2014. április 28., hétfő

Mátrafüred - Lajosháza - Mátraháza - Mátrafüred - kb. 17 km

Nagyszerű és különös volt annyi év (van ez bőven több mint egy évtized...) után visszatérni a Mátrába, annak is a legkedveltebb üdülőhelyeire, Mátrafüredre, Mátraházára és a Kékesre. Mintha semmi sem változott volna, csak most már jobb autókkal érkeznek a turisták. A bazárok ugyanolyan bénák, a büfék akár a Balatonnál, a könnyebb túraszakaszokon emberhordák, a nehezeken csak a bátrabbak és az őrült, semmiből feltűnő túrakerékpárosok. A húsvéti túradokumentáció első felvonása következik. 

A Fekete Rigó Panzióban aludtunk, ilyen jelek irányítanak a helyszínre. A panzió étterme nagyon kedvelt, elég nagy volt a forgalom (meg amúgy is, Mátrafüredről van szó).


Túl vagyunk az első kaptatón

Az ott a Kékes (ahol a torony áll)




Ott hagyták a homokozógépeket

Fraktál




Lajosházán megálltunk egy szendvicsre, majd a régi erdei vasút töltésén haladtunk. A talpfák még látszanak, de a sínek és az eredeti híd már nincs meg. Én itt inkább a köveken keltem át.

Látszik a töltés

Csobogó


Megvártam, hogy kisüssön a nap, és felszikrázzanak az esőcseppek

Keményebb, hosszú és meredek emelkedő után Mátraházára a legjobbkor érkeztünk - fedett büféterasz, sör, Mátra-burger, közelgő vihar. Hamar le is csapott az eső.


2014. április 25., péntek

Bábel fiai

Azt hiszem, az a veszély mégsem fenyeget, hogy nagyon súlyos énblogolásba fulladjon ez a napló, úgyhogy ennyit a számozásról meg a kettőskeresztről, utóbbit most nem is tudom elővarázsolni a billentyűzetről. 

Viszont ami lényeg, írtam egy ismertetőt Moskát Anita regényéről, a Bábel fiairól az SFmagra. Olvassátok el Anita regényét!


2014. április 17., csütörtök

3#

Kosarazás után betolni egy jó nagy adag főzeléket tükörtojással nyamnyamnyamnyam.

2014. április 16., szerda

2#

Tommy Emmanuel koncert a Kodályban.
A gitár belsejében elhelyezett mikrofonok miatt minden nesz hallatszik, így lesz az akusztikus gitárból egyszerre konga, didzseridu, sámándob, meg amit csak ez az ausztrál zseni akar. Annyira tetszett neki a Kodály Központ koncertterme, hogy hosszabban játszott a pécsi közönségnek, kétszer 60 perc örömzene, sok humorral, egy szünettel, magyar meglepetésvendéggel.


2014. április 15., kedd

100 nap boldogság - 1#

Szinte tuti, hogy nem fog sikerülni, már csak azért sem, mert hajlamos vagyok az ilyesmiket simán elfelejteni, például már holnap. Viszont akár fel is éleszthetné kicsit a blogom, ha a magam módján részt vennék ebben a jópofa netes kezdeményezésben: minden nap dokumentálni az aznapi boldogságosságot. Na nem fotókkal, mint azt a kezdeményezés kívánja, mert nincs okostelefonom, sem folytonos netelérésem, és nem vagyok FB, twitter és más hasonlók felhasználója sem, szóval tuti nem tudnék előkapni egy gépet zsebből, hogy megörökítsem a boldog pillanatot. Marad a blog, meg napi egy mondat (legalább), hogy aznap mi okozott örömöt (ha sikerült tartani a fonalat, akkor biztos lesz, amit utóbb töltök majd fel). Ez talán jobb is; mások képeit nem látom, de a legtöbben valószínűleg kaját, út menti virágokat fotóznak úgyis.

Mert hogy itt igazából nem is boldogságról van szó, hanem arról, hogy talán lehet a mindennapokban olyan egyszerű dolgot találni, ami örömöt és hosszú távon megelégedettséget (boldogságot?) okoz.

Először arra gondoltam, ma nem is találnék ilyet, hiszen mi volt ma? Korán bementem melózni, és melóztam. És hazajöttem. Aztán eszembe jutott, hogy ma milyen rossz időt jósoltak, erre egész nap sütött a nap. Sikerült befuvarozni a melóhelyre egy bazi nagy növényt, aminek találtam helyet az irodámban. Aztán ízlett a reggeli kávé. Délután átvittem a bringaszervízbe a vasparipám, mert a hátsó kerék menthetetlenül leereszt - azt hittem, ott kell hagynom, erre rögtön megoldották a problémát. Klassz érzés volt hazatekerni, pedig már készítettem az MP3 lejátszót, hogy ma is sétálok.

Éééés most van időm regényt is írni...


2014. április 9., szerda

Élőben ez is jobb

Még nem adtam címet ennek a képnek sem, de mindegy, ez is Trogir, olaj, farostlemez, 45x60 cm. Még valamikor év elején festettem, csak most fotóztam le.



2014. április 6., vasárnap

Nem retró, hanem eredeti választási szórólapok 1990-ből

Mire jó egy tavaszi nagytakarítás, selejtezés! 1990-ből származó választási szórólapokat (és egyebeket) találtam a régi cuccaim között. Ez lassan - vagy már tényleg - történelem.



Az MDF különösen lényegre tört a mellékelt Belépési nyilatkozattal

A fénymásolás csodája - a szórólapot összehajtva könyvszerűen lehet lapozni

SZDSZ dizájn - ezt már nehezebb lehetett összeállítani


Ez a fontos

Akkoriban még biztos vették a fáradságot a választópolgárok, és elolvasták


A jelszavak semmit sem változnak - egy független jelölt

Az előző hátlapja

És ez sem számítógépen, hanem írógépen készült, az tuti

Felhívom a figyelmet a csodálatos betűtípusokra :D - és a dátumra a piros négyzetbe foglalt 8-as alatt

Részlet a lapból
És egy kakukktojás, bár ez sem mai darab, első választóként kaptam ezt a levelet. A mostani első választók helyében eltenném, amit nekik postáznak:


2014. április 3., csütörtök

Szürreál Split Feeling

Fogtam egy őszi fotómat, amit Splitben lőttem, és az alapján festettem egy álombéli várost. Még télen készült, néhány rajzóra leforgása alatt.



Olaj, farostlemezen, kb. 50x70 cm. Persze élőben teljesen más.