2015. június 14., vasárnap

Egy bortartó átlényegülése

Azt se gondoltam volna, hogy egyszer Barbie ágyat fogok festeni "lidlis" bortartóból, de ez a pillanat is eljött. Na jó, a pillanatnál több, mert főleg az eleje bizonyult küzdelmesnek, amikor még csak lekentem a fát a csajos alapszínnel. Aztán jött az agyalás, melyik részre mit fessek, és a végére már annyira belejöttem, hogy vettem azt a bizonyos, előző bejegyzésben emlegetett, sötétben világító festéket. 

Asszem, gyerekként megőrültem volna egy ilyenért. :D (Sikert aratott a megajándékozottnál, és természetesen rögtön elaludtak benne a Barbie-k.)








2015. június 8., hétfő

Sokadik gyerekkorom

Ma vettem éjjel világító festéket a zsebmetsző kreatívboltban, mert momentán egy Barbie-ágyat gyártok lidlis bortartóból. Kicsit izgalmasnak tűnt, mert az akrilfesték és a fafelület beszittyózta a világítós festéket, és egyrészt "vakon" festettem, másrészt nem voltam benne biztos, hogy működni fog-e. Úgyhogy az előbb megnéztem a mosdóban, és...

ÚRISTEN, DE JÓ, ÚRISTEN!!! Miért nem volt ilyen, amikor gyerek voltam, MIÉRT?

A tégely nagyja megmaradt, és most azon kattog az agyam, mire használjam még? ÚRISTENÚRISTENÚRISTEN


Asszem, az ecseteim egy része is világítani fog mostantól, mert teljesen kimosni nem sikerült.

2015. június 3., szerda

Nem Muzsikál a Múzsa

Néha a legváratlanabb pillanatokban kapom meg a kérdést: és a következő regény?

És akkor bevallom (újra és újra), hogy a kifogásaim elfogytak, valójában merő lustaság miatt még nem jutottam a végére. De már csak a finálé hiányzik - immár egy éve. A határidők szabása nem sokat segít, tavaly ott volt a Camino kezdete, aztán az év vége, és a számláló ugyan felkúszott 700 K fölé, de a befejezés még mindig nem forrta ki magát. Ráadásul annyira szerteágazóvá vált a történet, olyan sok szálat és ötletet kellene elvarrnom-összekötnöm, hogy nem üthetem le az egészet csak úgy.

Ugyanez az oka annak, hogy elölről, többször el kell olvasnom a kéziratot, mivel nem emlékszem mindenre. Olykor nézek is bután, hogy jé, ezt én írtam?

Viszont olyat már nem teszek, hogy amikor visszaolvasáskor eszembe jut valami fontos jelenet, rögtön beleírom (nehogy elfelejtsem), mert eddig mindig, miután átdolgoztam a környező szövegrészt, néhány bekezdéssel később szembejött a friss ötletnek hitt változtatás.

Szóval most egyelőre újraolvasás, ismerkedés a szöveggel, és mire végigolvastam, talán kitalálom, hogyan is érjen véget. Mert trilógia nem lesz belőle.

Bevallom, attól nem félek, hogy nem fejezem be, mert túl messzire jutottam már benne. Attól igen, hogy mi lesz utána.