopok fölé.






Ittunk néhány üdvözlőfolyadékot a pálinkaszobában, és vacsorára degeszre ettük magunkat a zseniális birkapörköltből, lencsegulyásból, pesztós házi süteményből és az édes ráadásból... A házi kolbász és sonka evését sem lehetett abbahagyni, újra és újra meg kellett bizonyosodni róla, hogy milyen jó.


Tulajdonképpen jót haladtam a kéziratommal - feladat csak ennyi volt: mindenki dolgozzon az aktuális munkáján. A kevésbé kreatív periódusban lévő társakat persze folyton cikiztük, a hatása meg is lett: ma reggel hétkor, kómásan, a szobából kilépve meglepetten láttam, hogy már ketten is a laptopjuk előtt görnyedtek, és ezt a tevékenységüket még akkor is folytatták, amikor mi hazaindultunk.