2015. szeptember 13., vasárnap

Legyen már vége ennek a hétnek

Minél hosszabb egy táv, annál biztosabb, hogy lesznek olyan szakaszok, holtpontok, amikor minden nagyon rossz, minden nagyon fáj, és egyrészt megbánod, hogy beneveztél, másrészt megfogadod, hogy soha többet nem teszed.

Ez azonban semmi ahhoz képest, amikor három nappal a verseny előtt teljesen buta módon, egyetlen rossz mozdulattal megsérülsz, és amitől még a gyaloglás sem megy, nem hogy a futás. Rajtszám, programfüzet a kukában, feliratos technikai póló a szekrény mélyén. Majd valahogy magamhoz térek, mert ez az egész csak a pontocska az elmúlt hét i betűjének tetején.

Nincsenek megjegyzések: