2015. május 17., vasárnap

Három újabb kép

Ezt egyszerűen jól esett megfesteni (akril, vászon)

Tudatosan vissza akartam térni a régi témáimhoz: üres, idegen táj élénk színekkel. Mivel élveztem, fogok még néhány hasonlót festeni mostanság (akril, vászon)

Felkérésre készült a Tüke Borház részére. :) Nagyobb méretű, a terv az volt, hogy aki valahányszor ránéz, találjon rajta új részletet, és úgy érezze, egy ablakon át tekint a tájra (diófapác, tus, akvarell, papíron)

Camino - festményeken

Caminós festmények - válogatás a Művész Presszó (Pécs) és a Bormalac Bisztró (Budapest) kiállításának anyagából.

















A blog újjáélesztése?

Fel kéne éleszteni szegény blogot a halotti állapotából, amibe január óta került. Jó ez a fészbúk, de azért nem vezetnék ott naplót, ez sokkal jobb felület.

Az elmúlt hónapok összefoglalása következik.

Nem írtam meg a tavalyi summázatot, amit az egész évről szoktam. Ez is túlzás, mert eddig asszem két ilyen bejegyzés olvasható a blogon, és igazából érdektelen - nekem fontos, mert ilyenkor mindig átértékelem az évet, hogy valójában mennyi minden történt. És hát ez kétségtelen, főleg, hogy elmentünk a harmadik caminónkra. És most a homlokomra is üthetek, mert még csak el se kezdtem begépelni a camino két füzetet megtöltő naplóját... Na az még egy szép munka lesz.

Szóval január óta mikről nem írtam a blogba.

Pedig teljesült néhány régi vágyam, az egyik az volt, hogy végre, szép hótakaróval készíthessek fotókat Pécsen.

Januárban elkezdtem futni és tornázni, egészségvédelmi és erőnléti okokból. Mondhatom, nagyon jót tett, egyre hosszabb távokra merészkedem, ami a térdemnek annyira nem tetszik. Úgyhogy igyekszem elmélyülni a futás, melegítés, ínszalag témában, mert bármilyen furcsa is számomra, megfogalmazódott bennem egy félmaraton gondolata... Márciusban váltóban indultunk a Pécs-Harkány futóversenyen, jövőre jó lenne egyben lefutni. Az időjárás rendkívül kegyesen viselkedett, hátha jövőre is napsütésben futunk hóvihar helyett.

Érdekes, hogy tavaly nyáron már soknak találtam, ha két kört futottam a tó körül (egy kör 5 km), most áprilisban ment a harmadik is. Régen, amikor kajakoztam, és nagyon sokat edzettünk, gyűlöltem a hosszútáv futásokat, és nem is ment valami jól. Azt hiszem, untam. Most kikapcsol, és ha csak egy kört futok a tó körül, kevésnek találom. E helyt ajánlom figyelmetekbe Tornai Szabolcs Extázis című könyvét.

A Pécs-Harkány után beneveztünk az április végi Palkonyai Dűlőfutásra, de a szervezés katasztrofálisnak bizonyult, további kedélyborzolás itt olvasható.

És még mindig sport: május elején részt vettem életem első teljesítménytúráján, az Almamellék 25-ön. Nagyon kellemes, nagyszerű gyaloglás volt, remek időben. Egy másfél km-es hurkot véletlenül levágtunk, így 23 km lett a "végösszeg", viszont így is odaadták a kitűzőt és az oklevelet. A naptárunk tele van teljesítménytúrák lehetséges időpontjaival, csak az a baj, hogy az időjárás nem nagyon engedi a gyaloglást, ha ugyanis hétközben esik, az hétvégére a napsütés ellenére is dagonyát ígér a Mecsekben.

Ennyit a sportmániáról.

Beszereztem némi alapanyagot és eszközt a házilag gyártható ékszerekhez. Meglehetősen lefoglalja a kreatív energiáimat, ugyanakkor azt sem mondhatom, hogy nem festettem az utóbbi fél évben igen sokat. Továbbra is készülnek képek a szerdai rajzórákon, és mivel egész februárban látható volt a kiállításom a Művész Presszóban (Pécs), meg kellett tölteni a falakat képekkel.

Húsvétkor végre teljesült a régi vágyam, hungarocell tojásokat pingáltam viszonylag nagy mennyiségben, és pont annyit és pont annyi ideig, ameddig jól esett.

Mi az, amivel nem haladtam?

A regénnyel. A szakmai tanulmányokkal. Novellaírással. A Camino-blog létrehozásával sem tartok sehol. És nagyon elhanyagoltam ezt a felületet is.

Elégedetlen vagyok. 

A barátságokat ápolni kell, miközben annyira egyszerű belesüppedni a hétköznapok mocsarába. Lezártam bizonyos csatornákat, amelyeken részese voltam a hazai fantasztikus irodalmi élet kommunikációjának. Kétségtelenül sok energiát, agysejtet elvett, nem véletlenül fordítottam hátat neki, és már biztosan nem térnék vissza fórumokra, sőt, ezer éve nem látogattam a honlapokat sem. De azért vannak sokan, akik hiányoznak.

Viszont a rendszeressé vált futás az életemben megtanított arra, hogy csak akarni kell. Rászánni az időt, tespedés helyett. Ideje változtatni a dolgokon. Írni fogok.